„Nem fontos, hogy a kezemben fogjam, miközben olvasom”

A könyv az ember legjobb barátja – tartja a közismert mondás. Groucho Marx amerikai komikus ezt valószínűleg tovább gondolta, így mára már az általa átírt szellemes megközelítés sem ismeretlen: „A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz”.

Az igazi könyvbarátnak a sötétség nem ellensége, nagyon sokan kihasználták a kommunizmus áramszüneteit, és gyertyafény mellett szívták magukba a sorokat. Van, akinek lételeme az olvasás, de van, aki életében nem vett egy könyvet sem a kezébe olvasás céljával, csupán addig, amíg a billegő asztallábat kitámasztotta vele.

Szomorú vagy sem, de a mai világban vannak, akik bútorkitámasztás céljával vagy egyéb segédeszközként sem vesznek könyvet a kezükbe – vajon ez így helyes?

Gondoltunk egy nagyot, és célba vettük a facebook-generációt. Őket, akiket az interneten számos elnevezéssel illetnek, többek között: digitális bennszülöttek, kitolódott gyermekkorú nemzedék, internet-generáció, homo globalis stb. Őket, akiket az idősebb generáció folyton csak szapul és szid, hogy egyebet sem  csinálnak, csak posztolnak és lájkolnak. Őket, akiket a szocio-szleng lazán csak facebook-generációnak nevez, a 16–24 év közötti fiatalokat.

Minden korosztályból kerestünk egyvalakit, természetesen ez nem jelent hivatalos statisztikát és általános következtetéseket sem kell a nyilatkozatokból levonni, de mindenképp megér néhány mondatot, hiszen érdekes dolgok derültek ki.

Három különböző korú egyetemistából ketten – egymástól függetlenül – hasonló válaszokat adtak, mikor olvasási szokásaikról érdeklődtünk, és egyáltalán arról, hogy milyen viszonyban vannak a könyvekkel.

Elmondták, hogy muszáj időnként olvasniuk könyveket is, mivel tanulmányaikhoz ez szükséges, de ezen kívül az interneten rendszeresen olvasnak, követik a hírportálokat, dokumentálódnak.

Egy 21 éves egzakt tudományokat tanuló fiatalember a következőképpen nyilatkozott:

„Nagyon határozottan és kategorikusan kijelentem, én nem vallom magam a facebook-generáció tagjának. Egyébként is ki és milyen alapon döntötte el és skatulyázott be korosztályokat X, Y, Z és még mit tudom én milyen kategóriába? Nekem csak az nem tetszik, hogy az idősebb korosztály nagyon hajlamos kritizálni a fiatalokat, ítélkezni felettük, ilyenkor elfelejtik, hogy már nem azt a világot éljük, igenis van internet, vannak közösségi portálok és egyéb más modern technikai vívmány. De – és ezt megkérlek, hogy nagyon hangsúlyozd ki –, igenis vannak fiatalok, akiknek fontos az irodalom, a könyv, a hagyományos olvasási forma, nem csak az, hogy a laptoppal beülök egy kávézóba és egész nap facebookozok. Én soha semmilyen közösségi oldalon nem voltam jelen, és nem is leszek. Csalás és árulás az egész, csak azért van, hogy kémkedjenek az ember után. De térjünk vissza az eredeti kérdésre: nagyon jó viszonyban vagyok a könyvekkel. Mindenfélét olvasok tanulmányoktól kezdve, verseken keresztül a klasszikus regényekig. Vannak kedvenceim, a régi nagy magyarok, közülük is Mikszáth, aki nálam verhetetlen, de ott van Mark Twain, Thomas Mann, Bertolt Brecht… most hirtelen más nem jut az eszembe. Éppen minden nap nem olvasok, de hetente többször szoktam, jelenleg Anna Seghers A hetedik kereszt című könyvét.”

A megkérdezett középiskolás diákok nem csak a kötelező olvasmányokat veszik kézbe, hanem rendszeresen olvasnak saját maguk szórakoztatására. Olyan szerzőket említettek, mint Paulo Coelho, Eckhart Tolle, Gabriel García Márquez, Charles Dickens, Victor Hugo, Jack London, de a magyar szerzők könyvei is terítéken vannak, mint pl. Esterházy Péter, Faludy György, Füst Milán és természetesen az örök klasszikusok, Petőfin át Adyig.

Amíg valamilyen tanintézmény látogatói vagyunk, addig bizony elkerülhetetlen, hogy időnként könyvet vegyünk a kezünkbe.

További három célszemélyünk becsületes munkahellyel rendelkezik, napi nyolc órában ül a számítógép előtt, vagy egy vegyesboltban kiszolgál, vagy éppen polcokat pakol egy nagybani lerakatban.

„Én egy irodalombarát családban nőttem fel, nyugdíjas szüleim mai napig is rendszeresen olvasnak, hát nekem az időm sajnos ezt nem engedi meg, de amikor csak lehetőségem van rá, örömmel olvasok. Imádom az oroszokat, Tolsztojt, Puskint, Bulgakovot, a magyar szerzőktől a verseket szeretem nagyon. Juhász Gyula és Tóth Árpád a nagy kedvenceim, de sok kortárs szerző verseit is szeretem. Jelen pillanatban nem olvasok semmit, néhány napja fejeztem be Závada Pál Jadviga párnája című könyvét” – mesélte egy 24 éves hölgy.

„Én a munkámból kifolyólag napi kapcsolatban állok a számítógéppel, így hát nagyon kézenfekvő, hogy internetről olvassak ezt-azt. Minden reggel a helyi hírportálokkal kezdem, aztán a külföldi híreket is megnézem, néha még a bulvársajtót sem hagyom ki. Nagyobb terjedelmű írásokat is olvasok, sőt, vannak letöltve 200-300 oldalas könyveim is pdf formátumban. Nekem nem fontos, hogy fogjam a kezembe a könyvet és úgy olvassam. A tudás és az élmény a fontos, amit az olvasás által kapok” – nyilatkozta egy 23 éves fiatal.

Utolsó, 22 éves „alanyunk” szintén a számítógépen való olvasást tartja előnyösnek, hiszen – elmondása szerint – manapság már nagyon sok embernek laptopja van, azt mindenhová viheti magával, és olvashat kedvére.

„Én sokat utazom, és bár mondják, hogy a könyv jó útitárs, de a laptop is ugyanolyan jó, sőt, a laptopon nem csak olvasni lehet” – mondja mosolyogva a megkérdezett fiatalember.

Az olvasás magánügy. Nem ítélhetjük el azt, akinek nem fontos, viszont az biztos, hogy kár lenne megfosztani magunkat attól a csodálatos élménytől, amit az olvasás nyújt.