Ökumenikus istentisztelet, véndiák-találkozó

Az Aradi Magyar Napok szombati programja szerint az Alma Mater Alapítvány szervezésében a Nemzedékek találkozójának a felvezetéseként az arad-belvárosi római katolikus templomban 9 órakor kezdődött az ökumenikus istentisztelet a különböző felekezetű lelkészek és véndiákok részvételével.A kezdő éneket orgonán Tankó László kántor-karnagy szólaltatta meg, a megjelenteket imával köszöntötte p. Blénesi Róbert plébános.Szilvágyi Zsolt temesvár-józsfvárosi plébános, püspöki helynök szeretettel köszöntötte a „vén diák” kollégákat, mindenkit meghívott egy kezdő imára. A Szentírásból Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztor, Vékony Zsolt szentleányfalvi református lelkész, illetve dr. Sallai Jakab kisszentmiklósi baptista lelkipásztor olvasott fel.

Házi feladat

Ünnepi prédikációjában Szilvágyi Zsolt püspöki helynök, egyben aradi véndiák úgynevezett „házi feladatnak” tekintette a visszatekintést: az együtt eltöltött diákévek után, az aradi középiskolából elindulva, Isten hogyan irányította az életünket. „Nemcsak magunkkal, hanem a volt iskolatársainkkal, a barátainkkal is foglalkoznunk kell ma, hiszen az eltelt évtizedekben nagyon sok magyar fiatal hagyta el a szülőföldjét, új hazában próbál boldogulni. Az új helyzetben azonban sérül a nemzeti, valamint a magyar közösségi tudat, a családépítés. Szétszóródunk, fogyatkozunk, Istenre azonban minden helyzetben, bárhol a világban számíthatunk. Köszönjük meg Istennek, amiért segített, jót tett velünk.” Felhívta hallgatósága, különösen a jelen lévő diákok figyelmét az egymás iránti szeretet, ugyanakkor a szüleik, a nagyszüleik, a tanáraik, a papjaik jóindulatú tanácsainak, tapasztalatainak a fontosságára, azoknak a megszívlelésére.„Isten áldjon meg minket, és adja meg, hogy Jézus jó úton vezessen mindannyiunkat, ámen” – zárta Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, püspöki helynök, egykori aradi diák az ünnepi prédikációját. Az ünnepi szertartás színvonalát emelte Szilvágyi Gellért orgonajátéka. Utána dr. Sallai Jakab baptista lelkipásztor kisszentmiklósi fiatalokkal és gyermekekkel csengő-, illetve orgonakísérettel mutatott be igen tetszetős műsort. Ezt követően imádságot és áldást mondott dr. Sallai Jakab, az Úr imájának Vékony Zsolt, szentleányfalvi lelkipásztor adott hangot.

Alkalmi műsor, tanévzáró

A továbbiakban Heinczinger Miklósnak (Mikának), a Misztrál együttes énekesének a több pengető hangszer kíséretével, magas színvonalon előadott, nemzeti töltetű előadása aratott nagy sikert. Előbb Áprily Lajos két megzenésített versének, majd az aradi vértanúk tiszteletére írt megzenésített versnek, végezetül  Wass Albert A hontalanság hitvallása című költeményének a megszólaltatása csalt könnyeket a legtöbb résztvevő szemébe.  A templomi szertartás végén Spier Tünde, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója és Tótpál Renáta aligazgató közreműködésével megtartották a Főgimnázium diákjainak az évzáróját, illetve díjátadó ünnepségét, amire visszatérünk. Az ünnepélyes szertatás nemzeti imánk közös megszólaltatásával, emelkedett hangulatban zárult.

Nemzedékek találkozója

A templomi szertartás résztvevői elsétáltak a Jelen Házba, a Nemzedékek találkozójára, illetve a 30 éves az Alma Mater Alapítvány címmel megjelent könyvnek a bemutatójára.A koronavírus-járvány okán hozott óvintézkedések – kézfertőtlenítés, tisztes távolságtartás és maszkviselés – közepette megszervezett könyvbemutató résztvevőit Kranowszki Nagy Andrea, az Alapítvány elnöke köszöntötte, aki kifejtette: az Alapítvány 30. évfordulója egyben a 16. Nemzedékek találkozója is, ahol szeretettel fogadnak minden résztvevőt. Beszéde végén felhívta a figyelmet a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartására.Idén az egészségügyi körülmények, illetve a zárdában, valamint a Csiky Gergely Főgimnáziumban zajló felújítási munkálatok miatt ott nem lehetett közösségi programokat szervezni. Köszönetet mondott az Aradi Magyar Napok szervezésért az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének, ugyanakkor köszönetet mondott az Aradi Közművelődési Központ, a Csiky Gergely Főgimnázium vezetőségének, továbbá az Alma Mater Kuratórium tagjainak a támogatásért.Az alkalomra kiadott, 30 éves az Alma Mater Alapítvány című kötetre utalva felkérte a résztvevőket, hogy együtt mondják el Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című költeménye egyik szakaszát:„Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt, Nemes, küzdő szabadlelkű diák”Miután közösen szólaltatták meg az Ady-idézetet, az elnök felkérte a Csiky Gergely Főgimnázium IV. osztályosait, hogy műsorukkal indítsák útjára a programot.

