„Szeretném diákjaimat az életre nevelni!”

Barna Gabriella ősszel az Erdőhegy-Kisjenői Általános Iskola magyar tanítónői tisztségébe került. Nagy kihívás előtt állt, mert első osztályt kellett oktatnia. 1998. április 7-én született Arany szülővárosában, Nagyszalontán. „Édesanyám Barna Aranka tanítónő, édesapám elhunyt (egyébként Barna Ottó kamionsofőr volt). Bátyám, Barna Gergő szakács és pék. Az általános iskolát Mezőbajon végeztem, a középiskolát a Nagyváradi Pedagógiai Líceumban. Szintén Nagyváradon, az Állami Egyetem angol–német szakán szereztem oklevelet, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem óvónői és tanítónői karára járok másodéves hallgatóként” – mondta el magáról bevezetőként Gabriella, aki sok szeretettel gondol volt pedagógusaira. Legfőképp édesanyjára, aki egyben tanítónője is volt. De nagyon kedvelte Szabó Tibor matematika szakos tanárt, aki a középiskolában tanította. Mindenekelőtt egyéniségét találta vonzónak. Egyetemi tanárai közül Bordás Andreát emeli ki, aki didaktikára és játékpedagógiára oktatta, valamint Stark Gabriellát, aki az óvódapedagógia rejtelmeibe vezette be.

Mikor diákéveiről faggattam, örömmel mesélt az I–IV. osztályban lezajlott mesevetélkedőkről és rajzversenyeinek eredményeiről (több rajza látott napvilágot a nagyváradi Bihari Naplóban.) Azt is nagy sikerélménynek könyvelte el, hogy bejutott a pedagógiai líceumba. Ott bibliavetélkedőn is részt vett Demeter Szilárd lelkipásztor felkészítésével és csapatuk első díjat nyert. Legnagyobb boldogsága pedig az volt, hogy a tanítóképzőt osztályelsőként végezte.

– Miért választotta a tanítónői hivatást?

– Elsősorban azért, mert tetszett édesanyám munkája, megragadott a tény, ahogyan szeretetének millió sugarát hintette diákjaira. Másodsorban azért, mert a pedagógiai líceumban nagyon sokat gyakorlatoztam, és elbűvölt a gyermekek szeretete.

– Mi az, amit meg elmondana önmagáról?

– Kissé szégyenlős, önbizalom-hiányos vagyok. Emellett nyitott szívű, barátságos és lelkes a természetem.

– Tagja-e civilszervezeteknek?

– A mezőbaji református gyülekezet ifjúsági csoportjának vagyok aktív tagja és érdekvédelmi szervezetünknek, az RMDSZ-nek.

*

Barna Gabriella szabad idejét elsősorban családjával tölti. Sokat olvas, kirándul, szemléltető játékokat gyárt kicsi tanítványainak. Példaképe az Úr Jézus Krisztus, akitől a határtalan szeretetet, a kereszthordozást és az áldozatvállalást tanulta meg. Isten Fiának golgotai áldozata egész életét meghatározta, mert Általa tudott elindulni a „keskeny úton”.

– Milyen művészeteket kedvel?

– Elsősorban az irodalmat, kedvenc íróm Rejtő Jenő, Szilvási Lajos, Dickens és Thomas Mann. Másik kedvenc művészeti ágam a zene. Jelenleg rengeteg gyermekdalt hallgatok, mert ez segítséget nyújt nekem gyermekeim oktatásában. De ugyanolyan örömmel hallgatom a tánczenét, a popot és a rockot is.

– Milyen volt a kezdet kezdete az Erdőhegy-Kisjenői Általános Iskolában?

– Kissé szokatlan, mert mind munkatársaimnak, mind diákjaimnak maszkot kellett ölteniük. Tanítványaim félénken fogadtak, mert nem tudták, milyen lesz az új tanító néni. Istennek hála, hamar összehangolódtunk, és őszintén megszerettük egymást. Kollégáim befogadtak, tiszteletet és szeretetet tanúsítottak irányomban már az első pillanattól.

*

Gabriella tudja, hogy nehéz, felelősségteljes munkát választott, mert a jövő generáció oktatása kimagaslóan komoly feladat. A kulcs itt elsősorban a pedagógusok kezében van.

– Tudom, hogy a világ bonyolult, a körülmények nehezek, rengeteg a buktató, az akadály, a próbatétel. Mindezek ellenére azt szeretnem elérni, hogy diákjaim majd komoly, kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. Szeretném diákjaimat az életre nevelni!

Regéczy Szabina Perle