Van kiút a válságból!

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) aradi szervezete a Nemzeti Összetartozás Napján, hétfő délután irodalmi, videovetítéssel egybekötött tényfeltáró előadást hirdetett meg a Jelen Ház nagytermébe a magyar kormány jelenkori gazdasági szabadságharcáról. 

A szépszámú érdeklődő mindegyike maga döntheti el, azt kapták-e, amire gondoltak, amit a beharangozóból reméltek, vagy sem.

Jómagam őszintén bevallom, nem azt kaptam! Szerencsémre, szerencsénkre egészen mást, a reméltnél sokkal többet!

Az előzetesek ugyanis azzal „kecsegtettek”, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés – amelyet előszeretettel emlegetünk békediktátumnak – aláírásának napját Nemzeti Összefogás Napjává „előléptető” 2010-es magyar országgyűlési határozat kapcsán egyrészt a sehova sem vezető önsajnálatba fullad a rendezvény, másrészt a „magyar kormány jelenkori gazdasági szabadságharcát” dicsőítve amolyan fideszes öndicséretes kampányba torkollik a magyar Golgotán.

Nos, erről szó sem volt. A meghívott Varga István vegyipari gépészmérnök, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő-bizottságának tagja ugyanis tartózkodott mindenféle politikai állásfoglalástól, csak néha emlegette negatívan a sajtót és a politikai pártokat, akkor sem téve nézetbeli különbséget köztük. Tényszerű, alaposan dokumentált, kimondottan száraz, ám frappáns megjegyzésekkel fűszerezett vetített képes előadása nem véletlenül kötötte le a közönség figyelmét, sokan a végén is körbevették, és kérdésekkel ostromolták.

De miről is szólt az előadás?

Lényegében arról, hogy a reálgazdaság szerepét az évszázadok során, főként a számítógépes technika fejlődésével hogyan vette át egy virtuális, az egész világot áthálózó bankrendszer révén, amelynek nincs köze az élethez, nem értünk, nem általunk, hanem öncélúan létezik.

A számtalan adatból egyértelműen kiderült, hogy az értékmozgásnak csak töredéke történik a valós gazdaságban, a többi a bankrendszerben, amelynek jelentős része maga is virtuális. Ráadásul maga az Európai Unió egész berendezkedése e rendszernek nemcsak a fenntartását segíti elő, hanem támogatásaival tovább bővíti azt.

Szó sincs államgazdaságok válságáról, csődjéről, az adatok mindennek az ellenkezőjét igazolják, ám sokkal egyszerűbb a megszorításokkal butítani az embereket, mint beismerni a valóságot, és tenni is ellene.

Az előadó végül néhány megdöbbentő következtetésre jutott. Egyrészt a bankrendszer független az Európai Uniótól – nem egészen mellékesen főként azokban az országokban van gond, ahol a nemzeti jegybank független! –; technikában elértük az eget, erkölcsben a poklot; az EU célja az emberi lét természetes közösségeinek, a családnak, a nemzetnek és az egyháznak a felszámolása, és helyettesítése az egyénnel, az európai polgárral; s végül: a jelenlegi bankrendszer bár hatékony, de nem rugalmas, ezért törvényszerűen összeomlik!

Varga István azonban nem elégedett meg a tényfeltárással, megoldást, kiutat is felmutatott. És ez nem más, mint távolodni a rendszertől, visszatérni a kezdetekhez, azaz a helyi kezdeményezésekhez. Helyi munka, helyi fogyasztás, helyi pénzforgalmi szolgáltatás, helyi fizetőeszközzel! Mindezt ráadásul úgy, hogy EU-támogatottságú törvényi háttere is van!

Magyarországi példaként a már jól működő Soproni Kékfrankot – ebben aktív szerepe is volt! –, a Balatoni Koronát említette, de „közeledik” már a Bocskai Korona és a Rábaközi Tallér is.

Ezzel a megoldással komoly forgalmat lehet kivonni a „mindenható” bankrendszerből, és áthelyezni a helyi, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb pénzforgalomba.

Az előadás meghirdetett címe Adósunk Európa volt, egyértelműen célozva mindarra az áldozathozatalra, amelyet az évszázadok során a magyarság meghozott a „művelt” Nyugat védelmében, és amelyért a „köszönet” előbb Trianon, majd Párizs volt. Varga István minderre csak áttételesen utalt, sokkal inkább összpontosított annak a megoldási változatnak az alátámasztására, amelyet végül megfogalmazott.

A házigazda dr. Borbély Zsolt Attila politológusnak, az EMNT országos szervezete jegyzőjének viszonylag könnyű szerepe volt, hiszen azon kívül, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja hangulatának megalapozásaként Trianon okozóiként lehúzta a keresztvizet a „szabadkőműves ármányról” és az „őszirózsás társaságról”, illetve felelevenítette Szabó Dezső szállóigévé vált mondását – Minden magyar felelős minden magyarért! –, már csak az előadásvégi köszönetmondás hárult rá.

A rendezvény üde színfoltja volt Murvai Dávid – Reményik Sándor: Nagy magyar télben – és ifj. Tóthpál Béla – Madách Imre: Nem féltelek hazám! – szavalata, mindketten az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az EMNT aradi szervezete és pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület tavalyi, Haza, szülőföld, nemzet című szavalóversenyének díjazottjai.

A kiváló hangulat megalapozásához hozzájárul Murvai Miklós, az EMNT Arad megyei alelnökének három, az alkalomhoz illő videoklipje; az utolsó méltó zárásként nemzeti imánknak a budakeszi Magyar Himnusz Emlékműve harangjátéka előadásával fejeződött be.