„Most éri meg régiségekbe fektetni”

Pénz hiányában egyre többen lépik át a bizományok, régiségkereskedők küszöbét, megválva családi értéktárgyaiktól, csak hogy valahogy pótolhassák nevetséges fizetésüket, nyugdíjukat. 

A gond csak az, hogy a laikusok általában nem is tudják, mit adnak ki kezükből, ezért van az, hogy családi ereklyéktől potom pénzért válnak meg.

A válság szinte minden üzletre rányomta bélyegét, ezt maguk a régiségkereskedők is beismerik, visszasírva a 10-15 évvel ezelőtti időket, amikor a műtárgy- és régiségkereskedelem még nagy üzletnek számított.

Az aradi Sever Panda közel harminc éve foglalkozik műgyűjtéssel, régiség-kereskedelemmel és elismeri, hogy a válságot vállalkozása is megsínylette. Az emberek már nem kapkodják úgy a régiségeket, mint a ’90-es években.

– Az elmúlt évet nevezhetnénk „sötétben való tapogatózásnak” is, és ezután sem lesz másként. Az emberek megpróbálnak alkalmazkodni a válsághoz. Egyesek ki tudják használni a gazdasági krízis adta lehetőségeket, az alacsony árakat és beruházásokba fognak. Mások a szegénységgel küszködnek. Akiknek van pénzük és megtehetik, azoknak most alkalmuk nyílik műtárgyakba fektetni. Az értékes daraboknak most is nagy keletjük van. Természetesen a hozzáértők körében. Nem mindenki tudja értékelni vagyonát. És itt az örökösökre gondolok, azokra, akik egykori műgyűjtő rokonaiktól komoly műtárgyakat örökölnek, de nincsenek tisztában ezek értékével. A legnagyobb hibát pedig ott követik el, hogy nem kérik ki egy szakember véleményét, hanem potom pénzért, az azonnali pénzhez jutás reményében pitiáner feketepiaci kereskedőknek adják el az értékeiket. Nagyon sok ilyen ember lépi át a küszöbünket, de ők általában nem hagyják nálam a műtárgyakat, hanem csak érdeklődnek. Megkérdezik, mennyit kapnának értük, és továbbállnak. Nincs türelmük kivárni egy értékbecslést, azonnali pénzre van szükségük, ezért inkább feketén túladnak a hagyatékukon. Az esetek 90 százalékában szélhámosok áldozataivá válnak – mondja a szakember, aki szerint külföldi klienseik száma is jelentősen visszaesett az elmúlt években.

– A forradalom után rengeteg nyugat-európai keresett fel bennünket. A minőségi darabok jó részét a kezdeti években vitték ki az országból. Zsákban, kamionnal, mindenki, ahogy tudta. Rengeteg magyar festményt vittek ki akkoriban Magyarországra, például. Nagyon sok minden változott azóta, a régiségek ára jelentősen csökkent. Hogy csak egy példát említsek: egy 1992-es liciten egy antik ezüst szelence 10 000 márkáért kelt el. Egy hasonló szelencét tavaly 300 euróért kínáltam és 250-re alkudták le. Most nagyon olcsón lehet értéktárgyakat vásárolni Nyugatról. Németországban például egy aránylag jó minőségű zsebórát kb. 50 euróért már meg lehet kapni. Nagyot zuhantak az árak. Úgy szoktam mondani, hogy a kenyérrevalót megkeressük – jegyezte meg Panda, aki szerint klienseik a régi festmények, dekorációs tárgyak (vázák, gyümölcsöstálak stb.) iránt érdeklődnek. És nemcsak a műgyűjtők, hanem azok is, akik újonnan épített házukat szeretnék ékesíteni velük, és persze a tehetősebb kategóriát képviselik. Az átlagembernek pedig marad a nézelődés.