Valami, amiről nem is gondoltuk, hogy van

Nándi bácsi kirándulásai (II. b)

2014. szeptember 22. 18:46 (hétfő) /

Páring, Bucegi, Retyezát

 

Erre a nyárra nem terveztem semmit, de mégsem akartam itthon tölteni a nyarat. Fábián Gyurka szervez egy utat a Bucegibe. Társakat keres. Benne vagyok.

Utitársak: a Fábián család, „jómagam”, a Husztik házaspár, Gyurkócza Aranka, Kindl Gréti, Csomay Mária, Incze Irén, a Somló házaspár. Roşianu Ica részvétele még bizonytalan.

Az első izgalom az aradi állomáson ér bennünket: a Somló házaspár késik. Később is volt alkalmam megtapasztalni, Somló Imi a notórius késők közé tartozik. Husztik Kati hátizsákja 27 kiló. Kati bírja. A fülkében valaki görögdinnyét szel. Pocsék meleg és piszkit. (…)

Első célunk a Diham menedékház. Könnyű „országúton” közelíthetnénk meg. Nem! Egyenesen neki vágunk a hegynek. Megint egy kis emelkedő. Nem is olyan nagy, mégis kikészülök. Nemcsak én, a „zergém”, Kindl Gréti is. Az ő hátizsákja is túl nehéz. Nincs már sok, mindössze 50 méter van a kabanáig. Végre ott vagyunk. Hely van, nem valami elegáns. A fontos, hogy van sör. Egy szobában alszik az egész banda.(…)

A Bucegi a bukarestiek kiránduló helye. Vonattal két óra alatt elérik. Rengeteg a menedékház. A legnagyobb, egyúttal a legelegánsabb is a Peşterea. Maga a terep nem nehéz, fennsík, ahol akár motorozni is lehet. Vannak azért veszélyesebb helyek is. Sok a turista s fölöslegesen gyakoriak az útjelző táblák, csúfítják a tájat. (…)

Incze Irénke – Irinyó – a „zerge”. Nagyszerű turista. Ha kell, húzza, ha kell, tolja a bátortalanokat. Nagy szükség volt a segítségére mind a Caraimanon, mind a Malaeşti völgyben. (…)

A kereszt maga is impozáns méretű, 34 méter magas. Nagyjából olyan magas, mint az aradi minorita templom kupolája, vagy a városháza tornya. Az első világháborúban elesettek emlékére emelték. Alapzatában valamikor külön generátor volt, amelynek a segítségével éjjel a keresztet kivilágították. Tiszta időben Bukarestből is látható volt.

Környékén sok a havasi gyopár. Alatta feneketlen mélység. Aki itt legurul, az lisztté őrlődik. Kipróbáljuk a „zergejáratot” is, 30 centiméter széles ösvényen lépkedünk. (…)

Végre valamennyien benn ülünk a fülkében, két hét csavargás után alaposan összetörve. Piskinél elered az eső, felüdít. Aradon a villamosban, fázom. Vége a kirándulásnak. Szép volt. Utoljára voltam a Bucegiben. Még sokszor haladtam el alatta vonattal, busszal. Ilyenkor eszembe jutottak a fenn töltött napok.

 

xxx

 

(…)         „Pedások” a Retyezátban: 32 leányzó. Roşianu Icával és Dánielisz Endrével, mi hárman alkotjuk a „vezetőséget”. Hajnali indulás. Zsúfolt vonat, a fülkékben vak sötétség. Lányaim dohányzó férfiak közé préselve várják, hogy kivilágosodjon. Az egyik leány panaszkodik:

– Büdös van.

– Szagol maga drágám még büdösebbet is.

A lupényi tanfelügyelő volt a durva férfihang tulajdonosa. A későbbiekben ő sietett a segítségünkre. Băieşti! Sikerült teherautót fognom. Felvitt a Nucşoarára. A menedékház zsúfolt. Szobáról, ágyról szó sem lehet. Az éjszakát az ebédlőben töltöttük, fenyőgallyakon aludtunk. Jól. A program a szokásos „retyezáti” volt. Soha sem unalmas.

Tanárok, diákok, kölcsönösen és jobban megismertük egymást. Ez is a kirándulások egyik célja.

 (Folytatjuk)

                                                             

 

Hozzászólások