Örökké tarthat-e Trianon?

A magyar Országgyűlés hétfőn a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, az első világháborút lezáró, és Magyarország feldarabolását kimondó békeszerződés aláírásának 90. évfordulóját.

A győztes hatalmak – és a velük összejátszó szomszédos államok – által egyoldalúan kidolgozott dokumentum alapján 232 ezer négyzetkilométerről (területének kétharmadáról) és 13,3 millió lakosáról kellett lemondani Magyarországnak, ezenkívül elveszítette iparának, infrastruktúrájának és ásványi forrásainak jelentős részét. Az új magyar parlament mostani döntésével először emlékeznek meg hivatalosan a nemzeti gyásznapról, a versailles-i Trianon-kastélyban megesett történelmi igazságtalanságról (a Kárpát-medencében minden református templomban – romániai idő szerint 16.30 órakor – megszólalnak majd a harangok), amit neveztek már diktátumnak és halálbékének is, mert az biztos: ha országok közti fegyveres konfliktust nem is eredményezett, de békét sem hozott a Kárpát-medencére, ahol azóta sincs tényleges megnyugvás.

Az országgyűlési döntés napján tartottak lapbemutatót Aradon a Trianoni Szemle magyarországi és romániai szerkesztői, a Trianon Kutatóintézet munkatársai. A rendezvényről már tudósítottunk, az alábbiakban azokat az interjúkat olvashatják el, amelyeket a találkozó végén készítettünk néhány résztvevővel Trianon most is érződő hatásairól.

 

Szidiropulosz Archimédesz: „Legyen tényleges anyanemzet”

– Bizonyára mindenki kíváncsi, hogy görög származású lévén miért foglalkoztatja ennyire Trianon?– kérdeztük Szidiropulosz Archimédeszt, a Szemle főszerkesztőjét.

– Aki ismeri akár a görög, akár a magyar történelem fontosabb eseményeit, teljesen természetesnek véli, hogy valaki, aki Magyarországra került, nyilvánvalónak tartja, hogy ezzel foglalkoznia kell. Párhuzamot látok a görög és a magyar történelmi események között.

– Évtizedekig tabutéma volt Trianon Magyarországon és a határokon túl is. A kutatóintézet tevékenysége és a Szemle megjelenése segít-e a szemléletváltásban?

– Az, hogy a magyar parlament ezzel foglalkozik, ennek ékes bizonyítéka. Nem arról van szó, hogy a történelmi határokat kell visszaállítani, hanem olyan helyzetet kell teremteni Magyarországon, olyan nemzetté kell tenni a magyart, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok reális segítséget várhassanak az anyanemzettől.

Raffay Ernő: „Európa előbb-utóbb jóvátételt fog nyújtani”

– Van-e szimbolikus jelentősége az aradi találkozónak, amelyre épp aznap került sor, amikor a magyar Országgyűlés megszavazta, hogy június 4. a Nemzeti összetartozás napja legyen? – fordultunk dr. Raffay Ernő történészhez, a Trianoni Szemle szerkesztőjéhez.

– Ez egy nagyon fontos dátum! Idézem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, aki a nemzetpolitikáért felelős személyisége és vezetője a magyar államnak: „mostantól kezdve nem fordulhat elő, hogy magyar embereket bármelyik trianoni utódállamban bántanak, és az nem veszi el méltó megtorlását”. Ezért mondtam itt, Aradon: Magyarországon remélhetőleg új világ kezdődik – nem nacionalista, nem szélsőjobb, hanem olyan egészséges magyar élet, amelyben jó lesz magyarnak lenni, és talán pár éven belül a magyar állam tényleg anyaországgá válik.

– Az előadásában azt is kijelentette, hogy Trianont nem szabad elfelejteni, nem szabad belenyugodni. Ön szerint elképzelhető, hogy Európa jóvátételt nyújt majd a magyaroknak Trianonért?

