Remény a józanész győzelmében és a kormányban

Sebestyén Csabával, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnökével utoljára tavaly Ópáloson, ezúttal az Aradon megszervezett gazdafórum után ejtettük meg a hagyományos értékelőt.

– Elnök úr, az elmúlt évben sikerült-e valamilyen gazdaprogramot szervezni?

– Sajnos, a koronavírus-járvány a gazdaszervezetek közösségi programjaira is rányomta a bélyegét, ami azt jelenti, nem mertek, vagy ha mégis megszerveztek valamilyen összejövetelt, a hatóságtól való félelem árnyékában tehették. Amikor utoljára beszélgettünk, azzal kezdtem, hogy Romániának minden összejött. Vagyis a vírus mellett a szárazság, sőt a sertéspestis is sújtotta. Sajnos, a járvány azóta sem múlt el teljesen, tehát életünk minden területén nagy odafigyeléssel kell mozognunk. Ugyanakkor történt egy jó dolog is, hiszen idén az ország kétszer akkora búzatermést aratott, mint tavaly. A gazdák a többlettermést is ugyanazon az áron adják el, mint tavaly, viszont a kenyér ára a duplájára emelkedett, ami nem a gazdáknál csapódik le. Ilyen szempontból nem biztos, hogy a gazdálkodóink jobban élnek. Már azért sem, mert az átmeneti, 2021–2023-as években élünk, ráadásul a kormánykoalíció rengeteg energiáját őrli fel, temérdek hasznos munkát veszítenek, mert ahelyett, hogy olyan pályázatokat írnának ki, amelyek révén a gazdák reálisan hozzá tudnának férni a támogatásokhoz, vitatkoznak. Most is úgy írták ki a pályázatokat, hogy a kisgazdák alig tudnak hozzáférni. Nagy csalódás volt a diaszpórából hazatért gazdák számára kiírt pályázat, amely másfél évig futott, de a támogatásait alig igényelték. Vagyis, nem tudtuk vonzóvá tenni a mezőgazdaságot a fiatalok számára, nem tudjuk megteremteni az itthon maradáshoz szükséges biztos megélhetést. Mert készül ugyan a 2023–2027 közötti időszakra a Nemzeti Vidékfejlesztési Program, ami a számok tükrében jónak tűnik, de nem tudom, a kivitelezésben is megfelelő lesz-e. Mert a nagygazdaságoknak a lobbija nagyon erős, és fontos volna, hogy azok ne kapjanak 100-200 ezer eurós támogatásokat, hanem egy részét tartsák vissza a kisgazdaságok számára. Mert azt sem lehet, hogy a hegyvidéki gazdálkodást ugyanúgy értékeljék, mint a síkvidékit. Nem mindegy 1000 méter magasságban, vagy az alföldön állatot tartani. Úgy érzem, az ilyen ellentmondások lesznek a következő időszak kihívásai. Fontos lenne valahogyan megtalálni az élelmiszerbiztonság, a biztonságos élelmiszertermelés és a közösségfejlesztés közötti egyensúlyt. Mert valahogy meg kellene felelnünk az EU elvárásainak, miszerint 2030-ra 25% legyen az ökogazdálkodás aránya, ami jelenleg 2%. Adódik a kérdés: hogyan fogunk eljutni a 2%-ról a 25%-ra? Mert hiába adunk több pénzt a gazdáknak, ha tőlük egyre többet kérünk, követelünk. Ha ezt nem tudjuk nekik megfizetni, nem tudnak megfelelni az elvárt követelményeknek.

Újabb gondot okozhat a versenyképes mezőgazdaság, a teljesítményorientáltság megvalósítása. A hegyvidéki gazdálkodásban nem arra kellene összpontosítani, hány tonna, hektoliter, hanem inkább arra, hány embert alkalmaz a gazdálkodó. Vagyis minél több embert foglalkoztasson, biztosítson a családjának megélhetést, és az maradjon otthon. Ne ürüljön ki a falu, az iskolákat ne kelljen bezárni, maradjon magyar gazda a gyermekeivel, és maradjon magyar kenyér Erdélyben. Számunkra az lesz igazán a kihívás, hogy be tudjuk bizonyítani, versenyképes ez a fajta gazdálkodás.

– Az elmondottakhoz kívánkozik, hogy felemelték az energiahordozók árát. Ez hogyan gyűrűzik be a mezőgazdaságba?

– Nagy baj, hogy azt sem lehet tudni, mennyivel emelik az energiahordozók árát. Ez nem csupán a gazdálkodók, de minden vállalkozó, üzletember számításait összezavarja.

– Nem tartja nevetségesnek, hogy duplatermés gabona után felemelik a kenyér árát is?

– Valóban, de a gazda ugyanannyival marad, a jövedelme semmivel nem emelkedik. A mai gazdafórumon elhangzott digitalizáció, precíziós gazdálkodás eszközeit lassan át kell vennünk, főleg olyan helyeken, ahol lehet. Főként azok tehetik meg, akik anyagilag megengedhetik maguknak.

– Gazdaszempontból hogyan szemléli a jelenlegi kormányválságot?

– A több koalíciós partnerből álló kormányoknál általában az egymás zsarolása okozza a legtöbb fejtörést. Mert ugye, minden fél jobb minisztériumot, a fejlődéshez több lehetőséget akar magának. Most arra kell figyelni, ki megy, ki marad, ki mennyi hatalom fölött rendelkezik. Ugyanakkor a választópolgároknak is látniuk kell a valós helyzetet.

– Mivel Aradon járt a miniszterelnök, a gazdaszervezetek vezetőivel az AGROMALIM idei programjában nem szerveztek hivatalos találkozót vele?

– Nem, semmit nem szerveztek, de lehet, nekünk kellett volna kezdeményeznünk, de hát a járványügyi intézkedések sok területen gúzsba kötötték a szervezők kezét. Hiába szerveztek volna, ha a járvány miatt Aradon kijárási tilalmat kellett volna életbe léptetni. Valószínűleg, az online megbeszélések, értekezletek lesznek a leghatékonyabbak, csakhogy a hegyvidéken gazdálkodóknak sem számítógépük, sem mobiltelefonjuk, még villanyáramuk sincs, ezért csak beszélni lehet róla. Visszatérve a kormányválságra, reménykedjünk, hogy mégis felülkerekedik a józanész, a kormány folytathatja a munkáját, melynek során a gazdálkodók érdekei is előtérbe kerülnek. A következő 5, illetve 7 évre most dől el a mezőgazdasági támogatásoknak a sorsa. Ha ebben a koalíciós kormány jól teljesít, megalapozhatja a gazdaság, benne a mezőgazdaság felemelkedésének a feltételeit is.

– Úgy legyen, köszönöm szépen az értékelőt!

– Én köszönöm a lehetőséget!