Nincs ölelés, puszi, de van mosoly

Nem szokványos iskolakezdés elé nézünk, és ez próbára teszi a pedagógusokat, szülőket, diákokat egyaránt. Nagyon fontos a mostani helyzetben, hogy elfogadjuk a szabályokat, óvintézkedéseket és alkalmazkodjunk a körülményekhez, hiszen ezeken változtatni nem tudunk, a hozzáállásunkon viszont igen. A rendhagyó tanévkezdés még inkább megvisel bennünket, de legnagyobb áldozatai ennek a gyermekek lehetnek, ezért elengedhetetlen, hogy amennyire lehet vidáman, pozitívan, görcsmentesen indítsuk a tanévet, ne adjuk át gyermekünknek a rendszer és a jelenlegi élethelyzet szülte, bennünk felgyűlt feszültségeket. Többek között erre is felhívja a figyelmet Rudolf Anna iskolapszichológus, akivel a témában beszélgettünk.

– Maszkos iskolakezdés távolságtartással, a személyes kapcsolatok korlátozásával, a játék örömétől megfosztva. Hogyan hat mindez a gyermekre?

– Az iskolakezdés és az ezt megelőző időszak a világjárvány nélkül sem stresszmentes, ebben a kialakult helyzetben viszont komoly kihívás elé állít kisebbeket, nagyobbakat egyaránt. Éppen az egészséges szociális–érzelmi fejlődéshez elengedhetetlen kortársakkal való érintkezést, együtt játszást korlátozzák (vagy tiltják) ezek a szabályok. Mindannyian érezzük, hogy ez nagyon természetellenes. Nem tudok általánosságban beszélni, hogy kire hogyan hat ez helyzet, hiszen ez gyerekfüggő (is), inkább azt hangsúlyoznám, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük ennek negatív hatásait. Fontos, hogy elmagyarázzuk, hogy miben és miért lesz más ez a tanévkezdés. Világossá kell tenni, miért kellett ezeket az új szabályokat bevezetni, és ezeknek a betartásában mi felnőttek, szülők és tanárok példával kell járjunk a diákok előtt. Mindezek mellett, persze lesznek gyerekek, akiket érzékenyebben érint, főleg a kifele forduló, extrovertált gyerekekre gondolok, akiknek nagyobb igénye van a társaságra. Rájuk különösebb figyelmet kell szentelni. És a tiltások mellett arról is érdemes beszélni, hogy mit szabad tenni. Az igaz, hogy nincs ölelés, nincs puszi, de van mosoly (igen, a mosolyt a szemünk is jelzi!), van kedves szó, van egymás bátorítása stb.

– Hogyan hat a gyermekekre az online oktatás? Hogy egyáltalán nem találkozhat a barátaival, nem mehet közösségbe…

– A diákokat iskolában tanítani sokkal könnyebb, mint távolról, a képernyők elől. És ezt nem csak a tanárok gondolják így, a diákoktól érkezett visszajelzések is ezt mutatják. Mi lesz, ha ismét onlinera kerül a sor? Biztos vagyok benne, hogy pedagógusok, diákok, szülők mind azon leszünk, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetből. Nem lesz könnyű, de emlékeztetni kell magunkat, egymást, hogy mindez csak ideiglenesen lesz így. Ha előbb nem is, de utóbb biztos, hogy visszatérünk a normalitásba.

– Korlátozott képernyőidőt, az okos eszközök mérsékelt használatát javasolják a szakemberek. Online oktatás mellett ezt nem lehet betartani. Hogyan találjuk meg a középutat?

– Valóban ellentmondásnak hangzik, hogy az eddig jogosan tiltott sok „gépezés” után mégis odaültetik a tanulókat a géphez. Sok szülőben felvetődik a kérdés, hogy ez most beleszámít a gépidőbe, amiben a gyerekkel megegyeztünk? Itt elsősorban a kisebbekre gondolok. Egyértelmű, hogy az online oktatás alatt más szabályok érvényesek a digitális eszközök használatával kapcsolatban. Az egyértelmű határok kijelölése viszont itt is szükséges, hangsúlyozva, hogy ha véget ér ez az időszak, akkor újra érvénybe lépnek az előtte aktuális szabályok.       

– Szülőként hogyan készüljünk és készítsük fel gyermekünket erre a nem szokványos tanévre?

– A tanári és szülői magatartás erősen hat a gyerekekre. Éppen ezért elsősorban saját magunkkal, saját félelmeinkkel kell megküzdenünk. Hatalmas energiát, mentális és érzelmi stabilitást igényel ennek a helyzetnek a megélése. Álljunk ellene a pánikkeltésnek, törődjünk azzal, ami rajtunk múlik, amit megtehetünk, tegyük a feladatunkat olyan jól, ahogyan tudjuk. Ebben mutassunk példát a gyereknek. Mindemellett tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül, van kire támaszkodni. Éljünk a lehetőséggel, ha szükségünk van rá.