Úgy érzi: továbbra is tennie kell a dolgát!

Almási Vince, leköszönt kisiratosi polgármester 2016-ban visszavonult abban a reményben, hogy a hátralévő életét minden elfoglaltság nélkül, nyugalomban éli a feleségével, a családjával. Hogy valóban a tervei szerint alakult-e a sorsa, a következő beszélgetésből kiderül.

– Ha az RMDSZ kisiratosi tisztújító közgyűlésén nem pályázta meg újra az elnökséget, akkor az utolsó elfoglaltságával is felhagy, teljes mértékben élvezni fogja a nyugdíjas éveit?

– 2016-ban, amikor nem indultam újra a polgármesteri tisztségért, az történt, hogy még jó néhány addig betöltött tisztségem megmaradt. Kezdjük azzal, hogy a PRO KI DOR Egyesületnek még én vagyok az elnöke, de már építjük az új vezetőséget, tehát onnan hamarosan visszavonulok. Eddig ugyanis, a kisiratosi közművelődési élet támogatására rengeteg pályázatot írtunk. Ezenkívül a helybeli Agrodor Mezőgazdasági Társulásnak a vezetőségi tagja vagyok, továbbá a Kisiratosi Máltai Segélyszolgálat vezetőségi tagja, a Kisiratosi Nyugdíjas Klubnak az elnöke, a Kürtös–Arad Vámszabad Övezet vezetőtanácsának a tagja, ami havonta összejövetellel, nagy felelősséggel jár. Ezenkívül, már egy éve a Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi Pio Atya Gyermekotthonának a vezetője vagyok. Ezt kénytelen voltam elvállalni, mert az addigi nevelők Magyarországra költöztek, ezért nevelő és vezető nélkül maradt az otthon. Azóta egy magyarországi hölgy, Kovács Erzsébet vezeti az otthont, de egy szót sem ért románul, ezért ha bármilyen átiratot kap vagy ügyintézés szükséges, minden az ország nyelvén történik, amiben segítenem kell. Nem volt könnyű, hiszen a vírusjárvány idején kéthetente tesztet kellett készíteni, levelezést folytatni a hatóságokkal. Amikor nyugdíjba vonultam, azért tettem, mert azt szerettem volna, hogy több időt töltsek a családommal, de egyelőre mégsem így alakult…

– Mit szól a helyzethez a felesége, a családja?

– Amikor látta, hogy ugyanannyit dolgozom, megkérdezte: hogyan tovább? Szerencsére, megérti a helyzetet, meg aztán arra is rájöttem: nem biztos, hogy a megszokott életemen gyökeresen változtatni tudok. Mert olyan ember vagyok, aki egy életen át tevékeny volt, állandóan rohant, mert éreztem: nekem tennem kell a dolgom!

– Tudtommal úszótanfolyamot is szervezett…

– Ja, igen. Az eszembe sem jutott, noha van egy füzetem, amiben vezetem a nyilvántartást. Ott 3000 körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akiket 1980 óta megtanítottam úszni. Amióta Kisiratoson lakunk, minden nyáron úszótanfolyamot tartok. Tavaly a koronavírus-járvány miatt kimaradt a tanfolyam, de idén számos telefonos érdeklődés jutott el hozzám: mi lesz a nyári tanfolyammal? Júliusban tehát, ha nem hatalmasodik újra el a járvány, kéthetes úszótanfolyamot tartok. Azt hiszem, idén akkora túljelentkezés lesz, hogy meg kell ismételni a tanfolyamot. Nem panaszkodom, szívesen teszem, illetve esténként a Pio Atya Gyermekotthon 11 lakójával is kosárlabdázunk, vagy kimegyünk a termálstrandra, de szállítani is kell őket. Az utóbbi napokban Nagyiratoson, továbbá Nagyvarjason voltunk, Nagycsanádra megyek velük, illetve vakációra hazaviszem, majd utána visszahozom őket. A Gyermekotthonnal benne vagyunk egy EU-pályázatban, ezenkívül négy gyermekkel külön kell foglalkozni, mert azok el fogják hagyni az otthont. Mindez rengeteg papírmunkával jár, csöppet sem unatkozom. A felsoroltak ellenére be kell vallanom: nincs annyi felelősségem, mint polgármester koromban.

Jó viszony a vezetőséggel, nyugdíjas tervek

– Mi a véleménye a község jelenlegi vezetőségéről?

