Őrizzük és műveljük!

Az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola pedagógusai és diákjai ünnepi műsorra hívták az érdeklődőket a helyi Szabó Magda Művelődési Házba. Nagyszámú ünneplő közönség gyűlt össze, s szinte minden korosztály képviselői megjelentek.

A rendezvényt Kis Anikó igazgatónő nyitotta meg, melyet Módi József esperes-lelkipásztor igei köszöntője követett: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2, 15.)

Az első kincs, a ránk hagyott örökség: a szülőföld. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy Ő határozza meg az ember életét, célját ezen a földön. Hisszük, hogy az Úrnak itt van terve velünk, és azért adta ajándékba nekünk a szülőföldet, hogy azt méltóképpen őrizzük és műveljük tudva, hogy áldássá csak akkor lehetünk, ha Krisztus jelen van az életünkben.

Egy másik fontos és értékes kincsünk az anyanyelvünk. Milyen csodálatos dolog, hogy beszélni tudunk, és úgy tudunk beszélni, hogy megértjük egymást. Sajnos, gyakran előfordul, hogy nem értjük egymást. Isten szólít bennünket, mint szerető Atyánk, aki elmondja, milyen céllal, milyen feladattal bízott meg bennünket ezen a földön, és mi sokszor úgy teszünk, mintha nem is hallanánk.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Csodálatos feladatot adott nekünk, azt hogy a földet, amit Tőle ajándékba kaptunk, műveljük és őrizzük. A földet nemcsak úgy lehet művelni és őrizni, hogy megmunkáljuk a kertet, hanem úgy is, hogy azokat a kincseket, amelyeket örökségbe kaptunk, úgy műveljük, és úgy vigyázzuk, hogy közben továbbadjuk. Hogy lehet a beszédet, a magyar beszédet helyesen művelni? Úgy, ahogy a virágos kertben a gyomokat, a gazt kihúzzuk a virágok közül, hogy az szép tiszta legyen, a szavaink közül is kihúzzuk azokat a kifejezéseket, amelyek nem odavalóak és nem kedvesek. Úgy lehet művelni az anyanyelvünket, hogy amikor kiejtjük a magyar szót, akkor szeretet töltse be a szívünket, és ne sértsen, ne bántson, ahogyan egymást megszólítjuk.

Gyönyörű énekeink vannak.  A magyar zenét, a magyar dallamot hallgatni és abban nőni fel, egy óriási kincs, amit Isten nekünk ajándékba adott, szabad ezt művelni úgy, hogy nem keverjük össze mindenféle mással, mert számunkra az a kedves, ami a mienk, ami a mi örökségünk.

A Magyar Kultúra Napját azon a napon ünnepeljük, amikor Kölcsey Ferenc a Himnusz írója befejezte a mi gyönyörű himnuszunknak az elkészítését, megírását. Ha nem is ismerjük végig a himnusz szövegét, de az első sorát mindenki tudja: „Isten áld meg a magyart”.  Kölcsey, ennek a gyönyörű himnusznak a költője azt kéri Istentől, hogy áldjon meg bennünket.

A világ legjobb dolga, amikor azt kérjük az örökkévaló Istentől, aki ezt az egész világot teremtette és nekünk ajándékba adta ezt a földet, ezt a vidéket, ahol élünk, hogy Ő áldjon meg bennünket. Ő segítsen művelni a földet, az anyanyelvünket, de ő segítsen megőrizni is, hogy az idő elteltével ezen a szép nyelven tudjanak egymáshoz szólni nemzedékről-nemzedékre, a szeretet szavaival. Ebben a faluban, ahol élünk a szó, a magyar szó az soha sem bántó, sértő szó legyen, hanem az, amire Isten ajándékba adta nekünk, az ő szeretetéről beszéljünk és az ő áldása maradjon velünk örökké.

Családias hangulatban, méltóságteljesen zajlott a megemlékezés. A kisiskolásokat a tanítóik kísérték el, a nagyobb diákok irányítója és az ünnepi műsor házigazdája Erdős Márta magyartanár volt.

Az ünnepi műsor a Himnusz eléneklésével kezdődött, ezt követően a diákok a magyar kultúra sokszínűségét, gazdagságát boncolgatták. A gyerekek előadásukkal megpróbálták testközelbe hozni a magyar kultúra fogalmát, a verset, az embert, így jobban megismerhettük a Himnusz költőjét és művét. Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkék lennünk. Ez az örökség tartást ad. Kultúránk tesz felismerhetővé bennünket, ezért nagy felelősség, hogy miként őrizzük és műveljük azt. A kultúra fogalma nem pusztán az emberi műveltségre, olvasottságra, nyelvre, színházra, zenére terjed ki. Beletartoznak mindazon értékek, amiket az ember, az emberi társadalom teremtett eddigi léte folyamán. A magyar kultúra egészébe beletartoznak mindazon értékek, amit a magyarság teremtett szellemiekben, s tárgyiasult formában. A megemlékezés alkalmat adott arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk az örökségbe kapott tárgyi és szellemi értékeinket.

A rendezvény a Szózat közös eléneklésével fejeződött be, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek együtt énekeltek.

Az ünnepi műsorban közreműködtek: Borsos-Laczkó Imre, Hadi-Erdős Máté, Bogdán Melánia, Sebes-Sütő Dávid (V. osztály), Hevesi Alida, Lólé Melinda, Kovács Biborka, Derzsi Balázs, Felföldi Noémi, Lakatos Milán (VI. osztály), Módi Mátyás, Kiss Huba, Erdős Ákos, Șuteu Ingrid, László Krisztián, Törőksik Teodóra (VIII. osztály).

Módi Kinga vallástanár