Pünkösd előtt a Napba öltözött Boldogasszonyról

Pünkösd előtt (idén május 24–25-re esik a Szentlékek kiáradásának ünnepe, a húsvét utáni hetedik vasárnapon) kedves ajándékkal lepte meg az aradiakat a Kölcsey Egyesület: a csíksomlyói pünkösdi búcsúról és Szűzmáriáról szóló vetítettképes előadással. Az előadó pedig az aradi születésű, középiskolát itt járt, művészettörténeti diplomát Kolozsváron szerzett Sarkadiné Nagy Emese, az Esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa volt, akit a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott rendezvény elején Berecz Gábor, a Kölcsey titkára üdvözölt és mutatott be, majd a végén virágcsokorral köszönte meg a nagyon szép és érdekes előadást.

Amit Csíksomlyóról (Csíkszereda egyik külső kerülete) manapság minden magyar (ha történetesen katolikus, annál inkább) tud, nemcsak Romániában, de az anyaországban is, az az, hogy az összmagyarság legjelentősebb búcsú- és zarándokhelye 1990 óta. Pünkösd vasárnapján immáron százezrek gyűlnek össze a kegytemplomtól mintegy 700 méterre lévő Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben 1993-ban felállított oltáremelvény előtti térségben a pünkösdi misén való részvételre. Magyarországról különvonatokon, buszokon érkeznek a zarándokok, Erdélyből és Románia távolabbi vidékeiről, köztük Aradról tízezrek indulnak útnak busszal, személyautóval, a közelebb élők (Gyergyóból, Csíkból) gyalogosan zarándokolnak az ún. keresztaljakban (a kereszttel az élen vonuló csoportok) a csíksomlyói Mária templomához.

Sarkadiné Nagy Emese előadása mindenekelőtt a templom híres kegytárgyához, a hársfából készült, 210 (más források szerint 227) cm nagyságú, festett, aranyozott, sugárkoszorúval övezett, fején koronát viselő Mária-szoborhoz kapcsolódott.

Amelynek, meglepő módon, sem keletkezési idejét, sem származási helyét nem ismeri pontosan a művészettörténet. Az előadó (aki pár héttel ezelőtt a helyszínen tanulmányozta a szobrot) elmondta: feltételezések természetesen bőven akadnak, biztos ismeretek már kevésbé.

Amit tudni lehet: a ferencesek obszerváns ága az 1440-es évek elején telepedett meg Csíksomlyón (egyesek Hunyadi János nevéhez is fűzik az eseményt, de nincs róla dokumentum). Létezik egy XVII. századi helyszínrajz a csíksomlyói kolostorról (az akkori templomról azonban nincs ábrázolás). Van viszont egy 1624-ből származó leltár a kolostor javairól, amely szerint egy Máriának szentelt mellékoltáron szobor állt. Nehezen képzelhető azonban, fejtegette a művészettörténész, hogy a mostani (hatalmas méretű) szobor egy mellékoltáron kapott volna helyet egy, a mostaninál minden bizonnyal sokkal szerényebb méretű templomban. 1664-ből viszont ránk maradt egy szerződés, amelynek értelmében a brassói Nyerges János mester megbízatást kapott, hogy a főoltárra helyezze a Mária-szobrot, amelyet 1683–84-ben Kájoni János Fekete könyve már csodatévő szoborként emleget.

Bár egyes művészettörténészek székely vonásokat vélnek felfedezni a Madonna szobrán, Nagy Emese azt tartja valószínűnek, hogy a szobor Erdély valamelyik szász városának faragó műhelyében készült, s onnan került Csíksomlyóra.

Érdekes annak története is, hogy miként került a Sarlós Boldogasszonynak (ünnepe július 2.) felszentelt kegytemplom búcsúja pünkösdre.

A csíki katolikus hagyomány szerint János Zsigmond (a katolikusból lutheránussá, majd reformátussá, végül unitáriussá vált) erdélyi fejedelem 1567-ben haddal indult a csíkiek katolikus vallásból való áttérítésére, azok azonban ellenálltak, és a pünkösdi csatában legyőzték a fejedelmet, megtartván ekképp vallásukat. Az ütközetről nincsenek hivatalos adatok, az unitáriusok pedig megkérdőjelezik a történteket (János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást, uralkodása idején, 1568-ban fogadták el a híres tordai vallásügyi határozatot stb.), ennek ellenére pünkösdre került a csíksomlyói búcsú. Amelyet hagyományosan a gyergyóiak (közelebbről a gyergyóalfalusiak nyitnak meg – a hagyomány szerint az ő plébánosuk irányításával szálltak szembe a katolikusok a fejedelemmel – és a moldvai csángók zárnak.

A múlt csütörtök délutáni előadás természetesen számos más nagyon érdekes, itt nem említett részletre is kitért, az előadó pedig a végén válaszolt a hallgatóság jónéhány kérdésére.