Reménykeltő esők után jobb terméskilátások

Az utóbbi időben tapasztalt rekkenő hőség, illetve a megérkezett esőzések után magától adódott a kérdés: az Arad megyei gazdálkodók hogyan boldogulnak a szélsőséges időjárás, illetve a koronavírus-járvány közepette? Éppen ezért, szétnéztünk a megyében.

Egyik szemük sír, a másik nevet

Pécskán Bartok András szerint az eső a búzából kimossa a keményítőt, ezért a kalászosnak a minősége romlik. Ezzel együtt, az utóbbi napokban érkezett eső a kukoricában kárpótolja a búzában keletkezett minőségi romlást, ugyanis a kukoricának most van a legnagyobb szüksége a csapadékra. Vagyis a gazdálkodóknak az egyik szeme sír, a másik nevet. Jelenleg a pécskai határban még sok az aratnivaló búza, miközben a repce aratása nagyjából befejeződött.

A gazdálkodóknak egy része már a tarlóról eladja a búzáját, mások a magasabb felvásárlási ár reményében tárolják. Manapság a búzának kilóját 0,78-0,83 lejért vásárolják fel nagy mennyiségben. Tekintve, hogy az idei gabonatermés az átlagosnál kissé magasabb, a jelzett felvásárlási árak mellett nyereséggel termeszthettek. Vagyis az utóbbi két évben történt veszteséges búzatermesztéshez viszonyítva, idén e munka gazdaságos.

Utolsó pillanatban érkezett

Kovács Imre, Nagypereg község polgármestere egyben nagybani gazdálkodó is, ezért érdeklődésünk nyomán elmondta: a napokban érkezett eső nagyon sokat segít a kukoricavetéseknek a fejlődésén, miközben a búzának nem árt. A községben a kalászosoknak több mint a felét betakarították, amit a beállt eső kissé hátráltat, de nem befolyásolja. Amint felszárad, folytathatják az aratást. Nagy- és Kispereg határában idén a hektáronkénti kalászos átlagtermés 5000 kiló körüli. Az eső nagyon jókor érkezett, ugyanis a kukorica és a napraforgóvetésekben nagy károk keletkeztek volna, ha még egy hétig nem kaptak volna kiadós esőt. Az talán az utolsó pillanatban, de nagyon jókor érkezett. A község határában más években tapasztalt vadkárok a napraforgó termesztésben kissé mutatkoztak, de a területeket sikerült megmenteni. A többi kultúrában a vadkár nem volt jelentős. A gazdák többsége a jobb felvásárlási árak reményében tárolja a betakarított terményt.

Zöldítési programmal növelik a támogatást

Kisiratoson Hallai János és fia, Attila együtt gazdálkodnak, méghozzá jó eredménnyel, ugyanis a 15 hektárnyi repce 3300, miközben a 60 hektárnyi búza hektáronként 6500 kilós átlagtermést adott. Olyan parcelláik is voltak, amelyek hektáronként 7000 kiló fölötti termést adtak, ezért a gazdálkodók elégedettek. A felvásárlási árakkal is elégedettek, ugyanis a repcének kilójáért átlagosan 2,5, miközben a búzának kilójáért 0,8 lejt kínálnak. Az utóbbi esőzések Kisiratos határában négyzetméterenként csupán 10 litert tettek ki, noha a földek 40-50 litert is elbírtak volna. Még szükség lenne 20-30 liternyi csapadékra, hiszen a 120 hektár kukorica most köt, de a 25 hektárnyi napraforgónak, illetve a 15 hektár szójának is nagy szüksége lenne csapadékra. Utóbbit a zöldítési programban termesztik, vagyis aratás után a szárát a földbe szántják. A szójával a zöldítési programot mintegy négy éve folytatják, mindig más parcellákon termesztik vetésfogóban.

