Szépséget sugároz, erőt, akaratot és reményt ad

Nyolcvanegy évnyi hányattatott, kilátástalan, zaklatott sors után, 2004. április 25-én ismét köztérre helyezték Zala György monumentális szoborcsoportját, az 1849. október 6-án Aradon kivégzett honvédtábornokok emlékművét.

Azóta a város fölött háborítatlan lobog a román és magyar zászló, Hungária pedig méltán emeli az ég felé a kezében lévő babér- és cserfakoszorút.

A Szabadság-szobor kiszabadításának 20 éves évfordulóján, április 27-én a Megbékélési parkban emlékeztek, ünnepeltek, felemelő beszédekkel tisztelték meg azt a remekművet, amely ma már a közös együttélés szimbóluma a vértanúk városában.

A rendezvényen Călin Bibarţ, Arad polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, kihangsúlyozva, hogy Aradon „már az unióhoz való csatlakozás előtt bebizonyítottuk, hogy másképp élünk, másképp gondolkodunk, és ez mindannyiunk érdeme”. Az elöljáró a megbékélés fontosságát emelte ki, amely az eltelt 20 évben megpecsételte a közös sorsot: „megbékélés – milyen szépen hangzik – ugyanazt az eszmét szimbolizáló két emlékmű” – fogalmazott a polgármester.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében a Szabadság-szobor történetét is felelevenítette és részletesen felvázolta az elmúlt húsz év történéseit, tanulságait.

„A kiszabadítás történetét az akkori főszereplők, többek között Markó Béla, Takács Csaba, Király András és Bognár Levente pedáns memóriája őrzi minden részletében. Az RMDSZ-nek megalakulása első percétől fontos volt a szobor sorsa. (…) A szobor történetében benne van az a mérce, amellyel a magyarok szabadságát mérték az elmúlt bő évszázadban itthon szülőföldünkön” – fogalmazott a szövetségi elnök, akinek véleménye szerint a szabadság lényege, hogy oszthatatlan, vagyis mindenkié. 

Beszédébe belefoglalta a szavazás, a választás fontosságát, annak lehetőségét, jelentőségét, ha jövőben gondolkodunk.

„Június 9-én azért menjünk el minél nagyobb számban szavazni, hogy megőrizzük hangunkat Európában és alkotó részesei lehessünk a változásoknak. Soha ne fogadjuk el, ne higgyük el, hogy mi nem számítunk! Soha ne fogadjuk el, hogy a mi hangunk, a mi erőnk nem hallatszik, és nem számít. És menjünk el szavazni azért is, hogy megőrizzük erőnket a partiumi, erdélyi és székelyföldi önkormányzatokban, mert helyettünk ezt a feladatot senki sem végzi el. Ezelőtt 20 esztendővel is mi végeztük el azt a feladatot, amelyet a közösség ránk szabott, és amelyet mi vállaltunk. Ha mi nem vagyunk ott, a mi érdekünkben senki nem fog szót emelni” – mondta Kelemen Hunor a Megbékélési parkban jelenlévők előtt.

Navracsics Tibor, Magyarország közigazgatási és területfejlesztési minisztere is megtisztelte jelenlétével az eseményt, beszédében kiemelte Arad város jelentőségét és a magyar szabadság különlegességét egész Közép-Európában.

„Arad az áldozatkészség, a hazaszeretet, az önfeláldozás és a szabadságért élni-halni tudás szimbóluma. (…) A magyar szabadság a közösség belső életére, értékeire koncentrál. Mi, magyarok, akkor vagyunk szabadok, ha szabadon élhetjük meg saját kultúránkat, szabadon használhatjuk anyanyelvünket, szabadon alkothatjuk meg a jövőre vonatkozó terveinket. (…) Arad neve és hagyománya egybefonódik a hazaszeretettel, Arad egy találkozási pont, ahol a magyarok-románok együtt megélhetik a szabadságot” – hangzott el Navracsics Tibor beszédében.

A Szabadság-szobor visszaállításában nagy szerepe volt az RMDSZ-nek, de nagyon sokan, párttól és nemzetiségtől függetlenül segítettek abban, hogy ez az impozáns szobor 2004. április 25-én, egy vasárnapi napon újra köztérre kerüljön. Ezt hangsúlyozta beszédében Markó Béla egykori szövetségi elnök, Románia egykori miniszterelnök-helyettese, a Kós Károly Alapítvány elnöke.

„A sikerhez az összefogás kellett, olyan magyar és román politikusok is, akik megértették, hogy Aradon a magyar múltnak is méltó helye van. (…) Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy ez a szobor köztérre kerüljön. Közös munka volt, közös erőfeszítés a közös szabadságért. Mert a szobor a miénk, melyet a magyar szabadságharc emlékére állítottak” – fogalmazott Markó Béla.

„Az aradi magyar közösség legnagyobb álma teljesült húsz évvel ezelőtt, amikor ez a gyönyörű alkotás köztérre került és azóta is díszeleme a városnak, a szabadság jelképe, az elszántság és a közösségi erő megtestesítője.”

Így kezdte ünnepi beszédét Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, aki meggyőződéssel vallja: a húsz évvel ezelőtti esemény kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy ha a magyar közösségnek van képviselete, akkor semmi sem lehetetlen.

Az elmúlt húsz évben az aradi magyar közösség Hungária főalak és az őt körülölelő Harckészség, Áldozatkészség, Ébredő szabadság és Haldokló harcos allegorikus alakjainak árnyékában gyűl össze ünnepelni március 15-én, megemlékezni október 6-án, az Aradi Magyar Napok szabadtéri rendezvényein és egyéb közösségi eseményeken.

„Húsz évvel ezelőtt sikerült köztérre állítanunk a Szabadság-szobrot, és készek vagyunk ezután is megvédeni, de a küzdelem még mindig folytatódik. Szükségünk van továbbra is erős képviseletre, mind helyi, mind országos szinten. Csak így tudjuk megőrizni és erősíteni közösségünk értékeit és hagyományait. Ezt tartsuk szem előtt a június 9-i választásokon, és menjünk el szavazni, hiszen ez az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy hangot adjunk véleményünknek” – fogalmazott Faragó Péter.

A beszédek után a vendégek megkoszorúzták a Megbékélési parkban lévő mindkét emlékművet, majd a szép számban összegyűlt közönségnek az eseményhez méltó gálaműsort adott a Kolozsvári Állami Magyar Opera.

Takáts Ágnes

Fotó: Vajdovics Attila