Példaértékű magyarságtudat

Ilniczky Magdolna anyai nagyapja, Faur Benjámin magyar királyi csendőrként dolgozott mindig ott, ahova a szolgálati idején helyezték. Tekintve, hogy az impériumváltás után megszűnt a szolgálata, borossebesi származású feleségével, Ilonával úgy döntöttek, hogy pénzzé teszik minden vagyonukat, valahol vásárolnak egy házat, illetve új életet kezdenek. Addig is a pénzüket a bankba tették. A szép terveikbe azonban beleszólt az 1928-ban bekövetkezett gazdasági világválság, ami 1930-ban tetőzött. A bank csődbe ment, mindenük elveszett. Faur Benjámin munka után nézett, amire jó alkalom kínálkozott az Alcsilen nagy birtokkal rendelkező Almay grófnál, aki egy nagy park közepén épült szép kastélyban lakott. Almay gróf azonban ritkán jelent meg Alcsilen, helyette Budapesten kártyázott, méghozzá pénzre. Így történhetett, hogy elkártyázta a Halmágycsúcstól Borossebes határáig húzódott, benne Alcsilen is lévő összes vagyonát, amit egy Schneider nevű gazdag ember nyert meg. Amikor ennek a leánya, Schneider Irén férjhez ment Román Kálmánhoz, az apja neki ajándékozta az uradalmat. A jelzett birtok még most is Schneider Irén nevén szerepel a telekkönyvben. Nos, Ilnicky Magdolnának a nagyapját, Faur Benjámint intézőnek alkalmazták és Alcsilen megkapta azt a házat, amelyben Magdolna asszony manapság is lakik. A ház ellenértékért a nagyapjának néhány évig dolgoznia kellett.

Magdolna fiatal korában geodéziai iskolát végzett, de hamar rájött, hogy nem fogja bírni idős koráig ezt tenni, ezért beiratkozott a bukaresti egyetemre, ahol közgazdász oklevelet szerzett, majd az Elena Ceaşescu vegyipari jellegű tervezőintézetébe került. Ott tervezték az ország összes vegyipari kombinátját, az aradit is. Éppen az volt az első kiküldetése, ahova tűsarkú cipőben érkezett, jókora sár közepette. Mivel talajtanban is járatos volt, az ország minden vegyipari kombinátjának a tervezésénél, az építésénél megfordult. Érdekes esete volt a még egyetlen működő, marosvásárhelyi, mostanában Azomureş Vegyipari Kombinátnál, ahol a beruházási osztály vezetőjével vitatták meg a szükséges teendőket. Észrevette ugyan, hogy az eléggé töri a románt, de végigjárták a kombinátot, aláírták a szükséges dokumentumokat, majd bementek az irodára. Ott a vendéglátója odaszólt a titkárnőjének: Katica drága, légy szíves, hozz a hölgynek egy kávét!

Amikor a titkárnő hozta a kávét, magyarul köszönte meg, amin a beruházási osztály főnöke összecsapta a kezeit: hát miért nem ezzel kezdte? Hagyta, hogy a nyelvemet kitörjem a román társalgásban?

Nem járt magyar iskolába, de…

Magdolna soha nem járt magyar nyelvű iskolába, de otthon a családban csakis az anyanyelvükön beszéltek. Azzal együtt, hogy a férje bukaresti román ember volt, maga a leányával mindig magyarul beszélt, de az is követte a példáját, ezért manapság a 27, illetve a 21 éves leány unokáival is magyarul beszélhet, legtöbbször skypon Amerikába, ahova a lánya a családjával költözött. Igaz, hogy mindkét unoka Brádon született, ahol a nagyobbik hét, a kisebbik két osztályt végzett. Jól beszélnek románul-magyarul, rendszeresen hazajárnak vakációzni. A nagyobbik jelenleg Londonban dolgozik, a kisebbik Bostonban tanul.

Ilniczky Magdolna Alcsílen sem tud meglenni magyar kultúra nélkül, ezért a kábeltévé szolgáltatónak külön díjat fizet a magyar tévéadásokért.

Nevetve vallja magát „utolsó mohikánnak”, azaz utolsó magyarnak Alcsílen. Rajta kívül még élt egy magyar család, de a szülök elhaltak, a két fiuk máshova költözött, már magyarul sem beszélnek. Telefonon hívta őket haza, hogy valakivel magyarul beszélhessen, de nem jöttek.

Engem az első, telefonos beszélgetésünkön is meglepett Ilniczky Magdolna kifogástalan, ízes magyar beszéde, ezért megkérdeztem: hol tanulta? A válasz egyszerűen hangzott: itthon mindig magyarul beszéltek. A kisebb testvérei közül az öccse Temesváron él, gyakran meglátogatja, segít a ház körül, mert manapság Alcsilen sem lehet munkaerőt kapni, noha elkelne a félhektárnyi kertnek a megműveléséhez, ezért régebben, amikor a húga, Margit még élt, gyakran segített neki még a kert kaszálásában is.

Ilniczky Magdolnától megkérdeztem: egyedüli magyarként elfogadták-e Alcsilen?

Erre visszakérdezett: miért ne fogadnák el, hiszen náluk jobban tud románul. A magyar nyelvtudás viszont családi örökség, ami olyan kincs, amit nem lehet megfizetni, se megvásárolni, ezért annak az őrzése kötelesség! Lakhatna egy kényelmes városi, akár bukaresti lakásban is – ahol közel 40 évig élt –, de úgy érzi, a szeretett nagyszülei családi fészkéhez, de az anyanyelvéhez is hűnek kell maradnia, meg aztán a természetet is nagyon szereti! Mindez viszont egy helyen, csakis Alcsilen található, ezért addig marad itt, ameddig az egészsége megengedi.