Tiba Attila a Debreceni Tudományegyetem doktora

Tiba Attilával, a Debreceni Tudományegyetem újdonsült doktorával, a VIII. Ágyai Néptánctalálkozón beszélgettünk, ahol maga is fellépett az Ágyai Műkedvelő Színjátszó Csoport oszlopos tagjaként. Legutóbb doktorandus hallgatóként beszélgettünk.

– Gratulálhatok-e a doktori fokozat sikeres megszerzéséhez?

– Az abszolválás, illetve az elővédés már másfél éve megvan, még egy hivatalos ceremónia van hátra.

– Milyen szakterületen doktorált?

– Az informatikai tudományok doktora címet sikerült megszereznem.

– Gratulálok! Ugyanakkor megkérdem: mit érezhet az informatikai tudományok doktora, amikor hazajön Ágyára és a helybeli amatőr színjátszó csoport tagjaként, két bohózatban is fellép az ismerősök, a rokonok szórakoztatására?

– Fantasztikus érzés volt, hiszen én a szülőfalumat nem tudnám végleg elhagyni, ide mindig hazavágyom, ezért amikor a szabadidőm megengedi, rendszeresen haza kell jönnöm. Nemcsak részt veszek, hanem a mozgató rugója is vagyok az itthoni közművelődési életnek.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy ön szervezte meg a színpadon látott két bohózatot?

– Természetesen, igen Hadi Sarolta és Kiss Evelin „művésznő” barátnőim társaságában csak rövid bohózatokat adhattunk elő. Egyrészt, mert a járvány miatt bizonytalan volt a fellépés, de nagyon kevés időn is volt a felkészülésre. Tehát a jelzett okok miatt nem tudtunk nagyobb volumenű produkciókkal fellépni.

– A járvány miatt hogyan lehetett rendszeresen próbálni, felkészülni?

– Eléggé nehezen ment, de az utóbbi hónapban itthon tartózkodtam szabadságon, ezért szinte minden este eljöttünk próbálni a kultúrotthonba.

– Miért csak hárman léptek fel, több szereplőt nem találtak?

– Kerültek volna jelentkezők, csakhogy a járványügyi helyzetben nagyon beszűkült a mozgási lehetőségünk, több embert bevonni sokkal bonyolultabb, veszélyesebb lett volna. Egy pergő ritmusú, sok szereplőt megmozgató színdarab nem lett volna szabadtérre való. Meg aztán csupán egy hónapunk volt a felkészülésre, ezért nagyobb darabbal, több szereplővel egyeztetni a próbákat, sokkal nehezebben ment volna a felkészülés.

– Térjünk vissza doktori vizsgára: mit érez az ember, ha az informatika tudományok doktori címnek a birtokosa?

– Egyelőre nem tudom, meg kell várnom a hivatalos ceremóniát, amire valószínűleg még ősz végéig, tél elejéig várni kell. Sok munka van benne, nehéz volt, de elégedett vagyok. Én itthon doktorként is ugyanaz a Tiba Attila vagyok, aki 20 évvel ezelőtt elkezdte a szereplését az ágyai kultúrotthon színpadán. Manapság is ugyanúgy érzem magam, ugyanúgy beszélek az emberekkel.

– A doktorátus megszerzése jár-e komolyabb anyagi elismeréssel, vagyis fizetésemeléssel?

– Ha kiutalják a doktorátusi címet, akkor jövő évtől adjunktusként fogok dolgozni, ami automatikusan magasabb fizetéssel is jár.

– Ágyai szívvel hogyan lehet Debrecenben az informatika doktoraként dolgozni?

– Azt mondanám: erre bármelyik ágyai képes lehet, ha komolyan rászánja magát, és kitartóan dolgozik is, el tudja érni. Vagyis, ágyai szívvel tökéletesen lehet dolgozni a Debreceni Tudományegyetem doktori minőségében. Tisztázzuk: a doktori vizsgát letettem, jelenleg doktor várományos vagyok. A doktori címet nem kell megvédeni, csak be kell mutatni a dolgozatot.

– Miből írta a doktori dolgozatot?

– Az félig informatika, félig matematika, hiszen nemcsak informatikus, matematikus is vagyok. Ezért skolasztikus optimalizáció, illetve gépi tanuló folyamatok, mesterséges intelligencián alapuló eljárások orvosi alkalmazásai témakörben írtam a dolgozatomat.

– Mennyit dolgozott ezen a témakörön?

– Több mint négy évet dolgoztam rajta, amiből az utolsó év volt a legkeményebb. Természetesen vannak publikációim is, amelyek megjelennek különböző tudományos folyóiratokban. Tehát ezek képezték a disszertáció magját, a munka végére a meglévő, elismert eredményeket kellett a megfelelő formába hozni.

– Vannak-e további tervei?

– A következő lépés a habilitus megszerzése, majd a nagydoktori cím, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként. Ezek lennének a következő 10 évre tervezett munkáim. Tehát tovább dolgozom azért, hogy a nagydoktori címnek a várományosa lehessek.

– Sok sikert és kitartást kívánok hozzá, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!