Pályaválasztási trendek a fiataloknál

2014. július 28. 19:50 (hétfő) /

Érdeklődtem, hogy mi lehet az, ami manapság a fiatalokat foglalkoztatja. Leginkább azokat kérdeztem, akik frissen végeztek a líceummal, de akad, aki már az egyetemet is maga mögött tudja, legalábbis az alapképzést.

 

Spir Anita, aki a Szegedi Tudományegyetem matematika szakán végzett, folytatja tanulmányait, ugyanott. Alkalmazott matematikán fog mesterizni. Még nem keres állást, mert ki akarja használni az egyetem nyújtotta lehetőségeket. Ilyen az ösztöndíj, a külföldi tanulmányút, a csereprogram és a szakmai gyakorlat. De abból, amit hallott, nem fél, hogy nem tud majd elhelyezkedni.

Molnár Melinda és Gulyás Beatrix még csak a középiskolán vannak túl, és mindketten Kolozsvárra készülnek. Melinda kommunikáció és közkapcsolatok szakra, mert azzal szeretne foglalkozni, amit szeret. Ő tagja volt a Kölcseynek, a Csiky amatőr színjátszó-körének, ezért közelinek érzi ezt a szakmát, de kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy talál-e majd munkát. Beatrix matek–infón akar tovább tanulni, hogy tanár, informatikus, programozó, kutató vagy egyéb, ehhez hasonló szakmája legyen. Neki nem kell majd felvételizni, mert részt vett a Zrínyi Ilona matematikaverseny országos szakaszán, ami ezt helyettesíti, sőt ingyenes helyre jutott be. Kommunikáció szakra készül Timi is, de ő Marosvásárhelyre. Neki nagyon megtetszettek az ottani rendezvények, azért választotta inkább a Sapientiát. Mint eddig mindenki, ő is magyar nyelven szeretne továbbtanulni, lehetőleg olyan szakmában, ami tetszik neki.

A legérdekesebb terv, amit hallottam, Constantinescu Szabinanevéhez fűződik, aki légikisasszony szeretne lenni. Ő turizmust végzett, és megtetszett neki az ötlet, főleg, hogy a tantárgyak nagy részét már tudja is. Ami újdonságnak számít, az az ejtőernyőzés, amit szintén meg kell tanulnia, vészhelyzet esetére. Ha nem sikerül bejutnia, akkor Angliában szeretne dolgozni, hogy az angolt jobban megtanulja.

Nem csak ő megy külföldre dolgozni: számos ismerősöm most is épp kint van, valahol Németországban, de itthon is sokan dolgoznak. Ők kérték, hogy nevet ne írjak. A lényeg az, hogy szinte szó szerint ugyanazt nyilatkozták. „Kell a pénz.” Van, aki nem engedheti meg magának, hogy más városban éljen három évig, de van, aki jobbnak látja szakmát tanulni, mert azzal sokkal biztosabban el lehet helyezkedni. Akad olyan is, aki itthon marad, dolgozni kezd, és közben tanul tovább, mert az aradi egyetemek – és ezért kérték, hogy ne mondjak nevet – olyan alacsony színvonalúak, hogy mellettük nyugodtan lehet teljes munkaidős állást is vállalni.

Hozzászólások