Várjuk együtt az Urat!

A közös várakozás öröme töltötte be a szíveket advent negyedik vasárnapján, a dévai református templomban, ahol egy év kimaradás után ismét sikerült feleleveníteni a Várjuk együtt az Urat karácsonyi koncert hagyományát. Rátoni Csaba lelkipásztor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, Lukács evangéliumából elevenítve fel az örömteli pillanatot, amikor az angyalok hírül adták a pásztoroknak Jézus születését. Menjünk el mind Betlehembe – idézte a pásztorok szavait a lelkész, rávilágítva a mondatban rejlő közösségi erőre. A pásztorok nem mondták, hogy egyiküknek ott kell maradnia, őrizni a nyájat, az sem hangzik el, hogy valamelyikük félne az éjszaka leple alatt útra kelni. Vagy hogy előre kellene sietnie egyiküknek. Egymást biztatják, hogy együtt induljanak el Betlehembe. – A Jézus felé vezető úton nincs versenyfutás. Nincs olyan, hogy ez vagy az a jobb, hogy én vagy te érek be elsőnek. És ha együtt haladunk, egymást támogatva sokkal nagyobb az esély célba érni – mutatott rá a Betlehem felé vezető út fontos jellemzőjére a lelkipásztor. A rövid bibliai gondolatébresztő után, Csatlós Zsófia Erzsébet a kolozsvári Négy oktáv Zenekart kérte fel, hogy Hajnalváró címet viselő műsorukkal elindítsák a jelenlévőket a betlehemi úton. Az első lépéseket Kárpáti Tibornak a Misztrál együttes megzenésítette versét hallgatva tehette meg a hallgatóság. ... tenni az Isten felé pár lépést / átlépni közben árkot, göröngyöt / és az Embernek szórni a gyöngyöt – dalolták a fiatalok. Majd Palya Bea Cseh Tamás-dalokat, illetve Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Thándor Márk megzenésített verseit és karácsonyi népdalokat szólaltattak meg hangszereiken. Szintén ünnepi népi énekeket hozott ez alkalomra a dévai Szivárvány Népdalkör, Domokos Balázs vezetésével. Márton Edina és Evelyn, Pintér Béla, Gyere el a jászolhoz című dalával ajándékozták meg a hallgatóságot. Zárásként pedig a dévai református gyülekezet Cantemus kórusa lépett fel, Lengyel Izabella vezetésével.

– Nagyon nagy öröm volt a szívemben, hogy sikerült újra összehozni a kórust, és újult erővel fogtunk bele az ünnepi készülődésbe. Az idő rövid volt, ezért korábbi repertoárunkból is felfrissítettünk néhány dalt: a közismert Halleluja kórusművet, egy karácsonyi kánont, az Üdvözlégy kis Jézuska, bicskei eredetű kedves népdalunkat és egy egészen modern feldolgozású kórusművel is próbálkoztunk, a Carol of the Bells első hallásra nagy kihívásnak tűnt a kórusnak, hiszen egy bő év kihagyás után kellett újra felvegyük a fonalat. De végül is nagyszerű élmény volt, sikerült szépen megszólaltatni a dalt, és nagy örömöt jelentett a közös éneklés – összegzett Lengyel Izabella református kántor, a Cantemus kórus vezetője.

A karácsonyváró koncert immár hagyományhoz híven, a Csendes éj közös eléneklésével zárult.