Szeretetben imádkozva, mindent megbeszélnek

A jelenleg Öthalomban (Vladimirescu) élő Kivader József és a felesége, Ilona 1951. április 15-én, a simonyifalvi római katolikus templomban kötöttek házasságot. József akkoriban kántorként tevékenykedett a templomban, ahol tízéves szolgálata alatt rendszeresen magyarul és németül kántorizált. Akkoriban még sok német anyanyelvű hívő lakott Simonyifalván.

Szerencséjükre, egyikük sem volt német származású, ezért nem hurcolták el őket „málenkij robotra” a Szovjetúnióba, de sok német származású simonyifalvit ismertek, akiket elhurcoltak, némelyeket soha nem láttak viszont. Amikor összeházasodtak, Józsefnek a szülei már elhunytak, Mária szülei azonban még éltek, és a szülőktől örökölt, illetve kapott 2 hektárnyi, saját földjüket művelték meg.1952-ben megszületett az első gyermekük, Antal, utána 1958-ban a második, akit az apja után, Józsefnek kereszteltek. Amikor Simonyifalván is elkezdődött a kollektivizálás, a fiatal Kivader család is kénytelen volt a földjét a közösbe beadni. A kollektív gazdasággá alakult kommunista gazdatömörülésben azonban nem óhajtottak dolgozni, ezért eladták a földet is, a házat is és Aradra költöztek. A Mosóczy-telepen vásároltak egy házikót, aminek a felújításán, a bővítésén nagyon sokat dolgoztak.

Ilona asszony eleinte a gyermekeket gondozta, nevelte, 39 éves volt, amikor munkát vállalt az aradi Vremuri Noi Szövetkezet varrodájában. József a Gutenberg nyomdában dolgozott, illetve 20 évig az aradi evangélikus-lutheránus templomban kántorizált.

Megértésben, szeretetben

A hosszú és békés házasságnak a titka József szerint a megértés és a szeretet, mert a Kivader házastársak között is kerültek nézeteltérések, de azokat újra megvitatták, ezért rendszerint meg tudtak egyezni, a viták véget értek. Soha meg sem fordult a fejükben a válás gondolata.

Az egymás között torzsalkodó házaspároknak azt javasolják: soha ne a rossz, hanem csakis a jó tulajdonságokat keressék egymásban, és akkor magától jön a szeretet és a szerelem is. Nagyon fontos a naponta elmondott közös ima is, hiszen ők így szokták meg, manapság is minden este együtt imádkoznak a gyermekeikért.

Közülük a fiatalabb, József Bécsben él, ahol elektronikusként dolgozik, neki egy gyermeke van. A nagyobbik fiuk, Antal Battonyán lakik, nyugdíjas, az ő leányának van három gyermeke. A Kivader családnak összesen két unokájuk és árom dédunokájuk van.

Nyugdíjba vonulásuk után eladták az aradi házukat és Öthalomba költöztek, ahol a Bécsben élő fiuk vásárolt egy házat, amit fel is újított.

A Kivader házaspár tagjai egészségesek lennének, a fejenként 1000 lej körüli nyugdíjukból is meg tudnának élni, de József térdéből kifogyott a porcfolyadék, ezért kénytelen járókerettel közlekedni.

Félnek a koronavírustól, de…

Mostanában a koronavírus-járvány közepette bonyolultabbá vált az életük, mert az előrehaladott koruk miatt az utcára sem mernek kimenni, de a házat és a kertet példás rendben tartják. A Battonyán élő fiuk, amikor meglátogathatta őket, nagy mennyiségű tartós élelmiszert vásárolt nekik, csakhogy a felesége Angliában talált munkát, ezért ideiglenesen mindketten oda költöztek. Az Öthalomban élő kevés magyar közül legtöbbet a Magdi nevű szomszédasszonyuk látogatja őket, segít nekik, rendszeresen bevásárol számukra. Ilona asszony aradi unokatestvére is havonta meg szokta látogatni őket, a járvány miatt hozott korlátozási intézkedések következtében azonban a gyermekeik és az unokáik nem tudnak jönni. Szerencséjükre a felújított házban központi fűtés működik, biztosított a földgáz és a vezetékes víz, ezért kényelmesen élhetnek. Ilona asszony rendszeresen süt-főz. Állandóan velük van Roky, a Labrador-fajta növendékkutya – ragaszkodásával, hűségével sok örömet szerez nekik.

Kérdésünkre, nem félnek-e az egyre jobban elharapózó koronavírus-járványtól,

bevallották: nagyon félnek, de a háziorvosuk nem foglalkozik a védőoltásra való programozással, maguk viszont az interneten nem tudnak feliratkozni…

A platinalakodalomra, vagyis a 70 éves házassági évforduló megünneplésére vonatkozó kérdésünkre, Ilona asszony röviden válaszolt: sehogyan sem ünnepelnek, hiszen az akkor válna valódi ünnepé, ha a gyermekekkel, az unkákkal és a dédunokákkal együtt tarthatnák. József azonban elmosolyodott, megsimogatta a fiatalkori, illetve a 65. házassági évfordulón készült fotókat megmutató Ilona arcát, majd jóságosan megjegyezte: „Ezt is megbeszéljük még, és együtt imádkozva, szeretetben bizonyára meghozzuk a legjobb ünnepi változatnak az eldöntését…”