– Sajnos van egy olyan rossz szokás, hogy a régi vezetők elítélik az újakat: be sem tudják meszelni, amit én építettem, vagy nem csinálnak semmit – szokták mondani. Ugyanakkor az újak a régieket szidják: ezt sem, amazt sem csinálta meg, ezért nekem kell megtennem. Én viszont nagyon fontosnak tartom a kontinuitást, vagyis a folyamatosságot, de azt is tudom: nincs olyan ember, aki mindent meg tud tenni. Természetesen, csak azt lehet kritizálni, aki dolgozik. Nos, én a jelenlegi vezetőséggel szinte napi kapcsolatban vagyok, csaknem naponta benézek. Ha egy-két nap nem teszem meg, rám telefonálnak: talán csak nem vagy beteg? Nézz be, hogy beszélgessünk, konzultáljunk! Úgy érzem, nem csak nekem van szükségem rájuk, hanem nekik is rám, ami egy igen jó érzés.

– Mivel ön benne van mindenben, bizonyára tudja: a másfél éve ránk szakadt vírushelyzet milyen mértékben befolyásolta a kisiratosi közösségi életet?

– Tekintve, hogy nálunk mindig történik valami, az áldatlan helyzetet mi szenvedtük meg a legjobban. Ott, ahol nem igazán történik semmi, talán nem is érzékelték a bezártságnak a súlyát. Nálunk viszont a közművelődési élet, a citera, a futball, az úszás stb. nagyon megérezte. Vegyük csak a Nyugdíjas Klubot, azzal 2020. március 8-án ünnepeltünk utoljára. Azóta egy alkalommal szabadtéri előadáson, illetve még egyszer egymástól 3 méteres távolságból beszélgettünk. Az elmúlt héten mégis összegyűltünk és máris kirándulást óhajtottak, továbbá az elmaradt névnapoknak a megünneplését. Hamarosan újra találkozunk, ahol az ünnepeltek finom pörköltet főznek, de abban is megegyeztünk: ha a járvány nem súlyosbodik, még idén ellátogatunk a dévai, illetve a vajdahunyadi várhoz. Már letárgyaltuk, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítványnál ebédelünk, de a Kétegyházi Nyugdíjas Klub is meghívott egy ünnepségre. Úgy érzem, kicsit elindult és reméljük, újra pezseg majd a kisiratosi közélet. Nemcsak a kultúra, hanem a sport terén is…

– A faluban sokan megbetegedtek?

– Szerintem egy-két idős néni, akire ráfogták, hogy vírusban halt meg, de tömeges megbetegedés nem történt…

– Tudtommal a Pio Atya Gyermekotthonban több gyermek is megfertőződött…

– Tekintve, hogy ott kötelező, rendszeres tesztelés zajlik, novemberben a 12 gyermek közül 10-et pozitívnak hoztak ki, annak ellenére, hogy senkin nem észleltek semmi elváltozást, szimptómát. Mivel én is rendszeresen érintkezem velük, engem is kéthetes házi karanténba helyeztek, ezért otthon a feleségem a lépcsőre hozta a kávét és az ebédet, csak tisztes távolságból értekeztünk. Két hétig naponta ellenőrzött a rendőr, hogy otthon vagyok-e. Ugyanakkor a gyermekotthonban is hasonló intézkedéseket hoztak. Természetesen sem én, sem az otthon lakói nem éreztünk semmiféle elváltozást. Miután letelt a karantén, kíváncsiságból elmentem antitestvizsgálatra, ami 0,029 volt. Ha tényleg pozitív lettem volna, valamilyen szinten antitestet is termelt volna a szervezetem…

– Beoltatták-e magukat?

– Természetesen igen, a feleségemmel megszerveztük a nyugdíjasoknak a helybeli beoltását. Nem volt pánikhelyzet, mindenki kulturáltan állt hozzá. Ezzel együtt, nem mondhatnám, hogy Kisiratoson nem volt egy-két személy, aki valamilyen okból nem vett részt a csoportos védőoltásban. Az oltási kedvet talán gerjesztette, hogy a magyarországi meghívást is a beoltottsághoz kötötték. Lényeg, hogy bízunk a tudósokban, akik a javunkat akarják, ezért magunk is hozzájárultunk a vírus leküzdéséhez.

– Köszönöm szépen az érdekes beszélgetést és kívánok további békés, zavartalan nyugdíjas éveket!

– Én köszönöm a lehetőséget.