Veszélyes precedens

Szomorú történelmi precedens előtt állunk, január 31-én Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Február elsejétől az unió – történelmében először – elveszíti egyik tagállamát, méghozzá egy nehézsúlyút. Január utolsó napján a brit EP-képviselők kivonulnak az Európai Parlamentből, a szigetország egyéb képviselői pedig a többi EU-s intézményből. Az év végéig azonban jóformán semmilyen más változás nem lesz, december 31-ig átmeneti időszak indul el, amikor a britek betartanak minden EU-s előírást, szemléltette dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Ami azt jelenti, hogy az idei év végéig bármely uniós állampolgár továbbra is szabadon letelepedhet, tanulhat vagy munkát vállalhat a szigetországban, ugyanúgy, mint eddig. Az év végéig Nagy-Britannia és az EU széleskörű megállapodást kell hogy kössön, amely kitérne a kétoldalú kapcsolat valamennyi részletére, a gazdaságtól és környezetvédelemtől egészen a munkaerő vándorlásáig. Pontosabban többoldalú megállapodásokat kell megkötni, egyrészt London és Brüsszel között, másrészt London és mind a 27 tagország között külön-külön, jegyezte meg a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.

Boris Johnson kormányfővel az élen a britek úgy vélik, hogy jelentős engedményekre kényszeríthetik az EU-t, anélkül, hogy ők maguk engedményeket tennének. Vagyis azt remélik, hogy megtarthatják az uniós tagság előnyeit, de megszabadulnak a kötelezettségek alól. Abból indulnak ki, hogy a 65 milliós, fizetőképes brit piac túl nagy és túl jelentős a nyugat-európai cégek és konszernek számára, nem kockáztathatják meg, hogy kiszoruljanak onnan. A nagy német autógyárak például egyszerűen nem vonulhatnak ki a brit piacról, nem engedhetik azt át tálcán az amerikaiaknak, japánoknak, kínaiaknak stb. ezért nyomást fognak gyakorolni Merkel kancellár asszonyra a kompromisszum érdekében. Hasonlóképpen a saját cégei nyomására a többi nyugati ország vezetői is engedményekre kényszerülnek, a britek számítása szerint az EU gyenge tárgyalási pozícióban van.

Hogy be jön-e a britek számítása, az a kelet-európai tagországoktól is függ. Utóbbiak teljesen más szempontból közelítik meg a Brexitet. Kelet-Európa nem termékeket és szolgáltatásokat exportál nagy méretben a szigetországba, hanem vendégmunkásokat. Az EU keleti tagországai számára nem a brit piacon megszerzett pozíciók megtartása a cél, hanem az ott lévő vendégmunkásainak a sorsa. E tekintetben viszont kemény tárgyalásokra lehet számítani, a Brexit első számú kiváltó oka éppenséggel a kelet-európaiak inváziószerű beáramlása volt, a londoni kormány pedig nem is nagyon titkolja, hogy nem szívesen látja őket az országban a Brexit után. Nem kizárt, hogy London mindenféle bürokratikus akadályokat és költséges eljárást vezet be a maradni akaró kelet-európai állampolgárokkal szembe, ami közvetve ugyan, de távozásra készteti őket. Romániát rendkívül érzékenyen érinti az ügy, hiszen majdnem félmillió román állampolgár él a szigetországban, a lengyelek után a romániaiak jelentik a legnagyobb EU-s bevándorló-közösséget. Nagy-Britanniában mintegy 3,5 millió EU-s állampolgár él, közülük olyan 2,8 millió a keleti tagországokból vándorolt be 2004 után, nagyságrendekkel többen, mint az az 50-60 000, amire London akkoriban számított.

Roppant veszélyes precedens lenne, ha az EU kedvezményes elbánást biztosítana Nagy-Britanniának, hiszen más nyugati országok is követnék a példát, élen a Benelux és a skandináv államokkal. Melyek már most is morognak, hogy a keleti tagországok az ő hátukon élősködnek. A brit precedens nyomán alighanem mások is úgy gondolnák, hogy jobb számukra az EU-n kívül, vagyis megőrizve az uniós tagság előnyeit (bennmaradás a közös piacon), de megszabadulva kötelezettségeiktől (belső munkaerőpiac megnyitása, EU-s alapokba való befizetés).

Az EU-n belül amúgy is jelentős a szakadék a nyugatiak és a keletiek között, jegyezte meg szomorúan Winkler. Ez a 2021–27-es költségvetés kapcsán is nyilvánvaló. A nyugatiak már rég kiépítették saját infrastruktúrájukat, ez már nem prioritás számukra, a környezetvédelem viszont annál inkább. A környezeti paktum révén 2050-ig karbon-semlegessé tennék az uniót, erre fordítanák az EU-s pénzalapokat, melyeket főleg az agrárpolitikától és a regionális fejlesztésektől vonnának meg. Utóbbiak főleg a keleti tagországoknak szólnak, míg a mezőgazdasági alapok a keleti és déli tagországoknak egyaránt. E téren komoly összetűzések és kemény tárgyalások várhatók Winkler szerint. Optimizmusra azért mégis lenne ok, Ursula von der Leyen asszony a kelet és nyugat közötti ellentétek áthidalását tekinti első számú prioritásának az Európai Bizottság élén, vagyis az unió politikai megreformálását. Különben az ellentétek tovább éleződnének, ami akár az egész EU-s építmény létét is fenyegetheti.