Tanár volt, „A” tanár, civilben is

Elment Rehon József, a kedves Jocó. Már több mint egy éve elment. Csak most térhetett haza, Aradra. Nem itt született, nem itt nevelkedett, de itt élt és dolgozott. Itt volt boldog és szomorú, csalódott, itt reménykedett. Nem feledte Belényest, Váradot és a premontreieket.

Tanár volt, „A” tanár, civilben is. Szerette tantárgyát, szerette diákjait, akikre utólag is figyelt, és a diákok is szerették őt. Fontos munkát végzett az aradi magyarság kulturális életében. Ötletelt, szervezett, írt, részt vett. Különböző habitusú embereket tudott „egy fedél alá hozni”, tudott velük dolgozni a közös cél érdekében. Mentes volt néhány ma menő dologtól, mint például a kirekesztés, a széthúzás, az irigység, a műhazafiság, amelyek egyre nagyobb teret nyernek környezetünkben. Rendelkezett viszont egyre ritkuló tulajdonságokkal, mint az elfogadás, a türelem, az udvariasság, a kedvesség és a szerénység. Véleménye pedig volt, de nem arra figyelt, ami rossz, hanem próbálta megkeresni az emberi jót. És valljuk be, ez nem mindig könnyű.

Karácsony (2019) előtt felhívott, elköszönt, biztatott, hogy csináljam azt, amihez értek, és ne hívjam többet. Készült az útra, aztán elindult. Biztosan angyalok kísérték.

Nyugodj békében, kedves Jocó!

Móré-Sághi Annamária