Terítéken az aradi Alma Mater Alapítvány munkája

Kranowszky-Nagy Andreával, az aradi Alma Mater Alapítvány elnökével arról beszélgetünk, a koronavírus járvány közepette, hogyan próbáltak javítani a Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásának a lakhatási feltételein, illetve a hátrányos helyzetű tanulók anyagi megsegítésén.

– Elnök asszony, folyó tanévben, ami tavaly szeptemberében a koronavírus-járvány közepette indult, sikerült-e valamit javítaniuk a bentlakásban elszállásolt diákok lakhatási feltételein?

– Tekintve, hogy tavaly szeptemberben, tanévkezdéskor a járvány javában szedte az áldozatait, több értékes embert is elvitt. A dráma az Alapítványt sem kímélte, ugyanis nem tudjuk pontosan, hogy az egykori elnök, dr. Pálfi Sándor, illetve az alapító tag, Réhon József milyen betegségben, de elhunytak. Velük együtt, számos támogatót, az Alapítvánnyal együttműködő lelkes embert is elveszítettünk, köztük a Németországi Alma Mater alapító tagját, Benedek Istvánt, továbbá az aradi származású lelkes támogatónkat, Vekov Károlyt is. Tehát a jelenlegi járványt az Alma Mater Alapítvány közössége is megszenvedte. A veszteségeinkkel együtt, a tevékenységünket megpróbáltuk folytatni, amíg lehetett. A bentlakás márciusig működött, a Bethlen Gábor Alap biztosította a működéshez szükséges anyagiakat, amelyeket az Alma Mater közvetített a bentlakás számára. A szerencsés körülmények folytán megállapodás született a Bethlen Gábor Alappal, hogy a vírusjárvány miatt a bentlakásban el nem költött összeget, együttműködési megállapodás alapján a bentlakás étkezdéjének a felújítására fordíthattuk. Új székeket és asztalokat vásárolhattunk, nagyban javítva a bentlakó diákok étkezési feltételeit. Ezen kívül korszerű kézfertőtlenítő állványokat is beszerezhettünk, amelyeket a diákok rendelkezésére bocsátottunk, azokat használhatják. Ugyancsak tavaly pályázatot nyújtottunk be a bentlakás felszereltségének a javítása céljából. A Bethlen Gábor Alaptól kapott 2 millió forinton kosárlabdapalánkokat állíthattunk fel a bentlakás udvarán, de képességfejlesztő játékokat is vásárolhattunk a bentlakók számára.

– De hát legfontosabb lenne a tényleges oktatásnak az újraindítása, nemde?

– Természetesen, az élet nem állt meg, ha megszületik az erről szóló miniszteri rendelet, mi is tervezzük a tényleges oktatásnak a visszaállítását, amikor a megyéből érkező 60-70 bentlakó diák is látogathatja az órákat…

– Számukra a bentlakás ingyenes?

– Természetesen, ingyenes és a bentlakás felújítása folytán most már csak ketten lakhatnak egy-egy szobában.

– A tanév idei részében terveznek-e további korszerűsítéseket a Főgimnáziumban, illetve a bentlakásban?

– Elképzeléseink és terveink szerint, idén további felújításokat, illetve eszköz-beszerzést kívánunk végrehajtani a bentlakásban. Keressük a megpályázható pénzügyi lehetőségeket. A bentlakó diákoknak a Bethlen Gábor Alap általi támogatása továbbra is érvényben van, ezért abban reménykedünk, hogy a folyó tanévből még hátra lévő részben, illetve a szeptembertől beindulóban is biztosíthatjuk az ingyenes szállást és ellátást a Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásában. Ugyancsak idén, ha a járvány megengedi, tervezzük a Nemzedékek Találkozójának a megszervezését. Ennek a létrejötte a járvány függvényében, szeptemberben fog eldőlni. Újdonságnak számít, hogy a Kölni Alma Mater Alapítvány tagjai létrehozták a Réhon József-díjat. A pénzjutalommal járó díj jóvoltából évente a természettudományok terén lehet támogatni a legjobbat azon diákok közül, akik kiváló eredményeket értek el a természettudományok terén. Természetesen, továbbra is él a Wieser Tibor-díj, de további díjak létrehozásán is gondolkozunk a Csikyben tanuló diákoknak az ösztönzése céljából. A díjak odaítéléséről reálszakos tanárokból álló, háromtagú bizottság fog dönteni. A jelenlegi vírusjárvány közepette működő online oktatás miatt az elméleti, de a szakoktatás is sérül, a diákok igazán nem is tudtak részt venni a versenyeken.

– Szülőként és alapítványi elnökként, mi a véleménye az online oktatásról?

