„Szeretem fotózni az éjszakai Aradot”

– Feri vagy Ferenc?

– Mindenki Ferinek ismer. Legyen akkor Feri!

– Hogyhogy a fényképezés, a filmezés?

– A Csikyben végeztem autóvillamossági szakon. Utána Temesváron a Műszaki Egyetemen multimédiát tanultam. A szak neve pontosan: Audio-, Video- és Multimédia Technológiák.

– Tehát mind a fotózás, mind a filmezés területén képes vagy tevékenykedni.

– Dolgoztam az aradi RCS, később INFO Tévénél operatőrként 2008-ig. Közben tíz éven keresztül Pálfi Kingával tudósításokat küldtünk rendszeresen a DUNA Televízióhoz és az M1-hez. Nagyon szerettem azt a munkát. Állandóan új embereket ismertem meg, rendkívül változatos volt. Most is hiányzik.

– Utána önállósítottad magad.

– Egyéni vállalkozó lettem. Tíz évet dolgoztam így. 2019-ben egy nagyobb stúdióba költöztem, és alapítottam egy kft.-t, amelynek a neve Easy Studio.

– Mivel foglalkozik ez a cég?

– Fotózással és filmezéssel. 

– Pontosabban?

– Különböző események fotózásával, reklámfotózással, portrék készítésével, események filmezésével, reklámfilmek készítésével, termékbemutató filmecskék gyártásával, akár dokumentumfilmek rögzítésével. Sokszínű a palettám. De én szeretem mindegyiket. Gyakorlatilag mindennel foglalkozom, ami média. Arad elég kicsi város. Nem nagyon van, miből válogatni. Már Temesváron is sokkal több munka lenne, és mi tagadás, pénzesebb munkák. Arad e téren lemaradt. 

– Melyikkel foglalkozol többet? A fotóval vagy a filmmel?

– Felváltva. És jól is jön ez. Mindig próbálok csinálni valami újat. Állandóan tanulok, és fejlesztem magamat, hogy minél jobb munkákat tudjak leadni.

 

„Mi van a LÁDÁban?”

 

– Legújabb vállalkozásod a LÁDA című internetes műsor. Honnan jött az ötlet?

– Az eseményfilmezésre rányomta bélyegét az elmúlt másfél év. Volt idő, adott volt a hely. Olyasmire gondoltam, hogy heti aktualitással készítsünk valamilyen információs műsort online felületre. Műsorvezetőnek Pálfi Kingára gondoltam. Szerinte a heti aktualitás túlságosan megterhelő lett volna. Azt javasolta, hogy inkább készítsünk egy beszélgetős, magánéleti problémákat feszegető műsort különböző ismert vagy kevésbé ismert aradiakkal. Ez szép lassan kialakult, és lement már 12 adás. Most egy kis nyári szünetet tartunk, de már dolgozunk a következő részeken. Már hármat lefilmeztünk. És tervezzük a következő meghívottakat. A stúdióból kimegyünk terepre is.

– Szóval tiéd volt az alapötlet.

– Mondjuk, a szikra. Azután Kingával korrigáltuk, megbeszéltük, hogy s mint legyen.

– Hol készítettétek az eddigi felvételeket?

– Az első 12 rész nálam, a stúdióban készült. Jelenleg, mivel jó az idő, terepen dolgozunk, elmegyünk ahhoz a személyhez, akit kigondoltunk.

– Például?

– A tornyai tájházba, Kisiratosra, Kladovára, Ménesre.

– Van sikere a Ládának? Egyáltalán fel lehet ezt mérni?

– Igen, felmérhető. Ezért jó az online felület, mert ott látni lehet, hogy hányan nézik meg, hányan nézik végig a műsort, hányan az első 20 másodpercet, hányan nézik az első öt percet. Kapsz egy részletes visszajelzést.

– És nézik-e sokan?

– Igen, nézik. Kapunk pozitív visszajelzéseket. Meg építő kritikákat is. Próbáljuk ezeket figyelembe venni.

– Honnan szedtétek össze a háttérként szolgáló, színes ládákat?

– Ezek tavaly készültek húsvéti dekorációnak a stúdióba, húsvéti fotózásra.

– Hallottam, hogy a műsoraitokat átvette a Hangos Rádió is.

– Igen. Próbálunk együttműködni a Hangos Rádióval.

– Ki finanszírozza a Ládát?

– Senki.

– Mi célból csináljátok?

– Hogy legyen valami mozgás. És jó reklám a fotóstúdiómnak is. Hogy halljanak rólunk!

 

„Gyűjtögetem művészfotóimat”

 

– Készítesz művészfotókat is?

– Igen.

– Szerepeltél kiállításokon?

– Nem.

– Miért?

– Egyelőre gyűjtögetem a fotóimat. Még nem kóstoltam bele a kiállításokon való részvétel folyamatába. Vannak fotós ismerőseim, akik rendszeresen küldenek munkákat mindenféle galériába, és egyfolytában hozzák a díjakat. Én még nem jutottam el oda.

