„Nem is gondoltam, hogy ilyen szép lesz!”

Az előző években kialakult hagyományhoz híven, a végvári református egyházközség szeptember 29-én, vasárnap megszervezte a 70 éven felüliek találkozóját. 

A református egyház mellé állt a végvári magyar közösség apraja-nagyja, a civilszervezetek, a helyi RMDSZ-szervezet és az önkormányzat, a széles összefogásnak köszönhető, hogy sikerült színvonalasan, méltó módon megünnepelni a végvári szépkorúakat.

A 70 éven felüliek találkozója vasárnap délelőtt a helyi református templomban megtartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Bódis Ferenc végvári lelkipásztor. A találkozóra a végváriak mellett Vöröscsárdáról, Boksánbányáról, Resicabányáról, Buziásfürdőről, Szigetfaluból, de még Magyarországról is eljöttek a Végvárról elszármazott szépkorúak. „Az öröm, a hála, a köszönet alkalma ez a nap – mondta a szépkorúakat köszöntő Bódis Ferenc lelkipásztor –, szeretnék hosszú évek múlva is veletek együtt örvendeni, együtt ünnepelni!” Ördög Sára gyönyörű szavalattal, Kele Klára csodaszép énekkel és orgonajátékkal köszöntötte a találkozó résztvevőit.

A templomból a végvári művelődési otthonba vonultak az ünnepeltek, ahol szépen feldíszített terem, megterített asztalok fogadták a szépkorúakat. Amíg a civil szervezetek önkéntesei a háromfogásos ebédet készítették elő, a közel 150 vendéget a népszerű zenészekből álló kéttagú zenekar, Szarvas Lajos és Kele Zoltán szórakoztatta. Az idei találkozó rendkívüli meghívottja volt Székely Kulcsár Attila székelyudvarhelyi színművész, aki önfeláldozóan több száz kilométert tett meg azért, hogy egy vidám jelenetet adjon elő a végvári közönségnek, majd indult is vissza Székelyudvarhelyre.

Ebéd után Csáki Gál Károly polgármester rövid beszédet intézett a jelenlevőkhöz: „Köszönöm, hogy a református egyház évről évre ilyen szépen megszervezi ezt a találkozót! Remélem, még sok-sok évig meg tudjuk ezt szervezni, és lehet, hogy évek múlva majd mi ülünk itt az asztalnál a tiszteletes úrral és a gyermekek fognak minket ünnepelni!”

A 70 éven felüliek tiszteletére a nemzetközi hírnevet szerzett végvári Csűrdöngölő és a Szederinda tánccsoportok is színpadra léptek. A táncosok Küküllő menti és marossárpataki táncokat adtak elő, a végvári óvodások pedig gyermekverseket szavaltak, nagy tapsot aratva.

A találkozó legidősebb férfi résztvevője a 91 éves Szabó Lajos bácsi volt, aki elérzékenyülve nyilatkozta lapunknak: „Isteni ez a találkozó! Nagyon szép, ritkaság, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép legyen! A tavaly még a feleségemmel együtt vettem részt, őt tavaly november 2-án temettük el 87 éves korában. 67 évig voltunk együtt, megéltünk sok jót, voltak nehézségek is, de átvészeltük, hála istennek. Parasztember voltam, tanyán nevelkedtünk, öt évig voltam katona 194–45 között, de nem panaszkodhatok az életemre, amit akartunk, mindent átéltünk. Család nincs, nem adott az Isten családot, ebbe bele voltunk nyugodva. Az életemmel meg vagyok elégedve, nem panaszkodhatom, az egészségem is jó, csak eljárt felettem az idő, egy kicsit gyenge vagyok”.

A találkozón jelen levő asszonyok közül Szabó Rozália néni volt a rangidős, aki idén novemberben tölti a 90 évet. „Én mindig szerettem a társaságot, a közösségben voltam, mozigépészként dolgoztam 17 évig, de a színjátszó csoportban is játszottam 15 éves koromtól 65 éves koromig! A jóisten erőt adott, most is keresem a társaságot, havonta egyszer járok az Idősek klubjába, a francia házba. Szeretem az ilyen összejöveteleket, templomba járok, a nőszövetségben is tevékeny vagyok, még parkot takarítani is voltam. A találkozó előtt megfogadtam, hogy komoly leszek, de mikor meghallom a zenét, táncra perdülök! Egyedül élek 17 éve, de nem érzem egyedül magam, mindenkivel jóba vagyok, nincsen haragosom, mindenki szeret!” – mondta Szabó Rozi néni.

Eljött a találkozóra a Kovács házaspár, Károly és Erzsébet, akik nemrég ünnepelték aranylakodalmukat. „Harmadik alkalommal veszünk részt ezen a találkozón, nagyon jól éreztük magunkat a társaságban, csodálatos a szervezés,  az önkéntesek mindent megtesznek azért, hogy jól sikerüljön” – mondta Kovács Erzsébet. „Amivel tudtam, én is segítettem, nagyon örülünk, hogy találkozhattunk a Végvárról elszármazottakkal is. Csak az fáj, hogy a tavaly együtt ünnepeltünk az Antal házaspárral, azzal búcsúztunk, hogy jövőre ugyanitt! Rá három hónapra Antal János meghalt…”

A 70 éven felüliek találkozójának szervezéséből az egész végvári magyar közösség kivette a részét, de a szálak Bódis Ferenc lelkipásztor kezében futottak össze. A tiszteletes úr hangsúlyozta: valamennyi helyi civilszervezet részt vett ebben a munkában: a Riveto, a Pro Community, a Végvárért Alapítvány, a Tűzoltótestület, a Nőszövetség. A munkába az RMDSZ szervezet és az önkormányzat is bekapcsolódott, amelyik pályázatot írt a megyei tanácshoz. „A felhívásunkra ki zöldséggel, házityúkkal, süteménnyel, ki pénzadománnyal támogatta a rendezvényünket – nyilatkozta lapunknak Bódis Ferenc –, a közösség szívvel-lélekkel támogatott, elmondhatom, hogy a költségek 80%-át adományokból fedeztük! Annak is örülök, hogy a jó példa ragadós, végvári mintára Ötvösdön is megszervezték az idősek találkozóját! Remélem, hogy más magyarlakta települések is átveszik ezt a példát, azt hiszem, hogy mindenhol sikere lenne!”