Türelem kell és személyre szabott figyelem!

Nem alakul éppen zökkenőmentesen a várva várt jelenléti oktatás. Az iskolába való visszatérés nyomán sok gyermeknél tapasztalható figyelemzavar, fegyelmi probléma, a koncentrációs képesség csökkenése. Több frissen készült nemzetközi felmérés is arra utal: a diákok körében romlott a szövegértés, a kommunikációs készség, és gondot jelent az egymásra figyelés. Mire kell figyelnie a szülőnek, pedagógusnak, hogy gördülékenyebbé tegye a hátralévő egy hónapnyi oktatást? –kérdeztük VLAIC ÁGNESt, a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolapszichológusát.

– Mindenképpen türelemmel kell kezelni ezt az időszakot. Hosszú volt a kiesés, nem várható, hogy egyik napról a másikra minden ugyanolyan legyen, mint azelőtt. De azt tapasztalom, hogy ahogy telnek a napok, hetek, a diákok mindinkább visszaszoknak a közösségi élethez. Mert gyakorlatilag erről van szó. Hosszú elzártság után újra elő kell kotorni azokat a képességeket, amelyek lehetővé, sőt örömtelivé, hasznossá teszik a közösségi létet. Az iskolai visszatérés egy új helyzetet hozott. Az újjal való szembesüléskor mindig megnő a stressz-szint. Türelem kell, amíg ez lecseng. Újra rutinossá válik az iskolába járás, a stressz csökken, megjönnek az első pozitív élmények, és a gyermekek újra megnyílnak, kezelhetőbbé válnak.

– A türelem mellett mivel lehet ezt a folyamatot elősegíteni?

– A legtöbb gyermek esetében nincs szükség külön segítségre. Azonban valóban vannak, akik adaptációs nehézségekkel küzdenek. Esetükben nagyon fontos a személyes ráfigyelés, az egyéni esetek egyéni kezelése. Beszélgetni kell a gyermekkel, időt szánni rá, hogy kinyíljon.

– Az iskolapadba való visszatérés azonban nem a türelemről szól. Nagy a nyomás a pedagógusokon, hogy rövid idő alatt felmérjék a diákok reális tudásszintjét, és lehetőleg pótolják is a lemaradásokat. Nem sok idő jut a lelki oldalra...

– Márpedig ez legalább olyan fontos, mint a tanulmányi eredmények. Valahogy meg kell találni azt az arany középutat, hogy a tudásszint is vonalba kerüljön és az adaptáció is megtörténjen. Akár iskolán kívüli tevékenységek, beszélgetések alkalmával is sort lehet keríteni arra, hogy egy-egy gyermeket meghallgassunk, közösen megoldást keressünk a nagyon is valós problémáikra.

– Vannak gyerekek, akik többnyire szociális okokból teljesen kimaradtak az oktatásból, az online oktatásból is. Most viszont ők is visszatértek az iskolapadba. Az átlagosnál is nehezebben alkalmazkodva a bő másfél éves teljes kiesés után. Velük mi a teendő?

– Szerencsére nem sok ilyen gyermek van. A diákok többsége, ha nem is járt iskolába, alkalma volt a szocializálódásra. Nem szakadtak el egészen a közösségi élettől.

– Amelyik osztályban mégis kerül egy ilyen gyermek, egyedül is képes felborítani az osztály rendjét...

– Ilyen esetben jön jól az iskolapszichológus. Én is szembesülök ilyen helyzetekkel, de folyamatban van az orvoslásuk. Ha egy-egy gyermeknek nagyon leszűkült a társadalmi élete az elmúlt időszakban, akkor valóban nehezebb számára újra beleszokni egy meghatározott ritmusba, a közösségi szabályok betartásába. De nem lehetetlen!

– Röviden összefoglalva, mire kell figyelni ebben a hátralévő egy hónapban, ahhoz, hogy tényleg eredményes legyen az iskolai oktatás, és ne a fegyelmezésre pocsékolódjon az idő?

– A legfontosabb, hogy ne tömegként kezeljük a gyermekeket, hanem próbáljunk meg egyenként rájuk figyelni, egyéni igényeikhez alkalmazkodni. Ez a tudásszintre és a lelki oldalra egyaránt vonatkozik. A szülőket is arra bíztatom, ne érjék be azzal a felületes napi párbeszéddel, hogy: Hogy volt az iskolában? Jól. Hanem tegyenek fel további kérdéséket: Mi okozott örömet? Mi volt nehéz? Kivel játszottál? Miről beszélgetettek? stb., hogy alkalmat adjon a gyermeknek arra, hogy megfogalmazza az aggályait. Mert ha idejében felismerjük, hogy mi jelent számára nehézséget az alkalmazkodásban, akkor sokkal könnyebben orvosolható a helyzet.