– Igen! Amikor Mitterand francia államelnök az 1990-es évek elején Budapesten járt, előtte egy nemzetközi sajtótájékoztatót tartott Párizsban. A párizsi magyar katonai attasé jelentette akkor éjszaka haza, és engem katonai telefonvonalon felébresztettek, hogy elmondják a nagy hírt: a francia elnök azt mondta, hogy az első világháborút lezáró úgynevezett Versailles-környéki békeszerződések során Magyarországot nemcsak megaláztatás, hanem igazságtalan területi döntések is érték, és ezt valamilyen módon orvosolni kell. Nem tudtam tőle megkérdezni, hogy miként gondolja, mert nem találkozhattam vele, de ha a Trianont kiprovokáló Georges Clemenceau egykori francia miniszterelnök nemzetének az egyik vezető személyisége, az akkori első számú francia politikus ezt mondja, akkor ez így van. Ez azt mutatja, hogy a békeszerződést megalkotó franciák utódaiban felébredt a lelkiismeret. Hogyha a történelem produkál olyan helyzeteket, mint amilyenek Jugoszlávia vagy Csehszlovákia felbomlásakor keletkeztek, akkor – ha Magyarországon normális, magyar érdekű kormány működik – minden elképzelhető. Nemcsak a határkérdésről beszélek, hanem például az autonómiának a legmagasabb szintű formájáról, a területi autonómiáról. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy Románia, amelyik demokratikus országnak álcázza magát az Antant előtt és az Európai Unió fővárosaiban, nemhogy nem akar a székelységnek magyar autonómiát, de még egy államilag támogatott magyar egyetemet se adni. Ez így sokáig nem mehet. Ha Budapesten magyar kormány lesz, akkor előbb-utóbb – belátható pár éven belül – ezek a kérdések a magyarság javára fognak felvetődni és eldőlni Európában.

– A jelenlegi szlovák kormány már most ellenséges kirohanásokat intéz az új magyar kormány ellen a kettős állampolgárság megszavazása miatt. Ha sor kerülne a trianoni békediktátum újratárgyalására, ön szerint az milyen reakciókat váltana ki a Magyarországgal szomszédos államokból?

– Több mint hisztérikus reakciókat, ugyanis a mai utódállamok közül Szlovákia, Románia és Szerbia nem fogadják el még a gondolatát se annak, hogy a trianoni békediktátumot bármilyen módon újratárgyalják. Nem szörnyű háborúval kell ezt rendezni, hanem békés tárgyalásokkal. A magyar kormánynak illendő felvetnie azt Európában, amit Francois Mitterand mondott az 1990-es évek elején Párizsban és Budapesten, hogy Magyarországot olyan méltánytalanság érte, amit egy nemzet nem visel el. Egy 12-14 milliós lélekszámú Kárpát-medencei nemzet nem élhet úgy hosszú távon, hogy nyolc különböző országba van szétszórva. Ezt európai segédlettel, békés, kulturált, civilizált módon rendezni kell.

– Nem utópisztikus ez egy kicsit?

– Nagyon is az… Én körülbelül ötven éve ezt mondom, ezért dolgozok. Hogyha a magyarok Csíkszeredától Aradon át Budapestig és Pozsonyig, vagy Eszéktől Pécsen át Munkácsig és Beregszászig ezen dolgoznak és gondolkodnak, akkor hozhat a történelem olyan pillanatot, amikor ennek a valóságossága bekövetkezik. Akkor kell megtenni a megfelelő lépéseket – addig nincs más dolgunk, mint Magyarországot gazdaságilag fejleszteni, a romániai magyarság létszámát a születések által szaporítani, a szlovákiai magyar szülőket meggyőzni, hogy gyerekeiket ne szlovák, hanem magyar iskolába írassák, szóval, hogy a Kárpát-medencében egységes nemzettudatú magyar nemzet létezzék.

Borbély Zsolt Attila: „Ellensúlyozzuk a propagandadömpinget”

– Az aradi magyarság mennyire érzi át Trianon súlyát, traumáját? – voltunk kíváncsiak Borbély Zsolt Attila aradi politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jegyzőjének, a Trianoni Szemle munkatársának a véleményére.

– Igencsak átérezheti, mert Arad szórvány: egyrészt tény, hogy a legutóbbi népszámlálási adatok szerint alig 13 százaléknyian vagyunk magyarok, másrészt a szórvány-szindróma, a nagyfokú beolvadás és az identitástudat-vesztés is jellemző. Eltelik úgy év, hogy például a református templomban egyetlen színmagyar házasságot sem kötnek. Kérdés, hogy mondjuk ötven év múlva lesz-e, akinek egyéni kulturális autonómiát követeljünk. Természetesen az, aki még magyarnak vallja magát, és akinek számítanak a gyökerek, átérzi Trianon tragédiáját, és természetes, hogy a 90. évfordulón egy ilyen találkozóra a szokottnál jóval többen jöttek el. Szükség van arra, hogy az egyén kötődjön a közösségi történelemhez, hogy jeles tudós emberek testközelbe hozzák ezeket a nem is olyan régen történt dolgokat. Miközben a román hatalom által manipulált hivatalos történelemoktatás a magyar erényeket rendszeresen kisebbíti, hamis dolgokat állít több ponton is – kezdve azzal, hogy Erdélyben ki volt először –, akkor nagyon nagy szükség van arra, hogy informális csatornákon ellensúlyozzuk ezt a propagandadömpinget, ami egyrészt az oktatási, másrészt a tájékoztatási fórumokon keresztül ömlik az egész romániai magyarságra.