Vadászpuska, rejtjelező

A konok olvasó az interneten gyakorta olvashat sokszor talán meglepő híreket a világ nagy aukciós házainak árveréseiről, amelyek során régi nagymesterek (festők, szobrászok stb.) alkotásait, híres emberekhez tartozott tárgyakat vernek dobra, amelyek többbnyire a közember számára elképzelhetetlen és elképesztő összegekért cserélnek gazdát.

A hazai viszonylatokra alkalmazva a minimálbéren (kézben kb. ezer lej) tengődő, a foglalkoztatottak sajnos igen jelentős részét kitevő lakosság bármely tagja illuzórikusnak látja az árveréseken forgó pénzeket.

No de kit érdekel az „aljanép”?

Az árverésekre benevezők az élet felsőbb szféráiban élnek, ahol minimum eurótízezrekben gondolkodnak. Egyébként nincs mit keresniük az elit összejövetelein.

Minden arról jut eszembe, hogy a napokban egy romániai árverésen kalapács alá került (többek között) két, nem éppen mindennapi tárgy.

Az egyik a második világháborúban használt legendás Enigma-kódoló. A németek elképesztő kódoló-dekódoló rendszerét testesíti meg, maga a készülék alig különbözik egy hagyományos írógéptől – de amit „tudott”, az fantasztikus. Ellenséges kódfejtők, matematikusok hada dolgozott hosszú ideig azon – filmet is láthattunk róla –, hogy rendszerét megfejtse, végül sikerült, és ezzel harcoló katonák, mondják a szövetségesek, százezreinek életét mentették meg. (A szövetségesek a háború idején nem hozták nyilvánosságra a kód megfejtését annak árán sem, hogy, például, hajók tucatjait, saját embereik ezreit, tízezreit veszítették el ennek következtében. „Mindent a frontért, mindent a győzelemért!”)

Az Enigma-készülék napjainkban nem éppen ritkaság, állítólag ezerszámra maradt fenn belőlük, hadizsákmányként, és legalább egy Romániában. Most ezt árverezték el, tulajdonosa annak idején – micsoda szeme volt! – kb. 100 euróért vásárolta meg a bolhapiacon. Most 45 ezer eurót fizetett érte az ismeretlen új tulajdonos. Egy nevesebb árverésen legalább háromszor-ötször többet kaphat érte.

A másik elárverezett tárgy „Ceauşescu  vadászpuskája” volt. Volt idő, amikor minden Románia Legnagyobb Fiáévolt (pontosabban csak az, amit akart – ki firtatta akkoriban, hogy milyen törvény alapján?), mondjuk az egykori Neuman bárók aradi villája.  

Szóval: vadászpuska. Ezernyi legenda kering arról, hogy Románia diktátora ugyan szenvedélyes (bár a célzással eléggé hadilábon álló) vadász volt, magam szemtanúktól hallottam, hogyan is zajlott, anno, a Hargitában, egy elnöki vadászat. Lényegtelen: az általa használt vadászfegyvert annak idején, 1933-ban II. Károly román királynak rendelték (bizonyára elsőrangú) gyártótól, a puska manapság is tökéletesen működik. Ennek dacára potom 32 ezer euróért kelt el.

Hogy mit kóstál manapság egy korszerű vadászpuska, nem tudom (bár utána lehetne nézni): ez a nem tudni milyen gyártmányú fegyver egykoron egy román király, valamint egy román diktátor kezében sült el.

Mindent összevetve, mélységesen elégedetlen vagyok: szerintem „nemzeti kincseket” potom áron vesztegettek el.

Hát hol van a román nemzet önbecsülése?