Trianonról beszélni nem nacionalizmus

A Trianon Kutatóintézet negyedévenként megjelenő folyóiratának, a Trianoni Szemlének a szerkesztői és munkatársai mutatták be az első világháborút lezáró békediktátum körülményeivel és következményeivel foglalkozó lapot az aradi és temesvári érdeklődőknek hétfőn, illetve kedden; mindkét városban a belvárosi református egyházközségek biztosítottak helyet a találkozóknak.

Az aradi rendezvénynek szimbolikus jelentősége is volt, hiszen hétfő este tartották, azon a napon, amelyen a magyar Országgyűlés június 4-ét, a magyarokra ráerőltetett szerződés aláírásának 90. évfordulóját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Ennek jegyében telt a több mind félszáz érdeklődő részvételével tartott író–olvasó találkozó, amelyen Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő és dr. Raffay Ernő történész Trianon kétféle magyarországi megítéléséről, a most kibontakozni látszó szemléletváltásról, a lapindítás körülményeiről beszélt.

Miként a két előadás, a Koszta István hadtörténész közelmúltban megjelent könyvéből – Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról – kapott ízelítő is rávilágított arra, hogyan szövetkeztek a győztes hatalmak és a velük lepaktáló nemzetek Nagy-Magyarország feldarabolására, és hogy jutott oda a nemzet, hogy ma a Kárpát-medencében nyolc különböző országban él szétszórtan. 1918 után Magyarország nemcsak területeinek és lakosainak nagyobb hányadát veszítette el, hanem infrastruktúrája, ipara, ásványi forrásainak javarészét is.

A rendezvény – amelyen Kocsis Sándor, a Horthy Miklós Társaság alelnöke a szervezetük tevékenységéről beszélt –, és más hasonló találkozók azért is szükségesek, mert mint Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökségi tagja, a Trianoni Szemle aradi munkatársa megfogalmazta, a hivatalos román történelemírás folyamatosan halványítja a magyar erényeket, valótlanságokat állít, és a propagandadömpinget ellensúlyozni kell ilyen nemzettudat-erősítő előadásokkal.