“Nap mint nap harcolnunk kell a három édesanyáért: az anyaföldért, az anyanyelvért és az anyaszentegyházért!”

Temesvár – A zord, télies időben több száz temesvári magyar gyűlt össze március 15-én délután a szabadfalui Petőfi-emlékműnél, bizonyítva, hogy a zászlós provokációval nem sikerült megfélemlíteni a magyar közösség tagjait. Fazakas Csaba református esperes, a helyi RMDSZ-szervezet  kulturális alelnöke, miután köszöntötte az egybegyűlteket, arról beszélt, hogy a tél visszatérte a szabadság ünnepén szimbolikus jelentőségű, jelzi, hogy ismét veszélyben van, haldoklik a szabadság.

Orbán Viktor magyar kormányfő március 15-ei üzenetét Both Ferenc ezredes, a bukaresti nagykövetség katonai attaséja tolmácsolta, Victor Ponta román miniszterelnök üzenetét Liliana Oneţ, Temes megye alprefektusa olvasta fel. Molnár Zsolt, az RMDSZ decemberben megválasztott parlamenti képviselője felidézte a 165. esztendővel ezelőtti forradalmi események jelentőségét, ami akkor egy új kezdetet jelentett a magyar nemzet életében. “Ma Temesváron és Temes megyében ismét egy új kezdet hajnalán vagyunk.(...) Közösségünk ma is ugyanazokat az elveket vallja, mint elődeink: szabadság, egyenlőség, testvériség szellemi háromszögben megélni életünk, teljes rangú polgárként részt venni a társadalom életében, élvezni akarjuk jogaink és érdemeink anélkül, hogy az másokban ellenséges érzéseket keltsen...” – mondta Molnár Zsolt, aki arról beszélt, hogy ma már nem karddal, rézágyúval kell harcolni a jogainkért és megmaradásunkért, boldogulásunkért, hanem a modern kor békés eszközeivel, a lehetőségek jobb kihasználásával, és mindenekelőtt összefogással a közös cél elérése érdekében. “A mai nap ne csak a megemlékezés és az ünneplés napja legyen, hanem legyen az nap, amelytől kezdve a közös cél vezérel mindenkit, aki elődeink példáját követve a magyar közösség érdekében tenni akar, mert ma már csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e valósítani álmainkat. Csak rajtunk múlik, hogy versenyképes magyar közösségek, sikeres bánságiak, élhető, boldogabb magyar jövő legyen Temesváron és a Bánságban!” – zárta ünnepi beszédét a Temes megyei képviselő.

Az IKE nevében Fodor Zsófia, a Római Katolikus Egyház nevében Heinrich József tb. főesperes mondott ünnepi beszédet, majd a protestáns egyházak nevében Kovács Zsombor evangélikus lelkész osztotta meg ünnepi gondolatait a hallgatósággal. “Anélkül, hogy ünneprontó lennék, drága magyar testvéreim, kikívánkozik belőlem az, hogy bizony ma is háború van. Földi életünk minden napján, minden percében meg kell vívnunk egy-egy csatát.” (…) „Harcolnunk kell nemzetünk megmaradásáért itt a végeken. Harcolnunk kell népünk lelki-szellemi felemelkedéséért, ahogy szülő harcol gyermeke életéért. Úgy kell nemzetünk hűséges gyermekeként harcolnunk mind a három édesanyáért, akiket ránk bízott az Isten: az anyaföldért, az anyanyelvért és az anyaszentegyházért. Mindhárom anyánk megmaradása a mi kezünkben van!” – mondta Kovács Zsombor. „Ünneplő testvéreink, nem szükséges egyszerre megnyernünk a teljes háborút, csak minden napnak a maga csatáját. A sok megnyert pici csata elvezet majd a végső győzelemhez. Véssük jól a szívünkbe és jegyezzük jól meg: minden magyar anya, aki gyermeket vállal, megnyert egy csatát! Minden csecsemő, aki magyarul szólal meg, megnyert egy ütközetet. Minden gyermek, aki magyar iskolába jár, megnyert egy csatát és ez egy óriási győzelem! Minden magyar népdal, minden imádság, amit ti szülők, nagyszülők gyermekeiteknek megtaníttok, megnyer ennek a nemzetnek egy csatát! (…) Képesek vagyunk a pici győzelmekre, de a nagy győzelemre nem. Van azonban egy erős szövetségesünk, aki nem akarja, hogy elvesszünk, hanem megmaradásra teremtett bennünket. (…) Van esély a győzelemre, de csak együtt és csak Istennel. A másik magyar nélkül elveszítünk minden csatát, Isten nélkül elveszítjük az egész háborút!” – mondta az evangélikus lelkipásztor, aki befejezésül gratulált a Bartók Béla Líceum kisiskolásaiból verbuválódott kórusnak: „Szeretettel és szívből gratulálok nektek, ezt a csatát ti nyertétek meg!”.

A Bartók Béla Kórus és a Bartók Líceum iskolásainak kórusa szívet-lelket melengető Kossuth-nótákkal lelkesítette a fagyoskodó tömeget. Borbély Bartis Emília elszavalta Kányádi Sándor Nyergestető című gyönyörű költeményét. Az ünnepség koszorúzással folytatódott: magyar intézmények és egyházak, politikai pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet virágait Petőfi Sándor szabadfalui emlékművének talapzatán. Befejezésül a jelenlevők elénekelték a Himnuszt és a székelyföldiek küzdelmével való szolidaritás jeléül, a Székely Himnuszt. A temesvári magyarok méltóságteljes megemlékezését, amelyre erős rendőri-csendőri felügyelet mellett került sor, egyedül a szokatlanul télies időjárás zavarta meg.