Szívügyük az Arad megyei magyar kultúra

Zakar Péter történész köszöntője után elmondta: amikor megkapta Nagy István és Hadnagy Éva felkérését, azonnal igent mondott, hiszen Aradon sokszor tartott előadást. Először azonban kicsit megszeppent, mert a teremben bizonyára sokan vannak, akik nála többet tudnak az Alma Mater Alapítványról. Tehát kívül-belül álló emberként osztotta meg néhány gondolatát: a történész általában visszafelé tekint, főleg ma, amikor bizonyos eszmék el akarják törölni a múltat, és naponta láthatjuk a tévében, hogy szobrokat döntenek le, mindent megváltoztatnak, nem érdekli őket, mi történt régen. Mindez arra emlékeztet: van valamilyen dialektikája a felejtésnek és az emlékezésnek. Mindkettőre szükség van egy egészséges ember életében. Azért vállalta el a kötet értékelését, mert egyszerre szolgálja az emlékezést, villantja fel azokat az értékeket, amelyeket az Alma Mater Alapítvány létrehozott, ugyanakkor mégis nyitva hagyja a lehetőséget a történet folytatására. Aki a kötetet kézbe veszi, láthatja, hogy sok, különböző szakmájú, csillagjegyű, életkorú ember írása van benne. Magától adódik a kérdés: mi köti össze ezt a sok embert? A válasz az Arad megyei magyar oktatás és kultúra ügye. A kötetben olvasni lehet interjúkat, kisebb gondolatmeneteket az Alapítvány elnökeitől. „Megszoktuk, hogy Araddal összefügg az Alma Mater Alapítvány. Amikor az 1990-es években a szörnyű diktatúra után létrejött az Alma Mater Alapítvány, akkor nem volt egy kitaposott ösvény, amelyen az alapítók, a kigondolók elindulhattak volna. Az új út, amit meg kellett járni, természetesen vezetett oda, hogy elsősorban az oktatás körülményein kell javítani, de a rászoruló fiatalok támogatóinak a bekapcsolódása is nagyon fontos.” A kötetnek egyik legfontosabb része, ahol az egykori támogatottak mondják el, mit köszönhetnek az Alapítványnak. A jövőben bármi történhet, egy azonban biztos: az Alma Mater Alapítványtól senki nem veheti el az érdemet, hogy nagyon sok rászoruló fiatalnak segített megtalálni a hivatását, segített beilleszkedni a társadalomba, amelynek hasznos tagja lehet.

A kuratóriumi elnökök nagysága

„Engedjék meg, hogy szubjektívan az elnökökről is mondjak néhány szót: dr. Pálfi Sándor rendkívüli egyéniség volt, és mindent, amit tett azt hirdeti: a nevelés a jó felé fordításnak a művészete. Nemcsak abban gondolkozott, amit a diákoknak meg kellett tenniük, hanem versenyeket, kirándulásokat is szervezni kellett, hogy élményeket szerezzenek. A bentlakásban történő neveléssel párhuzamosan az egész aradi magyarságra is hatni kellett, kulturálisan fel kellett emelni. Hozzáállásának a lényege: ami nem jó, azt elutasította. Ezekkel a gondolatokkal kívánok dr. Pálfi Sándor előtt fejet hajtani. Réhon József tanár úr, az Alapítvány és a Szövétnek meghatározó személyisége, alakja volt haláláig. Réhon József össze is foglalta az Alapítvány történetét. A tanár úrra úgy emlékezem: bárhova is került, mindig aradi maradt. Szegeden egy percig sem volt kérdés, hogy ő aradi-e. Olyan tanáregyéniség volt, aki utolérhetetlenül tudta megfigyelni a környezetében lévő embereket, akiket egy-egy színvonalas előadásával azonnal megnyert.”   A kötet végigköveti az Alma Mater Alapítvány tevékenységét az ösztöndíjaktól a programokig, megemlítve a kölni, a budapesti, a külföldi támogatókat, az aradi és más támogatókkal együtt. Ebben a történetben az a csodálatos: milyen sokan mozdultak meg az aradi magyar nyelvű oktatás érdekében. Mindenki a lehetőségei és a tehetsége szerint.Meg kell említeni a Szövétnek mellett azokat a könyveket is, amelyek mindig kulturális kisugárzást biztosítottak a magyar közösségnek. Aki a Szövétneket kézbe veszi, rögtön láthatja: kulturális hagyományőrzés, helytörténet terén a kezébe olyan értékes anyag kerül, amire sok magyarországi város is büszke lehetne.„Az idősebbek bizonyára emlékeznek Tompa Mihály híres verssorára: Pusztulunk, veszünk, Oldott kéveként széthull nemzetünk. Ennek ellentéteként látom az aradi Alma Mater Alapítvány tevékenységét, a vezetők és a támogatók nem tettek mást, mint megóvták a széthullástól az Arad megyei magyarságot. Ebben csak az a rendkívüli, hogy megtörtént. Ezzel az Arad megyei, de a világ magyarsága is gazdagabb lett” – fejezte be értékelőjét dr. Zakar Péter történész.