– Tapasztalataim szerint, a gyermekek nagyon hiányolják a tanárokkal, a tanítóval, az oktatókkal, főként azonban az egymással történő találkozást. Online oktatáskor nem alkothatnak közösséget, ezért a gyermekek nemcsak a tananyag elsajátításában, hanem a szociális fejlődésükben is sérülhetnek. Ugyancsak az online oktatáshoz kívánkozik a téma, miszerint sok diáknak otthon nincs lehetősége rákapcsolódni a rendszerre. Ennek több oka is lehet: nem volt megfelelő számítástechnikai eszközük, esetleg egy családban több gyermeknek kellett volna csatlakoznia a korának megfelelő rendszerre, de csak egyetlen számítógépük volt. Éppen ezért, megpróbáltunk támogatókat szerezni, minden szükséges eszközzel felszerelt számítógépek beszerzéséhez. Az említett támogatók jóvoltából összesen 7, teljesen felszerelt számítógépet oszthattunk ki III., IX. osztályosok, valamint a kisiratosi Pio Atya Gyermekotthon részére.

– Megnevezhetjük-e a támogatókat?

– Inkább idézem nt. Vékony József protestáns vallástanárt, aki a Nyugati Jelenben is megírta: „Köszönet illesse az önzetlen támogatásért Elekes Gábort, Kranowszky Nagy Andreát, Blaskó Lajost és Vuicin Cristiant. Isten áldása legyen a lelkes támogatók, szülők, diákok és pedagógusok életén!” A begyűlt 7 számítógép a vállalkozók adói 25%-ának a felajánlásából jött össze. A támogatók névsorához fűzném: a Kölni Alma Mater Alapítvány tagjait, sajnos a legtöbben idősek, de ezzel együtt, segíteni próbálják az aradi Alkalma Matert. Ezúttal is szeretném megköszönni Erdélyi Ildikó munkáját. Ugyanakkor a kéthavonta megjelenő Szövétnek rendszeres kiadásáért is köszönetet mondok Juhász Bélának.

Idei tervek, elképzelések

– 2021-ben milyen programokat terveznek?

– Természetesen, idén is megpályázzuk az ingyenes bentlakáshoz szükséges anyagi kereteteket, folytatni kívánjuk a Keresztszülő Programot, ezért megragadom az alkalmat felhívni a segítőszándékú emberek, vállalkozók figyelmét a hátrányos helyzetű, tehetséges magyar diákok megsegítésének a fontosságára.

– Mekkora összegről lenne szó? Mert szerintem, aki vállalja, legalább hozzávetőlegesen ismernie kellene a támogatással járó anyagi kötelezettséget.

– 50 eurótól felfelé, mindenkinek az anyagi lehetőségeire bízzuk a támogatás mértékét. A cégvezetők figyelmét szeretném felhívni arra a lehetőségre, hogy a profitadójuknak a 25%-át, amit az államnak amúgy is be kell fizetniük, támogatási szerződés alapján, könyvelési és pénzügyi szempontból is helyes eljárással felajánlhatják. Elsősorban azokra a magyar vállalkozókra gondolok, akiknek szívügyük az anyanyelvű oktatás, hogy lehetőségeik mértékében támogassák az Alma Mater Alapítványnak a programjait! Az adójukat amúgy is be kell fizetniük, de abból 25%-ot jótékony célra felajánlani mindenképpen nemes gesztus, amiből hathatós támogatást lehet nyújtani. Az adományozáshoz fűzném: a jelzett számítógépek minőségi, kétéves gépek voltak, új monitorral, új fejhallgatóval, új billentyűzettel, egyéves jótállással ellátva. Ha mégis meghibásodnának, a felajánlók segítenek a megjavításukban. Az online oktatásban komoly gondot okozott az internetelérhetőség, főleg vidéki településeken, ahol a hálózat nincs megfelelően kiépítve. Ezért olyan eset is adódott, hogy a meglévő eszközt nem tudták rácsatlakoztatni az internetre. Arra kérném a pályázatírásban érdekelt civilszervezeteket és a fiatalokat, hogy kövessék az Alma Mater Alapítvány Facebook-oldalát, ahol a hazai vagy az anyaországi pályázati felhívásokat népszerűsítjük

Legyőzték a koronavírust

– Tudtommal ön a családjával együtt átesett a vírusfertőzésen, ezért az emberek helyes tájékoztatása, bátorítása érdekében kérném, mondja el a vírussal kapcsolatos személyes tapasztalatait.

– Szerintem a vírusfertőzés, nem szégyellni való, hiszen bárkivel megtörténhet. Személyes tapasztalataim szerint, minden ember másképpen éli meg. Mi négyen vagyunk a családban és négyféleképpen éltük meg: szerencsés helyzetben voltunk, mert az idősebb édesanyám a betegség egy könnyebb változatát kapta izomfájdalommal, fejfájással, kisebb fokú köhögéssel négy nap alatt szerencsésen átesett rajta. A kislányom gyermek lévén, két nap alatt könnyen túljutott rajta, a férjemnek viszont, nyolc napig volt láza, tehát ő szenvedte meg a legjobban. 14 napig mindannyian karanténban voltunk otthon, de megpróbáltunk pozitívan hozzáállni, nem estünk pánikba, hanem minél többet próbáltunk aludni, mert ilyenkor a szervezetnek nagyon sok pihenésre van szüksége. Tehát nem „ketrecbe zárt oroszlánkánt” éltük meg, hanem abban a tudatban, hogy szükségünk van a pihenésre, ami a gyógyuláshoz kell. Közben sok C- és D-vitamint, illetve Paracetamol lázcsillapítót szedtünk a háziorvos utasítására. Ezzel párhuzamosan, köhögéscsillapító szörpöket is fogyasztottunk…

– A karantén idején hogyan oldották meg a bevásárlásokat?

