Vigyázat: telefonos szélhámosok!

2013. november 27. 19:21 (szerda) /

Aligha kell bizonygatnunk, hogy a szélhámosok és csalók a pozitív kommunikáció és a megtévesztés mesterei. Általános jellemzőjük, hogy remek emberismerők, kiválóan rögtönöznek. 

A kiszemelt áldozatnak, legalábbis az első percekben, fel sem tűnik, hogy túl sokat elárult magáról, a családjáról, az meg végképp, hogy alaposan átverték. S mire észbe kap, rendszerint már késő.

Ami az alkalmazott módszereket illeti, nincs nagy különbség közöttük, sőt szinte azonosak. Különösen érvényes ez az utóbbi években országszerte divatossá vált telefonos csalásokra, melyek kedvenc célpontjai az érzékenyebb, könnyebben manipulálható, hamarabb pánikba eső idős emberek.

A közelmúltban két ilyen, Aradon történt eset jutott a tudomásomra. Az áldozatok arra kértek, írjam meg az esetüket, írjak a telefonos csalókról, szélhámosokról, figyelmeztessem embertársainkat, hogy legyenek nagyon óvatosak, minden gyanús telefonhívást azonnal ellenőrizzenek, sőt, a legjobb, ha figyelembe sem veszik, ha nyomban leteszik a kagylót, megszakítják a beszélgetést.

Mindkét eset szinte azonos forgatókönyv szerint zajlott. Az idős édesanyának telefonáló férfi közölte, hogy a fővárosban élő fia börtönbe került, s csak úgy szabadulhat meg, ha késedelem nélkül elküld ennyi és ennyi eurót (1500-at) erre és erre a folyószámlára. Az édesanya gondolkozás nélkül eleget tett a kérésnek, s csak aztán jutott eszébe, hogy felhívja a fiát a mobiltelefonon. Fia, aki éppen egy bevásárló központban tartózkodott, azonnal jelentkezett, s aggódva kérdezte, hogy talán nincs valami baj otthon?! A becsapott mama persze nagyon örült, hogy a fiával minden rendben van, hogy hallotta a hangját. Az elküldött pénzt már úgy sem lehetett visszaszerezni!

A másik eset áldozata egy nagymama volt. A történetet ő maga mesélte, még mindig meg-megremegő hanggal. Csengett a vezetékes telefonja és amint felvette, képletesen szólva lecsapott a villám. A telefonáló bemutatkozott, xy ügyvéd, s nyomban azt kérdezte, hogy tudja-e a nagymama, hol van most az unokája?! Feltehetően az egyetemen, hisz egyetemista – válaszolta a kérdezett. Az „ügyvéd úr” azonban „megnyugtatta”: sajnos nem, az unoka (nevet nem említett) előzetes letartóztatásban csücsül, mert tegnap/tegnapelőtt egy bárban összeverekedett egy fiatalemberrel, aki komolyan megsérült. Az unoka arra kéri (az ügyvéden keresztül) a nagymamát, hogy segítsen neki, de a szülőknek még véletlenül se szóljon. A nagymamával forgott a világ, különösen, amikor megtudta, hogy az áldozattal meg lehetne egyezni: hat ezer lej fejében elsimítható a kényes ügy. Ám ezt az összeget fél órán belül el kell küldeni a brăilai 1-es számú postahivatalba, erre és erre a névre, de amikor kimegy a lakásból, a telefonkagylót hagyja a készülék mellett. A költségeit majd kiegyenlítik.

A nagymama kétségbeesése nőttön nőtt: az unokája az ő segítségét kéri, s lám ő nem tud segíteni, mert így, nyugdíj előtt alig pár lej van a házban. Kérjen kölcsön, ha nem akarja, hogy az unokája börtönbe kerüljön – biztatta a telefonáló. Ennyi pénzt? Kitől?! Esetleg 500 lejt… Az is jó lesz – hangzott a gyors válasz. A nagymama ekkor tette meg az első ésszerű lépést: a kagylót a készülék mellé helyezte, ő pedig a szomszéd szobából mobilon felhívta a lányát, s gyorsan elmondta a történteket. Az unoka is telefonvégre került, persze semmi baja nem volt. A gyerekek sürgetésére a nagymama visszahelyezte a vezetékes telefon kagylóját a készülékre és egy székbe roskadt. Várta, hogy a telefon újra megcsörrenjen, de az néma maradt… Napokba tellett, míg az idős asszony kiheverte a telefonhívás okozta traumát. Haragudott önmagára is, hogy bedőlt a csalónak. Ahogy letette a kagylót, már tudta, hogy mit kellett volna mondania, hogyan kellett volna hárítania a lelkét ért ütést (hisz az unokájáról volt szó!). Elég lett volna egyetlen egyszerű kérdés – melyik unokámról van szó? – és nem besétálni a szélhámos csapdájába.

Hát igen, utólag mindig okos az ember!

Hozzászólások