Nemzetünk örökös példaképei

Ma, az arad-belvárosi katolikus templomban a vértanúk tiszteletére, 23 különböző felekezetű pap és egyházi méltóság jelenlétében, ft. Balogh László mikelakai és ft. Szabó Péter zimándújfalui plébánosok koncelebrációjával megtartott 163. emlékező szentmisén dr. Marton József pápai prelátus, nagyprépost, professzor szentbeszédében a parancsolat pontjait egyenként kielemezve, a szabadság eszméjével párosítva méltatta a hősök emberi, hitbeli nagyságát. 

Akiket tulajdonképpen nem is nevezhetnénk vértanúknak, mivel nem a hitükért végezték ki őket, átvitt értelemben azonban alkalmazhatjuk rájuk a jelzőt, hiszen a nemzet hitéért, a népek szabadságáért áldozták életüket. A hűség és a végsőkig való kitartás jellemezte mind a 13-at, akik különböző nemzetiségűek voltak ugyan, de a forradalomban született magyar alkotmányra nem csak felesküdtek, hanem ahhoz a végsőkig ragaszkodtak, harcoltak, a katonai szabályok szerint, a feletteseiknek engedelmeskedtek. A többszörös túlerővel szemben képtelenek voltak ellenállni, mégis hősök voltak a csatamezőkön és a halálukban egyaránt. Megrendülve olvashatjuk naplóikat, utolsó leveleiket, amelyekben hideg fejjel, mindennel számot vetve készültek a halálukra. E tekintetben kiemelkedik Damjanich János tábornok, akinek a kezéhez a harcokban vér tapadt ugyan, de életének végső pillanatában élni akart a Krisztus által ígért megbocsátás lehetőségével. Görög katolikus vallásáról áttért római katolikusra, hogy ezzel is bizonyítsa, a magyar szabadságért, magyarként hal meg. A szabadságért vívott harcuk közepette, gyakran hibákat is elkövettek, de hívő keresztények módjára, a hitük tiszta maradt halálukig. Érdekes módon, az utókor több mint 100 év távlatából is a hibáikat feledve, csak a jó tulajdonságaikat tartja számon. A hátrahagyott személyes dolgaikat kegytárgyakként őrzik. Erre jó példa Leiningen tábornoknak a térdeplője, ami véletlenül Márton Áron püspök tulajdonába került, és amikor meg akarta ajándékozni leghűségesebb munkatársát, a legértékesebb ereklyéjét, a Leiningentől maradt térdeplőt adományozta neki. A hős vértanúk halálukban elnyerték az igaz szabadságot, ami az Istennel való találkozáskor születik meg. Isten akarata és a szabadság ugyanis hozzátartozik az emberi méltósághoz, mert a szabadság magától Istentől ered. Tőle indul, az ember számára adomány, ezért a tízparancsolat pontjait egyenként kielemezve, a szabadság eszméjével párosítva méltatta a hősök emberi és hitbeli nagyságát. A mai, az eredményközpontú emberhez szólva kifejtette: a munka, az eredmény nem minden, az Istennel történő kapcsolattartás sokkal fontosabb. Amíg nem tudjuk a szüleinket és embertársainak olyanoknak elfogadni, amilyenek, magunkat sem tudjuk kibontakoztatni. A múlt tisztelete, az eredet a jövő ígérete is. A tízparancsolaton végigvezetve népes hallgatóságát megállapította: aradi hőseink nemzetünk örökös példaképei lesznek magatartásuk, de Istenbe vetett hitük szempontjából is.

A szentmise végén p. Máthé Zoltán plébános köszönetet mondott a szentbeszédért dr. Marton József nagyprépostnak, a közreműködésért a paptestvéreknek, a nt. Módi József esperes társaságban jelen volt aradi református lelkészeknek, illetve nt. Jakab István evangélikus-lutheránus helyettes lelkésznek, a jelen lévő elöljáróknak, valamint a híveknek. Matekovits Mihály a szervezőbizottság nevében mondott köszönetet a megemlékező szentmise fő celebránsának, aki a jelen lévő katolikus papokban felismerhette egykori tanítványait, ugyanakkor megköszönte a jelenlétet Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnöknek, Soltész Miklós államtitkárnak, kormány-megbízottnak, dr. Benkő Tibor vezérezredesnek, vazérkari főnöknek, dr. Füzes Oszkár bukaresti nagykövetnek és feleségének, Erzsébet asszonynak, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzulnak, Sándor Mátyás katonai attasénak, Király András államtitkárnak, Faragó Péter és Olosz Gergely parlamenti képviselőknek, Horváth Levente alprefektusnak és nem utolsósorban Bognár Levente RMDSZ megyei elnöknek, alpolgármesternek, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésből. Elismeréssel szólt a megemlékezésre kerékpárral érkezett debreceni, kecskeméti és battonyai fiatalokról. Az aradi vértanúk tiszteletére celebrált 163. emlékező szentmise nemzeti imánkkal zárult.