– Közeli barátok, családtagok, ismerősök segítettek a bevásárlásban, ugyanakkor a futárszolgálatokat is igénybe vettük, mert egy háztartásban bizonyos idő után szükség van fogyóeszközökre. Érdekes, hogy a családban a betegség idején csak én veszítettem el a szaglás- és az ízlelésképességemet, ami nem is állt helyre egyhamar, csak hetekkel a gyógyulás után. A kislányomnál egy nap alatt, az édesanyámnál négy nap alatt állt helyre. Vagyis, ugyanattól a vírustörzstől betegedtünk meg, de a tünetek személyenként különböztek, mert a szervezetünk másképpen reagált rá. Szerintem mindez attól függ, hogy a vírus milyen egészségi állapotban találja az embert, illetve attól is, hogyan van felkészülve a szervezetünk a vírus fogadására.

– Mutatkozott-e pánikhangulat a betegség idején a családban?

– Nem mutatkozott, mert az egész egy igen erős influenzaként mutatkozott, ezért nem estünk kétségbe, nem féltünk attól, hogy most beöltözve kijön a Közegészségügyi Hatóság és megvizsgál bennünket. Úgy álltunk hozzá, hogy minden a gyógyulásunk érdekében történik, át kell esnünk rajta. Érdekes, hogy a legtöbbet aludtunk: étvágytalanul megreggeliztünk, majd ebédig aludtunk. Miután ugyancsak étvágy nélkül megebédeltünk, folytattuk az alvást, ami azt is jelentette: alaposan kialudtuk, kipihentük magunkat. Hozzáfűzném, nem köhögtünk sokat, de nem volt kedvünk a telefonáláshoz, a külvilággal való kapcsolattartáshoz sem.

– Féltek-e a betegség idején?

– Nem mondhatnám, de kicsit izgultam, amikor azt tapasztaltam, hogy a férjem még a 7–8. napon is lázas.

– A háziorvossal hogyan tartották a kapcsolatot?

– Elég érdekes volt, hiszen a család 4 tagja 3 háziorvoshoz tartozik. Napi rendszerességgel, folyamatosan megbeszéltük velük telefonon: a hőmérsékletünket, az általános közérzetünket, tehát folyamatos kapcsolatban voltunk velük. Ugyanúgy a helyi rendőrséggel is, amelynek tagjai naponta többször is ellenőrizték, hogy otthon vagyunk-e. Általában telefonáltak, de az is gyakran megtörtént, hogy az ablakba állva kellett bizonytanunk az otthonlétünket.

– Ennyi tapasztalattal felvértezve, mit ajánlhat azoknak, akik még nem estek át a fertőzésen?

– Az immunitás erősítése nagyon fontos, de amikor az ember már fertőzött, akkor sem szabad kétségbe esni, mert úgy indul, mint egy megfázás. Tehát, ha a szervezet fel van készítve, könnyebben átvészeli, de a 7. nap fordulópont lehet. Ha addig az ember jól átvészelte, visszaesés is beállhat. A komoly károsodás azonban akkor áll be, amikor a vírus távozott a szervezetből, amelyben megmarad a vírus által okozott romboló hatás. A szervezetnek akkor kell építkeznie, felújítania önmagát. Jelenleg egy kollégám a harmadik hete küzd a betegséggel, otthon, orvossal nem konzultált, ezért nagyon remélem, szerencsésen veszi az akadályokat…

– Tudtommal tavaly már kapcsolatba került egy fertőzött emberrel, azt hogyan sikerült megúsznia?

– Valóban, tavaly szeptemberben kapcsolatba kerültem egy olyan emberrel, aki vírusos volt, néhány perces beszélgetés, illetve iratoknak a cseréje történt köztünk, maszk nélkül. Ugyanakkor más, fertőzött személyekkel is kapcsolatba kerültem, de akkor nem fertőzött meg a vírus. Naponta számos alkalommal kezet mosok, szerintem azonban inkább a légúti fertőzés a leggyakoribb. Mi november végén, december elején kaptuk meg, nem tudjuk beazonosítani, hogyan fertőződtünk meg. Először anyukámnál, majd nálunk is jelentkeztek a tünetek. Múlt héten elkészíttetem az antitestvizsgálatot, ami szerint még mindig jelen van a szervezetemben. Ezt a háziorvos se tudja megmagyarázni.

– Köszönöm szépen a minden szempontból hasznos beszélgetést, a hátrányos helyzetű diákok támogatásában további sok sikert, illetve vírusmentes, jó egészséget kívánok!

– Én köszönöm a lehetőséget!