– A Facebookra szoktál feltenni képeket.

– Csak hébe-hóba.

– Kik azok az ismertebb emberek, akikről készítettél profilfotót?

– Sok helyi politikusról készítettem profilképet; a választási kampány idején több párt részére is dolgoztam. Ezenkívül fotóztam tanárokat, papokat…

– Mi áll közelebb hozzád: a portré vagy a tájkép?

– Nagyon szeretek túrázni. Sajnos nem jutok el annyira, amennyire szeretnék.  A baráti köröm hétvégeken jár, amikor nekem több a dolgom. Nagyon szeretem a hegyvidéket, akár gyalogosan, akár motorral járom. Gyönyörű helyekre juthatok el, ahol érintetlen a táj, amit érdemes megörökíteni. A portrét is szeretem, csak egy igazán jó portré sok munkát igényel. Megfelelő hátteret, fényeket kell keresni, megfelelő alanyt találni, megfelelő sminkest stb.

– Látom egyes kiállításokon, hogy a színes mellett feljövőben van a fekete-fehér. Melyikre szavazol?

– Ez nagyon témafüggő. Például tájkép esetében nem lehet szó fekete-fehérről, portréban én is szeretem a fekete-fehéret.

– A közönség hogyan reagál?

– Ők is szeretik.

 

„Fotószakkört indítottam a Csikyben”

 

– Vannak-e kellemes gyerekkori emlékeid, amelyeket felidéznél?

– Van egy csomó.

– Jó gyerek voltál?

– Szeretném azt állítani, hogy jó voltam, bár tinédzser koromban elég sokat lógtam a suliból. Nem voltam rossz gyerek. Nem panaszkodott rám anyám.

– Voltak kedvenc tanáraid? Vagy akikre nagyon haragudtál?

– Akkoriban nem, de most utólag kimondom, hogy Éder Ottó tanár úr tevékenysége nagyon megmaradt bennem. Gyakorlati típusú ember vagyok, szeretek otthon barkácsolni. Használom azt, amit fizikaórán sajátítottam el. De Nótáros tanár urat is nagyon szerettük. Egyetlen tanárunkra sem emlékezem úgy vissza, hogy hú, de utáltuk. Fiúosztály volt a miénk, elhülyéskedtünk mindent. Azt is elröhögtük, ha rossz jegyet kaptunk. Jó hangulat volt az órákon. Egy pici teremben voltunk 22-en, nagyon sűrűn ültünk, s ez közelebb is hozott minket egymáshoz.

– Indítottál a Csikyben egy fotószakkört. Működik még?

– Nem, mert a járvány megszakította a külsősök bejárását az iskolába. És ahhoz, amit csináltunk, szükséges a személyes jelenlét. Egy évig működött a fotóskör. 24 taggal kezdtünk, a végén 8-10 fő maradt. Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Remélem, őszire folytatjuk.

– Mit csináltatok ezen a szakkörön?

– Gyakoroltuk a fotózást, mindig volt házi feladat, téma, hogy mit fotózzanak, tárgyakat, személyeket stb., és ezen belül fénytechnika, a fényképezőgép működése, utómunka, photoshop, sok minden. Pozitív visszajelzés volt látni, hogy többen a gyerekek közül ma is aktívan fotóznak.

 

„Sokat eltanultam falusi nagyszüleimtől”

 

– Szereted Arad városát?

– Igen, hisz szülővárosom.

– Szoktad fotózni Aradot?

– Nagyon szeretem az éjszaka készült fotókat. Rengeteg fényképem van az éjszakai fényekbe öltözött Aradról. Az ellenfényes fotózást is kedvelem.

– Hol tárolod fotóidat?

– Merevlemezen, de tavaly tavasszal „elszállt” tíz év archívuma.

– Hogyan sikerült ez a baleset?

– Valószínűleg öreg volt már a merevlemez, és eltört az olvasófej karja. 10% esély maradt, hogy bármit visszahozzunk, és horribilis összegért.

– A túrázáson kívül, mit teszel legszívesebben szabadidődben?

– Hétköznapokon, amikor este hazaérek, a napi nehéz szellemi munka után szeretek esténként mozogni a kertben a gyerekekkel. Az kicsit kikapcsol.

– Értesz a kerti munkához?

– Hobbi szinten. Nagyszüleim vidéken éltek, tőlük sok mindent eltanultam… Nagy élmény a saját gyümölcsfámról leszedni az érett gyümölcsöt, lopkodni a málnát, a büszkét…

 

„Sátorozás után jólesik lefeküdni a puha ágyban”

 

– Mondanál pár szót a családodról?

