Új világ született

2015. július eleje óta látható a budapesti Várkert Bazárban a város budai oldalán, a Duna jobb partján lévő, Ybl Milós tervei alapján 1875–1883 között emelt, eredetileg kereskedelmi célokat szolgáló nagyszerű neoreneszánsz épületegyüttesben (1996 óta a Világörökség része), az Új világ született – Európai testvérháború 1914–1918 elnevezésű tárlat. Az épületegyüttes a második világháború során súlyos károsodást szenvedett, utána egy ideig részben használatban volt – a Duna közelében működött 1961-től a legendás budai Ifjúsági Park –, de azután közel három évtizedig kihasználatlanul állt az életveszélyesnek nyilvánított épület. 2011 őszén döntött a magyar kormány helyreállításáról, 2014-től adták át – több szakaszban – ismét használatba, időszaki kiállítások, kül- és beltéri rendezvények színhelyeként. Vele szemben, az utca túlsó oldalán ma is építőtelep látható.Az I. világháború centenáriuma kapcsán itt kapott helyet az a nagyszabású (sok-sok földszinti és emeleti teremben 600 négyzetmétert elfoglaló) kiállítás, amelynek témája a XX. századot meghatározta, de a mostani (immár második) évezredre is átnyúló történelemre is jócskán hatással volt.A XX. század első évtizedének végén, második évtizedének elején bekövetkezett változások átformálták a világot, amelynek középpontjában (ezt némelyek vitathatják) Európa állt. Főleg közép-kelet-európai térképét 1920-ban teljesen átrajzolták (lásd az Osztrák–Magyar Monarcia darabokra, ún. nemzeti államokra hullását). Az I. világháború vége felé, a háborúba való belépésével jelent meg az Amerikai Egyesült Államok (máig) nagyhatalomként a világ politikai térképén.A világ 1920 után már kétségtelenül nem az volt, mint 1914 előtt. Nos, az Új világ született – Európai testvérháború 1914–1918 c. kiállítás ezt a folyamatot kívánja bemutatni. Rengeteg fotóval, dokumentummal, kommentárral, eligazítással, vizuális elemekkel. Talán kevesen tudják: Európa vezető hatalmai közül akkoriban néhánynak a vezetői (német császár, orosz cár, Nagy-Britannia királya) vér szerint unokatestvérek voltak, a „testvérháború” kifejezés tehát nagyjából szó szerint értendő.A kb. másfél-, legfeljebb kétórás (képzett tárlatvezetők közreműködésével zajló) kiállításnézés során, az I. világháború történetét valamelyes mértékben ismerőként többször az jutott eszembe: vajon a nálam kevésbé tájékozottak hogyan látják, értékelik a kiállítást, milyen benyomás alakul ki a látogatás során bennük? (A rendkívül gazdag anyag alapos megtekintése, nagy vonalakbeli átböngészése, modern „interaktív” eljárásainak áttekintése stb. szerintem minimum egy teljes nyitvatartási napot venne igénybe, amire a látogatók döntő többsége aligha kapható.)Hogy a kedves régiónkbeli olvasónak személyes benyomásról is beszámoljak (a belső fotózás tiltott lévén, csak szóban): e sorok íróját jó néhány, amolyan Madame Tussaud-féle, a szereplőket életnagyságban – feltételezett) élethelyzetekben – ábrázoló viasszobor-megjelenítés ragadta meg. (Pl. gr. Tisza István és gr. Károlyi Mihály párbaja, a cári udvar szuggesztív ábrázolása a vitatott Raszputyin megjelenítésével.) Biztos vagyok abban, hogy ezek másokban is megmaradtak. Aki teheti, mindenesetre nézze meg az Új világ született – Európai testvérháború 1914–1918 című kiállítást. Biztos, hogy gazdagabb lesz vele.