Nagy István megoldotta a feladatot

A továbbiakban a kötet összeállítója, Nagy István beszélt a munkájáról, sommázva: amikor az emberek a munkája felől érdeklődtek, azt válaszolta: olvassák a Nyugati Jelent, mert abban minden benne van.Az Alapítvány elnökének, Kranowszki Nagy Andreának a kötet legérdekesebb részére vonatkozó kérdésére Nagy István hozzáfűzte: semmi nem volt nehéz. Adva volt egy feladat, amit meg kellett oldani. Igaz ugyan, hogy a társszerzők egy része nehezen szánta rá magát a munkára, de végül is megszületett. A továbbiakban Kranowszki Nagy Andrea szólaltatott meg néhányat az aradi magyarok közül, akik társszerzőkként közreműködtek a kötet megszületésében. Piroska István magát és feleségét, Katalint egy-egy kicsiny csavarnak, esetleg fogaskeréknek tekintette a nagy gépezetben, de a lehetőségeikhez mérten, az anyaországból is megpróbáltak segíteni. Pista hatalmas munkát végzett, amihez ezúttal is gratulált. Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater elnöke elmondta: nagyon szívesen, nagy lelkesedéssel dolgoztak az aradiak érdekében, nekik is örömet szerzett felépülni látni a bentlakást. Nagyon örvend, amiért most itt lehet.Kurunczy Andrea tanár szerínt: a támogatott diákoknak az életben való érvényesülése bizonyítja a legjobban, hogy nem volt hiábavaló a munka, a támogatás. Kiemelte Hadnagy Éva tanárnőnek az önzetlen munkáját, amit az Alapítvány hatékony munkájáért kifejtett.Hadnagy Éva: „Mindez úgy kezdődött, hogy járványhelyzetben az Alapítványért nagyon sokat dolgozott emberek egy része távozott az élők sorából. Eddig nem volt olyan alkalom, amikor az ő munkájukat megköszönhettük volna. Éder Ottó volt elnök egy műtét miatt nem lehet itt, Réhon József tanár úr, reméljük, most velünk van, szerintem Pálfi Sándor a maga igényességével integet: valamit rosszul csináltatok! Nagy Etelka, Kranowszky Andrea és a leendő elnökök, reméljük, hogy velünk vannak. Én nagyon fiatal voltam, amikor 1991-ben nagy tervekkel indult az Alapítvány. Akkor csak távolból néztem, mit tesznek a nagyok. Később azonban tapasztaltam: amit elképzeltek, azt kemény munkával meg is valósították. Nem csak az Alapítvány, hanem az RMDSZ, az egész aradi közösség segítségével született meg a bentlakás, aminek a jóvoltából nagyon sok hátrányos helyzetű diák tanulhatott a kollégiumban. Most valahol a világban vagy az országban dicsérik az aradi iskolát és közösséget. Az elnökök és a mindenkori kuratórium tagjai nagyon sokat dolgoztak, és csodáltam, ahogyan megvalósították az elképzeléseiket.A bentlakást azóta többször javítani kellett, és valószínűleg több ösztöndíjat is ki lehetett volna osztani. Ahogyan akkoriban Bognár Levente mondta: minden civilszervezet a maga szeletét vállalja a munkából, amiért mindent megtesz.Nagyon szerettem ebben a közösségben dolgozni, mert mindig kaptunk támogatást, ha nem itthonról, akkor Budapestről vagy Kölnből, esetleg keresztszülőit, de mindig sikerült támogatást szereznünk a hátrányos helyzetű gyermekek részére.” Zárszavaiban megköszönte Nagy Istvánnak, amiért összeállította a könyvet, amelyben fejet hajtottunk mindazok előtt, akik az Alapítványért dolgoztak, illetve támogatták. Ezzel együtt, tudnunk kell, támogatásokra továbbra is szükség van, mert hátrányos helyzetű, tehetséges magyar gyermekek most is vannak, a jövőben is lesznek.A program a Kurunczy Enikő tanítónő betanította IV. osztályosok énekes-szavalatos műsorával, illetve Nagy István dedikálásával zárult.