Terjeszteni Krisztus egyesítő szeretetét

Szeptember 8-án, vasárnap a máriaradnai kegytemplomban 10.30 órakor kezdődött ünnepélyes, Kisboldogasszony-napi szentmisére a felkoszorúzott feszület nyomában 9 pap, köztük két főpásztor vonult be.

Köszöntőjében exc. Pál József Csaba temesvári főpásztor bejelentette: „Azért vagyunk itt, hogy a Szűzanyát köszöntsük a születésnapján. Magyarul, románul és németül köszönetet mondott exc. Mirko Stefkovici nagybecskereki püspöknek, amiért elvállalta az ünnepi szentmise celebrálását, s ugyancsak megköszönte a paptestvéreknek, valamint a kegytemplomot megtöltő híveknek a részvételt. 

Az evangéliumból szintén három nyelven olvastak fel.

Ünnepi szentbeszédében exc. Mirko Stefkovici az evangéliumról beszélt, Jézus, valamint József családfájára vonatkozó szöveget olvasva fel. Az üzenet mély tartalmakat hordoz, egyik arról szól, hogy Isten mélyen beleágyazta fiát az emberiség történelmébe. Ő nem földön kívüli, nem félisten, nem jövevény egy másik világból, hanem igazi ember, aki mindenben azonos velünk, kivéve a bűnt. Ezt az igaz embert Isten magához emelte. A második isteni személy leszállt a mennyből, és megtestesülve, Jézusként jött a világra, azonosulva a mi természetünkkel, a mi szokásainkkal, a mi életvitelünkkel. Amikor Jézus megtette az első lépéseket, Isten járt a földön, Názáretben. Isten emberré lett nemcsak látszatra, hanem valóságosan is. E családfának a másik fontos mondanivalója, hogy a felsorolt nevek között nem csupán szent életet élő emberekről van szó, hanem bűnösökről is. Mindez azt bizonyítja, hogy a kifogásolható magaviseletűk, bűnösségük sem gátolta meg Isten szeretetét. Isten nem azt mondja, hogy nem küldöm el a fiamat hozzátok. Az ember nem tudja megingatni az Atya szeretetét, generációk milliói sem keserítik el Istent. A Fia által megvalósított üdvösséget visszavonni soha nem tudja. Az Istent nem lehet úgy megsérteni, hogy elzárja magát a teremtményétől. Tehát Krisztus a bűnös történelembe lépett, amely nem visszataszító számára, hanem feladata azt megváltoztatni. Az Evangélium második része éppen erről beszél: Mária a Szentlélektől fogant, és Szentfia megérkezett, hogy a bűnös ember, az Atya felé fordítsa. Ezt úgy tudta megtenni, hogy világos jelét adta végtelen szeretetének, a keresztre ment értünk, ott meghalt, majd feltámadott. E hatalmas esemény mindenkit arra hív, hogy gondolkozzon el Istenről és fogadja el az Ő jóságát, amit Jézusban mutatott meg. Az elfogadás nem szavakat, hanem életet jelent, vagyis, Krisztushoz alakítjuk a tetteinket. Kisboldogasszony ünnepe az a különleges ünnep, amikor Isten egyházán keresztül megmutat egy olyan embert, aki teljes egészében igent mondott a szeretet kívánságának. „Nemcsak élete egyes területeit engedte át Istennek, hanem az egészet. Isten engedelmes leánya volt, és ma is az, mert teljes lényével szolgálja egyházunkat, az egész világot, imáink, kéréseink közbenjárásával. Az Atya Máriát akarta elénk állítani, mert mindennapi életében megszentelte emberi voltát és a gondjára bízottakét is. E cél Jézus Krisztusban érte el a csúcspontját, amikor kiemelte őt az eredendő bűn bilincseiből, vagyis Mária úgy gondolkodott és cselekedett, hogy a bűn korlátai nem gáncsolták, hanem szabadon követte Isten útmutatását, egész valóságát az Atyának szentelte.

Kedves Mária tisztelők, keresztségünk óta, mi is szabadok vagyunk, a bűn igáját átvette Krisztus a keresztség által, most már csak akaratunkon múlik, hogy Istent választjuk-e, vagy ellene mondunk. A körülményekre nem lehet hivatkozni, mert Isten tanítása az egyházunkon keresztül mindenhova eljutott, Isten kegyelme is kiáradt. Nincs akadálya Krisztusévá válni. Mint Mária, jeleskedjünk a jóban és a szeretetben. Szűz Mária példája a mi időnkben is megtapasztalható, odaadása a híres kegyhelyeken, mint Máriaradnán, de mindennapi, csendes életünkben is arra buzdít, hogy Krisztusról beszüljünk a felebarátainknak, a munkahelyünkön terjesszük azt a szeretetet, amely egyesíti az embereket. Nehéz helyzetekben is perspektívákat nyit, békét hoz, amelyben haladni lehet az emberré válásban, a kultúrában vagy a szociális helyzet javításában is. Az Istenben gyökerező örömök erőt adnak remélni, hinni, cselekedni és egyszer majd bejutni a Mennyországba, ámen” – összegezhető exc. Mirko Stefkovics nagybecskereki püspök ünnepi prédikációja, amit németül is elmondott. Mondanivalójának románul exc. Pál József Csaba püspök adott hangot.

A prédikációk elhangzása után sokan járultak szentáldozáshoz, az ünnepélyes búcsúi szentmise a pápai himnusz közös megszólaltatásával, felemelő hangulatban zárult, a résztvevők a szívükben a Szűzanya szeretetét búcsúfiaként hazavitték az otthonaikba.