Türelmet, precizitást és gazdag fantáziát igénylő egyedi alkotások

Az idei örömvasárnapon szervezte meg a dévai Szent Antal plébánia a II. Ferences vásárfiát, melyen a helyi kézművesek mellett a plébánia keretében működő Apró Kezek Műhelye, illetve a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei kínálták igényes, szép portékájukat. – Amikor két évvel ezelőtt, első alkalommal meghirdettük a ferences vásárfiát, elsősorban helyi kézműveseket hívtunk meg, a saját közösségünk tagjait, hogy lehetőséget biztosítsunk számukra a bemutatkozásra, termékeik forgalmazására. Öröm számomra, hogy a kézművesek köre folyamatosan bővül. Idén levendulatermékek, papírból font használati és dísztárgyak, horgolt díszek illetve kiegészítők, gyöngyből készült ékszerek, hímzett, nemezelt tárgyak, kézműves játékok és sok egyéb került ki a standokra. Külön kiemelném az Apró Kezek műhelyének asztalát, ahol a gyermekek saját készítésű portékát kínálnak eladásra. A járvány közepette úgy döntöttünk, hogy ha kis létszámmal is, de újraindítjuk a gyermekeknek szóló kézműves tevékenységet itt a plébánián. Hiszen mindannyiunknak hiányzik a találkozás, és itt lehetőségük nyílik a közös alkotásra, beszélgetésre, örömszerzésre. Az Apró Kezek Műhelyében főleg újrahasznosított alapanyagokból készülnek a díszek, ajándéktárgyak. Mindig meglepődöm, hogy mennyi jó ötlet születik menet közben, és milyen egyedivé válnak az alkotások attól, hogy minden gyermek beleszövi, -ragasztja, -fonja a maga egyéniségét – vezet körbe tekintetével a vásáron Kun Gazda Kinga Viola tanárnő, az Apró Kezek műhelyének vezetője és az adventi plébániai vásár fő szervezője.

A kézművesek maguk is szívesen mesélnek termékeikről. Kiderül, hogy Kajcsa Erika standján, a gyönyörű hímzésű füzetek, pénztárcák, könyvjelzők, karácsonyi díszek, míves mézespogácsák és pihe-puha kézműves mackók között kikandikáló kedves kis textilangyalok a dédnagymama szőtteseiből készülnek. – Ezeknek különleges értéke van számomra. És sajnos korlátozott számban készíthetem őket, mert a dédnagymamám szőttesei végesek. Amikor elfogy, akkor nem lesz már ilyen angyalka – mondja Erika, miközben kíváncsi gyermek ismerkednek a legújabb termékével: az apró, házilag készült kézmelegítőkkel.

Szomszédjában Fábián Anna gyönyörű, üveggyöngyből készült ékszerei sorakoznak. Valamennyi egyedi alkotás. Nagy türelmet, precizitást és gazdag fantáziát igénylő munka. Magukra is vonzzák a tekinteteket, így ékszerdobozokban is. Nyakra, kézre simulva azonban még inkább!

Fodor Éva újrahasznosított papírból készíti termékeit. Ám, ha nem mondaná, senki rá nem jönne, hogy a csinos kenyérkosarak, szépséges adventi koszorúk, ajtódíszek, alátétek alapanyaga papír. – Sok órás munka van az alapanyag előkészítésével, az újságlapok felsodrásával, s csak azután jön a tervezés, fonás, festés, lakkozás. De a végeredmény megéri, mert nem csupán szépek, mutatósak, de rendkívül tartósak is ezek a termékek – mutat a modern vonalú kosarakra, koszorúkra Fodor Éva.

Miközben beszélgetünk, már beszippantom a közeli asztalon sorakozó levendulatermékek: szappanok, testápolók, teák, aprósütemények, s egyéb szépségek és finomságok illatát. Daradics Annamária lelkesen mesél minden egyes termékről, a levendula sokrétű gyógyhatásáról. Amit mond, szívből mondja,  mint akit nagyon mélyen átjárt a levendula gyógyító illata.

A lilák-kékek világából Demeter Annamária színpompás sapkái, mellénykéi és eredeti álomfogói közé érkezünk. – Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetünk idén is. Minden egyes darabot nagy szeretettel készítek, és mindig öröm, amikor látom, hogy leendő gazdájukkal egymásra találnak. Bízom benne, hogy közös erővel kilábalunk már ebből a sok mindent megbénító járványból, és gyakrabban lesz alkalmunk az ilyen találkozásra – mondja a vajdahunyadi kézműves.

Szomszédságában filigrán angyalkák sorakoznak. Az embernek az az érzése, ha nem zárnák őket dobozba, fel is röppennének, annyira könnyed, légies kis alkotások. Az viszont első látásra nyilvánvaló, hogy a horgolt angyalkák műhelyének világa a türelemről szól. – ... és a precizitásról – teszi hozzá Pénzes Emese, az angyalkák mestere. – Még gyermekkoromban tanultam meg horgolni, kötni, egy időben gobelint is varrtam. Nekünk még tanítottak ilyet az iskolában. Manapság nincs türelmük a gyermekeknek. Pedig nagyon szép foglalkozás ez. De oda kell figyelni, számolni kell minden egyes hurkot, mert egyetlen félrehorgolt szemmel elúszik a minta. Nagyon igényes munka ez, és ma már a tucatáruk világában nagyon kevesen tudják értékelni. De én szeretem csinálni, és bízom benne, hogy még visszatér az egyedi, igényes alkotások világa – mondja Pénzes Emese.

Kun-Gazda Kinga Viola standján a jól ismert és népszerű kézműves-dobozok és írásos használati, illetve dísztárgyak sorakoznak. Az alkotónak meglehetősen kevés ideje jut a maga termékeire. Szervez és irányít. A vásárban folyton ide-oda igyekszik, bíztatja a szomszédjában kofáskodó apróságokat, akik az Apró Kezek Műhelyében készített sok-sok kedves terméket kínálják komoly meggyőzőerővel. Velük szemközt a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei jelentik a konkurenciát. Ők is maguk készítette üdvözlőlapokkal, édességgel, dísztárgyakkal, maszkokkal, rózsafüzérekkel, festett falapocskákkal érkeztek a vásárba. És már kora délelőtt úgy nézett ki, nem sok mindent kell majd a vásár végén összepakolniuk. Varga Erzsébet Viola meséli, főleg az esti órákban, illetve hétvégén kézműveskednek az alapítvány családjaiban. Mindenki a maga tehetsége szerint járul hozzá a termékek elkészítéséhez és nagyon nagy örömmel kínálják azokat a vásárlóknak.

Utóbbiakból nem volt hiány. Bár a zord időjárás a templomkertbe tervezett vásárt a Szent Antal közösségi ház nagytermébe szorította, a vasárnapi szentmisék résztvevői fr. Főcze Bonaventúra plébános lelkes biztatására szinte kivétel nélkül felkeresték a standokat. És senki sem ment haza üres kézzel. Legtöbben ajándékba vásároltak kézműves tárgyakat, tovább sokszorozva az örömet, mely a kis termékek megszületésekor betölti az alkotó szívét.