Városdísz a kerékpár

Amikor, jó héttel ezelőtt, megpillantottam a Városháza előtti villamosmegálló mellett, előkaptam a fényképezőgépet – s közben arra gondoltam (milyen kishitű néha az ember), hogy két-három nap múlva úgyse tudnám lefotózni, mert addig elviszi valaki.

Mármint a kerékpárt, amit ugyan – a mellé kifüggesztett tábla szerint – megfosztottak lényeges alkatrészeitől, tehát használhatatlan, de dísztárgynak odaállítója, egy képzőművész (hölgy) szerint, megteszi.

Hát, azt hiszem, azóta jó pár száz arra járó ember megtekintette – vajon hány nézője lehet egy képzőművészeti kiállításnak? –, s ha extatikus esztétikai örömet nem is okozott, de érdekességnek, különlegességnek elmegy, annál is inkább, mert Aradon kerékpárt, dísztárgyként, tudomásom szerint senki se használt eddig.

A rendőrség udvara azzal szemben, valamikor legalábbis, tele volt ellopott biciklikkel, amelyeket valahogy visszaszereztek a rend őrei.

Ezt a (használhatatlan) kerékpárt eddig senki se lopta el. Igaz, le van lakatolva, meg a környéket térfigyelő kamera is pásztázza, de akkor sem semmi, hogy egy ócskavasba talán elmenő kerékpár napok óta ott van. Ennél már csak az lenne jobb, ha egy használható és nem lelakatolt járgányt hetek múlva is ott találná gazdája a biciklitartóban. De ilyen talán még Hollandiában sincs, nálunk aztán biztosan nincs.