Nagylakon a vadállatok tönkretették a napraforgót

Varga István mezőgazdasági gépészmérnök Nagylak határában nagybani gabonatermesztéssel foglalkozik, az esőzések előtt sikerült betakarítania 80 hektárnyi búza-, illetve az 50 hektár repcetermést. A búza hektáronként 6 ezer kiló fölött, míg a repce 3,5 ezer kilónyi átlagtermést adott. Nagylak határában az utóbbi időben nagy eső nem volt, négyzetméterenként 3 nap alatt 4-5 liter lehetett összesen, ezért a kapásnövények, a 30 hektár napraforgó és a 150 hektár kukorica igencsak szenvednek. Egy kiadós eső még sok jót tehetne… Sajnos, idén a rágcsálók, vagyis a vadnyulak és az őzek is elég nagy kárt okoztak, vannak olyan napraforgóparcellái, amelyeket röstell a magáénak vallani. Megpróbált védekezni ellenük: Magyarországról olyan szert alkalmazott, ami keserűvé teszi a növényt, de azzal együtt, hogy kétszer kezelte a jelzett anyaggal, a nagy rágcsálók megették az egész kultúrát. Varga István azon gondolkozik, hogy, a pécskai gazdák módjára, jövőre nem termeszt napraforgót, hiszen annak a termesztése tavaly is, idén is veszteséget hozott. Varga István a búzatermést tárolta, a repcét viszont, 2,65 lejben kilóját, eladta.

Hektáronként 4-6 tonna búza Tőzmiske községben

Tőzmiskén az olasz nagyvállalkozó befejezte az aratást, Bélzerinden, továbbá Vadászon és Simonyifalván is a végén jár az aratás. A községben az ideihez hasonló, hektáronként 4-6 tonna búza már régóta nem termett. Vadász környékén két vállalkozó termesztett repcét, ami azonban hektáronként 2 tonna körül termett. Az utóbbi napok csapadéka Bélzerinden 25-26 liter, Simonyifalván még annál is több, 33-34 liter volt, ami nagyon sokat segíthet a kukorica, valamint a napraforgó fejlődésében. A felvásárlók a búzának kilójáért 0,73-0,83 lejt fizettek, a kínálat függvényében. Később, amikor jó termést tapasztaltak, a felvásárlók csökkentették az árat – tudtuk meg Molnár Imre agronómustól, aki Bélzerinden gazdálkodik.

Rekordtermés Majláthfalván

Az 1400 hektáron gazdálkodó majláthfalvi Jövő Mezőgazdasági Társulásban a 200 hektárnyi sörárpának az aratását befejezték, az hektáronként 8 tonna fölötti átlagtermést adott. Az 550 hektárnyi búzának a háromnegyedét learatták, 7 tonnányi átlagterméssel. Ha nem érkezik a 2-3 napos eső, az aratást már befejezték volna, hiszen két nagy teljesítményű kombájn végzi a munkát. A 200 hektárnyi napraforgóban és a 450 hektárnyi kukoricavetésben a vadak nem tettek kárt. A napraforgó szépen fejlődik, a kukorica viszont megsínylette a szárazságot, de az utóbbi napok esőzése valószínűleg jó hatással lesz a kultúrákra – mondta el érdeklődésünkre Molnár László, a társulás elnöke.

Nyugdíjasként is figyeli a földjein zajló gazdálkodást

Horváth Imre nagygazda, aki Németszentpéter és Munár határában gazdálkodik, úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul, ezért a földeknek a megművelését olyan fiatalokra bízta, akik 15 éve mellette dolgoznak. Most ők viszik tovább az évtizedek alatt kiépített gazdálkodási módszereket. A 600 hektárból mintegy 200 hektárra búzát, 200 hektárra kukoricát, 100 hektár repcét, 50 hektár napraforgót, illetve ugyanannyi sörárpát vetettek.

A búzának az aratásából már csupán 15 hektár van hátra, 7,5 tonnás átlagtermés mellett. Nem véletlenül termett ennyit, hiszen évtizedek óta kipróbált fajtát vetettek. A sörárpát betakarították, hektáronként 6 tonnát termett. Ugyanakkor a repce aratását is befejezték, hektáronként 3,5 tonnát termett. Ennek a felvásárlási ára nagyban emelkedett, 2,6 lejt fizettek kilójáért. A tavalyihoz viszonyítva, szinte a duplájáért sikerült értékesíteni. A napokban lezajlott kiadós esőzések jóvoltából a kapásnövények fejlődése beindult, ezért jó termés mutatkozik. Ami a kártevőket, főként a rovarokat illeti, azoktól komoly munkával sikerült megóvni a repcét, amit ötször lekezelték. Azt naponta figyelemmel kísérték, de megérte. A sörárpának kilóját a sörgyár 0,8-09 lejért vásárolta fel, a búzának kilóját is nagyjából 0,9 lejért sikerült eladni – mondta el érdeklődésünkre Horváth Imre nagygazda, aki nyugdíjba vonult ugyan, de folyamatosan figyelemmel kíséri a földjein zajló gazdálkodást.

