Tanuljátok, mondjátok, kedves gyerekek!

Pénteken kora délután Kisiratoson rendezték meg a VVVV, azaz a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei szakaszát. Illene pontosan megmondani, hogy hányadikat, de a vélemények kissé eltérnek: a rendezvényt megnyitó Almási Zsuzsanna, a Páter Godó Mihály Gimnázium igazgatója szerint a negyedik, Szabó Csilla (kisiratosi) magyartanár, a fő szervező szerint már az ötödik vagy tán hatodik (mivel egy-két versenyét Aradon tartották).

A tudósító „passzt” mond, tudván, hogy (eléggé el nem ítélhető módon) nem áll pontos kimutatás rendelkezésére. De szerinte nem is igazán lényeges, hogy a hányadik kiírásról van szó, ennél fontosabb, hogy a VVVV létezik, él, immár kétségtelenül hagyományszerűen. S hogy évente farsangkor, a vidám télbúcsúztató bolondozások idején rendezik meg, az bizonyára nem véletlen. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy a magyar anyanyelvükön tanuló gyerekek, tanáraik irányításával (nem lehet eléggé dicsérni „a nemzet napszámosait”), verset tanulnak – ezúttal vidámakat, humorosokat –, amelyeket nyilván sok-sok vers elolvasása után választanak ki, s közben megismerkednek a tantervben nem szereplő alkotásokkal is: ablak nyílik számukra a magyar irodalom legalább egy szeletére. A verstanuló, versmondó gyerekek bizonyára nem is sejtik, életük folyamán hányszor fogják majd felidézni baráti társaságban a versennyel kapcsolatos élményeiket, hányszor adnak elő részleteket az általuk betanult, elmondott versekből. Jobbik esetben, persze, ha majdani baráti körükben értik majd a magyar nyelvet…

Ez azonban a jövő zenéje, most még ott tartunk, hogy néhány ügyes, irodalom- (közelebbről vers-)szerető V–VIII. osztályos gyermek Arad megyében (meg országszerte, hisz a versenynek országos döntője is lesz) tréfás, humoros verset tanul be a helyi, megyei döntőre. És a külső, „érdektelen” szemlélőt jó néhányuk meglepi: milyen jó érzékkel, átéléssel, tehetséggel tolmácsolja a költőt. Nem mindenki, persze: a versmondáshoz külön adottság szükséges (sok profi színész sem tud igazán jól verset mondani, hogy a költők döntő többségéről ne is beszéljünk). De Arad megyében vannak 12–14 éves, V–VIII. osztályos gyerekek, akikből, meggyőződésem szerint kiváló, majdan a „szakma” által is elismert és nagyrabecsült versmondó válhat(na), ha időközben nem vált pályát.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre az időben, maradjunk a péntek délutáni, Kisiratoson megtartott megyei döntőnél.

Az V–VI. osztályos korcsoportban közel háromszor annyian voltak, mint a nagyobbak (VII–VIII. osztályosok) között, de összesen is csak 15-en.

A háromtagú (természetesen semleges) zsűri – Nagy Gizella ny. magyartanár, Őze Kinga (Erdőhegyen tanító) magyartanár, meg alulírott – legjobb tudása szerint igyekezett elbírálni a versenyzők teljesítményét, végül az alábbi eredmények születtek:

V–VI. osztály. 1. Rónai Zoltán (Aradi Csiky Gergely Főgimnázium), 2. Bier Viktória-Anita (Simonyifalvi Simonyi Imre Ált. Iskola), 3. Almási Eszter (Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola). Különdíjas lett Szalai Andor (Kisiratos) és Hrabovszky Vivienn (Simonyifalva).

A „nagyok” (VII–VIII. osztály) első helyezettje Tóthpál Eszter (Csiky Gergely), 2. Lacsán Zsófia (Kisiratos), 3. Torma Alex (Kisiratos) lett. A díjazottak könyvjutalmakat kaptak, többek között a Nyugati Jelen jóvoltából. Amint azonban Nagy Gizella ny. magyartanár a zsűri nevében megjegyezte: ennek a versenynek vesztesei nincsenek, legfeljebb nyertesei.

Az eredményhirdetést követően a versenyzők, valamint a kísérők (tanárok, zsűri) a helyi polgármesteri hivatal (személyesen Korondi-Józsa Erika polgármester asszony) és a szülői bizottság jóvoltából finom ebédet kaptak.