Szükség van a civil integrációra

Valamelyik írásomban már említettem, mekkora hatással volt rám az 1970-es évek végén, talán a nyolcvanasok legelején egy neves magyar szociológus írása, amelyben arról beszélt: minél több és erőteljesebb egy országban a civilszervezetek száma, illetve hálózata, annál erősebb maga a társadalom. Az akkori körülmények, a diktatúra feltételei között egy ilyen teória Romániában a hatalom számára – amely mindent maga kívánt ellenőrizni és a maga kezébe kívánt összepontosítani – nyilván a lázadással volt egyenértékű.

1990 után, nyugati példára (a rengeteg – azóta eltűnt – párt megalakulása után, illetve azzal párhuzamosan) civilszervezetek százai, ezrei jöttek létre Romániában, köztük nagyon sok olyan is az évek folyamán, amelyek bizonyos „magyar”, és többnyire helyi ügyeket karoltak fel. Hogy csak néhány aradi példát említsek: az aradi Kölcsey, a pécskai Kálmány Lajos, az aradi Katalin, az aradi Szabadság-szobor egyesület – de kiegészíthetnénk a sort zimándújfalusi, fazekasvarsándi, zerindi és sok-sok más civilszerveződéssel is, amelyek az évek folyamán nem egy nagysikerű rendezvényt szerveztek, sőt, a „hattérben” kevésbé látványos, de igen hasznos tevékenységet bonyolítottak le.

Hogy pontosan hány ilyen – magyar vonatkozású – civilszervezet létezik az országban, csak megbecsülni lehet, teljesen pontos, naprakész nyilvántartás nemigen van. De ha lenne is, nehéz megítélni, hogy hány az aktív, napjainkban is dolgozó, évente legalább egy-két rendezvényt lebonyolító, és hány az „alvó”, azaz papíron létező, de tényleges munkát nem vagy alig végző szervezetek száma.

Dr. Bodó Barna kolozsvári (Temesváron élő) egyetemi oktató (eredeti szakmája szerint fizikusnak, újságírónak, szociológusnak is mondhatnánk), a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) elnöke – Valdman Kinga, a szövetség munkatársának társaságában – pénteken délután a Csiky Gergely Főgimnázium könyvtárában a civilszervezetek mibenlétéről és felépítésük néhány fontos alapelvéről tartott igen érdekes előadást. Talán azért, mert az előző napon, nagyon közeli időben, három jelentős magyar rendezvényt is tartottak Aradon (a kérdés a baráti beszélgetések során felmerült, és többen egy – be is tartott – eseménynaptár felállítása mellett kardoskodtak), meglepően kevesen, tizen-valahányan jöttek el, pedig ha csak a ma aktív civilszervezetek képviselői jelentek volna meg az elméleti és gyakorlati eligazítással egyaránt szolgáló hasznos megbeszélésre, bizonyára az iskola dísztermét kellett volna megnyitni.

Bodó Barna az erdélyi származású Barabási Albert László hálózat-elméletének ismertetésével indított (eszerint 7 emberen, kapcsolaton keresztül a világ bármely emberéhez el lehet jutni), és részletesen ismertette

(az elméleti megalapozás kérdéseire nincs módunk ugyanolyan részletesen kitérni) a civilszervezetek működésének alapelveit. A lényeget azonban összefoglaljuk: az önszervezedő civilszervezetek működésében alapvető szerepe van a bizalomnak (ami a romániai társadalomban mindmáig „hiánycikknek” számít), de nagyon sok más feltétele is van annak, hogy egy civilszervezet eredményesen működhessen. Ígéretet tett, Valdman Kingával együtt (aki a találkozó folyamán több, pályázattal, működéssel kapcsolatos kérdésre is választ adott az érdeklődőknek), hogy drótpostán elküldi a vonatkozó elméleti és gyakorlati tudnivalókat – a jelenvolt civilszervezeti képviselők pedig érdekelt ismerőseiknek továbbíthatják az e-mail üzenetet.

Egy olyan erőt, mint amilyet a civilszervezetek képez(hetné)nek, kár lenne kihasználatlanul hagyni.