Hova jutnak az uniós támogatások?

Szabó Zoltánnál, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulásnak az elnökénél a gabona aratása felől érdeklődtünk: hétfőn még kétnapi aratnivaló volt hátra. Az elmúlt napok esőzése jókor érkezett, szerencsére vihar és jég nélkül. A 250 hektár búzából 220 hektár le van aratva, 6 tonnás átlagtermés mellett. Az utóbbi napok esőzése a 60 hektár napraforgónak, illetve a 190 hektár kukoricának – amiből 70 hektár silókukorica – nagyon jól jött. Ha sokat késett volna, óriási gondok keletkezhettek volna. A 40 liter körüli csapadék használt, de több is elkelt volna. Az is sokat számít, hogy elmúlt a rekkenő hőség. Mivel néhány évvel ezelőtt a megyében elsőként fejőrobotot vásároltak, 80 fejőstehenet is tartanak, a borjakkal együtt mintegy 155 szarvasmarhát és mintegy 720 fős juhállományuk is van. Ezzel együtt: ha mindent felszámolnak, nem biztos, hogy nyereséges az állattartás. Azért is, mert idén a támogatással is nagyon „meghúzták” őket. A tejelő tehenek után járó beígért támogatásnak csupán a felét kapták meg, miközben a tej felvásárlási ára alacsony. Ha nem akarnak csupán növénytermesztéssel foglalkozni, akkor a fő ágazatnak az állattartásnak kellene lennie. Azzal együtt, hogy az állati termékeknek a felvásárlási ára eléggé nyomott, noha az nagyon munkaigényes, sok odafigyelést kíván.

A koronavírus-járvány hátráltató tényezőivel kapcsolatban Szabó Zoltán elnök elmondta: nekik már egy évvel ezelőtt is, amikor a járvány miatt mások nem tehették, joguk volt dolgozni. Ez azonban nem elég, hiszen a támogatások, a segítségek elmaradtak. Ez olyan ágazat, amelyben a dolgozók távolságtartással is tehetik a dolgukat. Mert az állatokat nem lehet éheztetni, az idénymunkákat idejében el kell végezni. A fejőstehén tartásánál nehezebb ágazat nincs, mégis azon próbáltak spórolni, ami nagy hiba. Márciusig tehenenként 380 euró támogatást ígértek, ami minden igénynek megfelelt volna, csakhogy áprilisban eltörölték. Az állattartásnak az önköltsége akkor térítődik meg, ha megkapják a támogatásokat. Ha viszont azok elmaradnak, akkor azt a gazdálkodók jövedelme bánja. A tehéntejnek literjét 1,5 lej plusz áfával veszik át, amihez még hozzájön egy kevés minőségi járulék, de a mai árviszonyok között mindez nagyon kevés. A tavaly beígért nagy támogatások helyett levágtak a felvásárlási árakból. Az EU-tól várt nagy mezőgazdasági támogatások valószínűleg nem a termelők, hanem a feldolgozók felé vették az útjukat – mondta el beszélgetésünk során Szabó Zoltán agronómus, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás elnöke.

*

Nem csupán Szabó Zoltán, hanem minden megszólaltatott gazdálkodó kitért a koronavírus-járvány idején kifejtette munkára. Tekintve, hogy mindannyian bejegyzett társulás vagy magánvállalkozóként gazdálkodnak, a járvány idején senki nem kényszerült elszigeteltségre, mindannyian dolgozhattak. Arra azonban valamennyien felfigyeltek: a vírus elkerülte nem csupán a szabadban, egymástól kellő távolságban dolgozókat, hanem az otthon munkálkodó családtagjaikat is.