Válságból válságba

Válsággal kezdődött és válsággal végződik a 2015–16-os európai parlamenti szesszió. Tavaly szeptemberben éppen tetőzött a migránsválság, amikor Európa kétségbeesetten kereste a megoldást a hullámokban érkező menekültek ügyében, majd a párizsi és brüsszeli merényletek következtek, s a Brexit által kiváltott krízissel végződik a parlamenti ülésszak, vonta meg Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő az éves mérleget hétfői dévai sajtóértekezletén.

Mindezek a válságok rányomták a bélyegüket az EU-ra és a lakosság hozzáállására is, az euroszkepticizmus növekedését eredményezve. Sajnos nem ez az első év, amelyre a válságkezelés a jellemző, korábban a pénzügyi válság kezelése, a gazdasági válság, az euróövezet megmentése kapott kiemelt szerepet. Jó néhány éve az EU különböző válságokkal szembesül, ami lényegesen megváltoztatta a közhangulatot. „2007-ben, amikor az Európai Parlamentbe választottak, a lelkesedés és optimizmus volt jellemző, sőt, utólag belegondolva akár túlzott optimizmusnak is tekinthetem. Manapság a pesszimizmus uralkodó” – jegyezte meg az EP-képviselő. Akkor még tárt karokkal fogadták a nemrég uniós taggá vált keleti országokat, mára viszont a korábban is létező törésvonalak elmélyülnek, a tagországok közötti szembenállás pedig fokozódik.

A Nagy-Britannia EU-ból való kiválásához vezető népszavazás nyomán egyre határozottabban vetődik fel az EU reformja, annak szükségességét manapság már senki sem vitatja. Az ellentét akkor jelentkezik, amikor a reform konkrét lépéseire kerülne sor, e téren a véleménykülönbségek roppant jelentősek. Arról nem is beszélve, hogy nem kimondottan könnyű olyan megoldásokat találni, amelyek ugyanúgy elfogadhatók a Zsil-völgye számára, mint Skandináviában, Bajorországban vagy a görög szigeteken. Megoldást azonban csakis párbeszéd révén lehet találni, az orosz „modell”, ahol egy ember dönt, a többiek pedig végrehajtják, egyszerűen alkalmazhatatlan az EU-ban, véli az RMDSZ Hunyad megyei elnöke a keleti országok 1989 előtti tapasztalataira is utalva.

Brüsszelt nem szabadna mumusnak beállítani

Valós párbeszédhez viszont elengedhetetlen, hogy a tagállamok vezetői ne varrják többé az Unió nyakába népszerűtlen döntéseiket. Jelenleg az zajlik, hogy ha sikerül keresztülvinni elképzeléseiket, a 28 állam- vagy kormányfő mellveregetően dicsekszik, hogy „megvédtük az ország érdekeit”, „legyőztük az EU-t” stb., viszont ha nem sikerül, akkor Brüsszelre mutogatnak. Nyilván nem mindenki teszi ezt, de a nagy többség igen. Ez a fajta politizálás fokozza az európai polgárok körében az Európa-ellenes hangulatot, a Brexitet is nagy részben ez váltotta ki.

Semmi jóra sem vezet, ha a pozitívumokat rendszeresen kisajátítják az országos kormányok, a negatívumot viszont következetesen Brüsszelre kenik. Az EU nem 28 tagország rivalizálásának színtere kellene, hogy legyen, hanem az európai polgárok közös építménye. Ennek csak akkor lesz jövője, ha ismét polgárainak szabadsága, méltósága, jóléte kerül előtérbe, hangsúlyozza Winkler Gyula.