Örömteremtés a Jelen Házban

Az Aradi Magyar Napok keretében szombaton este sor került az Irodalmi Jelen immár hagyományosnak számító díjkiosztó gálaestjére. Idén öt díjat osztottak ki a folyóirat azon szerzői számára, akik 2023-ban kitűntek alkotásaikkal. 

Az estet Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen alapító főszerkesztője nyitotta meg, felvázolva az est menetrendjét, majd a későbbiekben felvállalta a konferanszié szerepét is. Először Szakács István Péter vehette át Böszörményi Zoltántól életműdíját (idén jelent meg a Magyar PEN Club gondozásában Boszorkánykör című kötete). A szerző, aki amúgy nem kell a szomszédba menjen egy kis humorért (ezt Zsebművészet – Irodalmi Jelen Könyvek, 2021 – című kötete is igazolja) viccesen a magasba emelte azt, hogy érezze az ’életmű súlyát’. Zsille Gábor Bella István- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke, a Magyar Napló szerkesztője, számos kiváló vers- és prózakötet szerzője kapta a Költészeti díjat,  Abafáy Deák Csillag író a prózadíjat. Utóbbi Marosvásárhelyen született, és talán többen is élvezettel olvassák nemcsak prózáját, de a kortárs képzőművészeket bemutató esszéit is. Székelyhidi Zsolt volt a következő díjazott, aki több műfajban is alkot, író, költő, zenész, fotográfus, mindemellett pedig a Corvina Kiadó műszaki vezetője. Az ő neve alatt több verssel és talán még annál is több fotóval találkozhat az olvasó az Irodalmi Jelen honlapján. Utolsóként Szélyes-Pál Dániel, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia és a Sapientia EMTE Kolozsvári karának média szakos hallgatója vehette át Debütdíját. „Verseire a kortárs szépirodalmi szakma felfigyelt, minden bizonnyal sokat fogunk még hallani róla” – dicsérte a fiatal költőt Varga Melinda. (Minden díj átadását személyre szóló laudáció előzte meg, és köszönő beszédek is elhangzottak a díjazottak részéről.) 

Az est további részében az Irodalmi Jelen szerzői léptek fel egy-egy verssel, prózával. A sort Böszörményi Zoltán saját versével nyitott meg az Örömteremtés című verssel. Őt Mirtse Zsuzsa Utolsó élő kertem című versével követte, majd Zsille Gábor Közösség című versét hallhattuk. Csáji László Koppány Az álmodó Isten című versét szavalta el, Döme Barbara az Amit még senki nem csinált című prózáját olvasta fel, majd Lőrincz P. Gabriella, Bene Zoltán, Sántha Attila és Abafáy-Deák Csillag, Székelyhidi Zsolt, Király Farkas gondolkoztatta el a nagyérdeműt. Varga Melinda az Aki befelé énekel című versével megnyugtató képet festett az erdőről, végül ezt a blokkot Orbán János Dénes zárta két verssel. 

Az est utolsó mozzanataként a székely humoré  volt a szó. Nyelvészeti esszét hallhattunk Huss, huss címmel Sántha Attilától, aki székely humorral fűszerezett ételetimológiai nyomozásba avatta be közönségét. 

Orbán János Dénes két Sántha Attilát parodizáló verssel szórakoztatott, míg Péter Beáta meditációs gyakorlatokat osztott meg a jelenlévőkkel, hatékony receptet nyújtva, hogyan üldözze el maga mellől az ember a családját, hisz a mosogatás, főzés, mosás, vasalás és egyéb házimunkák varázsütésre tüntetik el a reménybeli segítséget a háziasszonyok mellől.

Zorkóczy Zenóbia az életünket az elmúlt években gyökeresen megváltoztató koronavírusról szóló komikus írást olvasott fel, míg Varga Melinda székely tájszólásban a férjválasztásról osztott meg bölcsességeket a fehérnépekkel, majd Szakács István Péter Disznóságom története című írásával kacagtatta meg a jelenlevőket. Az estet Muszka Sándor zárta, ízes tájszólásban előadott szülői bölcsességekkel és humoros történetekkel. 

A jó hangulatú rendezvényt állófogadás tette teljessé, melyen az egybegyűltek jó ideig beszélgettek még.