– Van egy 13 éves fiam, meg egy ötéves. Tamás és Máté. Tamás az első feleségemtől, Máté a jelenlegi élettársamtól. Édesapám meghalt, amikor 11 éves voltam, édesanyám itt él, Aradon. Anyai nagyszüleim játszottak fontos szerepet az életemben. Nagyon sokat vakációztam náluk Nagyvarjason.

– Vannak testvéreid?

– Nővérem egy évvel idősebb nálam. Ő is Aradon lakik. Nagyon-nagyon különbözőek vagyunk.

– Hol érzed jobban magad: a természet ölén vagy a meleg szobában?

– Sokszor alig várom, hogy kiszabaduljak a városból a hegyekbe, de több napos sátorozás után jólesik lefeküdni a puha ágyba.

 

„Gyűlnek a polcon a könyvek érintetlenül”

 

– A fotózásra, a filmezésre előzetesen fel kell készülnöd?

– Számít, hogy milyen projektről van szó, mennyire kell hozzá újat tanulnom. Minden új munkára készülni, tanulni kell, utánanézni, hogy kell megvágni, milyen effekteket használjunk, hogyan vegyük fel a hangot, hogy jól szóljon stb. Az a lényeg, hogy miután megnyomom a gombot, nagyon kevés utómunka maradjon.

– Elégedett vagy avval, amit elértél eddig?

– Elégedett vagyok, ugyanakkor meg, ha teljesen elégedett lennék, semmi sem hajtana előre.

– Szeretsz olvasni?

– Gyerekkoromban rengeteget olvastam.

– Miket?

– Keresztapámtól rám ragadt a II. világháborús dokumentumkönyvek szeretete. Aztán, ahogy elkezdtem dolgozni, és jöttek a gyerekek, valahogy nem érkezem olvasni. Pedig ahányszor betévedek egy magyarországi nagy könyvesboltba, mindig vásárolok 4-5 könyvet. Gyűlnek a polcon, és gyűlnek, gyűlnek érintetlenül.

– Vannak kedvenceid?

– Gyerekkoromban volt olyan May Károly-indiánkönyv, amelyet négyszer-ötször elolvastam. Most inkább a dokumentumkötetek érdekelnek. Regényt nem olvasok.

 

„Minden út álmodozással kezdődik”

 

– Boldog vagy?

– A boldogság egy pillanatnyi valami. Nehéz meghatározni. Próbálok boldog lenni. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt nagyon hamar felkaptam a vizet mindenen, borzasztó sokat mérgelődtem, duzzogtam. Jelenleg sokkal boldogabb vagyok. Jobban tudom kezelni a problémákat, a kellemetlen dolgokat.

– Kell-e az embernek az álmodozás?

– Kell.

– Szoktál?

– Igen. Felébredek reggel, mosolygok, tudom, hogy jót álmodtam, de nem emlékszem, hogy mit. Kell az álmodozás, mert minden út úgy kezdődik, hogy álmodozunk valamiről.

– Milyen fontosabb terveid vannak?

– Nagyon divatba jött a külföldre költözés. Soha sem gondoltam rá. De mostanában, látva a jelenlegi helyzetet, gondolkodom rajta. Viszont arra gondolok, hogy bárhova mennék, én ott éhen halnék. Itt van a stúdióm, és egy olyan kliensköröm, amiből megélek.

– Érdekel a politika?

– Nem nagyon. Mivel az aradi tévénél dolgoztam, a legtöbb helyi politikust megismertem. És rájöttem, hogy sokan közülük felkerültek, de nem kellett volna.

 

„Lendíteni az aradi magyar közéleten”

 

– Kedvenc ételed?

– Nagyon szerettem nagymamám falusi főztjét. Sok mindent szeretek, de eléggé válogatós vagyok. Nem szeretem a nagyon zsíros ételeket.

– Kedvenc italaid?

– Sör, bor, pálinka.

– Jártál-e sokfelé a világban?

– Több országot felkerestem, bár Európát nem hagytam el. Nem szeretem a klasszikus turista utakat, városnézéseket. Képes vagyok reggel háromkor felkelni, amikor nincsenek turisták, hogy ne legyen tömeg. És akkor fotózni is tudok nyugodtan.

– Hova szeretnél mindenképpen eljutni a világban, hogy fényképezzél, filmezzél?

– Nagyon tetszenének az északi országok: Norvégia, Finnország, Oroszország, Kanada.

– Mit tennél másként, ha most kezdenéd?

– Többet tanulnék. Az iskolában, az iskola után… Akkoriban minden járt a fejemben, csak a tanulás nem.

– Hozzátennél még valamit?

– Mondtam, hogy együttműködünk a Hangos Rádióval. Ennek kapcsán, elmondanám, hogy vagyunk egy páran, fiatalabbak, akik saját idejükből és munkájukkal szeretnének egy kicsit előre lendíteni az aradi magyar közéleten, hogy valamiket még szervezzünk, tegyünk. Most ezen fogunk dolgozgatni.