Oktatás és pártpolitika

Nem sokkal azután, hogy a PSD sajtótájékoztatóján a PDL-s vezetők ellen keltek ki, a PDL megyei szervezeténél – Iustin Cionca, a megyei szervezet első alelnöke és Marius Göndör tanár, volt főtanfelügyelő és parlamenti képviselő – a kormány által a tanügyi törvényt módosító kormányrendeletről mondták ki, hogy „teljes borzalom”, a tanügy politizálásához járul hozzá, és alkotmányellenes elemeket tartalmaz.

A sürgősségi kormányrendelet 97 módosítást hozott a 2011-ben elfogadott tanügyi törvényhez, köztük olyan dolgokban, amelyeket az Alkotmánybíróság már alkotmányellenesnek nyilvánított. Cionca véleménye szerint kifogásolható, többek között, hogy bevezetik a 3. érettségi pótvizsgát is, és pénzt adnak az egyetemeknek a pótérettségire való felkészítésre, amivel az egyetem előtti oktatástól vonják el az alapokat, amelyeket inkább a piac által igényelt mesterségek tanítására kellene fordítani. A régi tanügyi törvény – amelynek elfogadását (az akkori kormány felelősségvállalásával) Marius Göndör akkor sem tartotta szerencsésnek – legalább megkísérelte a decentralizálást, a döntések helyi szintre való helyezését, a mostani módosítások viszont az újracentralizálást szolgálják. Például azzal, hogy a magániskolák esetében (!) is a tanfelügyelőség dönt a tanárok kinevezéséről, tehát nem azt alkalmazzák, akit az iskola szeretne. Az iskolaigazgató ezentúl az iskolai vezetőtanács elnöke (azaz a „végrehajtó” nem lesz alárendeltje a „törvényhozásnak”, mint minden demokráciában). S ha az igazgatót politikai kritériumok alapján nevezik ki – amibe a helyi közösségnek nincs beleszólása –, az iskola pártpolitikai eszközzé válik.

A PDL abszurdnak tartja az iskolák finanszírozásának új módját (hogy azt a helyi közösségek hatáskörébe utalják – így akar az álam megszabadulni a költségektől, amelyeket a kis közösségek legnagyobb része nyilván nincs honnan fedezniük), abszurd továbbá a doktorátus elvégzésének új módja, mert a csalást segíti elő.

Sok egyéb részlet kifogásolása után Iustin Cionca elmondta: értesítették a nép ügyvédjét, Victor Ciorbeát a fonákságokról és aberrációkról, azt a Ciorbeát, akinek nem szabadna elfelejtenie, hogy egykor a tanügyi szakszervezetek vezetője volt.