Virágzik az Ambrosia artemisiifolia

Hallom a rádióban, olvasom a hírügynökségi jelentésekben, hogy tegnaptól, azaz július elsejétől Magyarországon akár ötmillió forinttal – két, jó karban lévő használt autó árával – büntethetik azt a polgárt, vállalakozót, aki telkén, földjén nem irtja a parlagfüvet, tudományos nevén Ambrosia artemisiifoliát.

De mit nekünk Magyarország? Legfeljebb annyi, hogy az is az Európai Unióban van, ahol pedig szintén erősen szorgalmazzák, és nem mellesleg büntetik az immár lassan 140 éve Észak-Amerikából behurcolt, Európában az első világháború táján terjedni kezdett, de komoly gondot csak az utóbbi évtizedekben okozott gyomnövényt. Kezdetben lassan terjedt, mert alkalmazkodnia kellett az új éghajlati viszonyokhoz, de diadalmaskodott, mind nagyobb területekre „tette rá a kezét”, és ma már az egyik legkárosabb pollentermelőnek minősül.

De hát miért is bántjuk a szegény, hangzatos nevű ambróziát?

Lehet annak úgy három éve, amikor egy szomszédasszonyunk elújságolta, milyen szép, erőteljes növényt szerzett a garázsok környékéről, s ültetett cserépbe, s hogy az milyen csodálatosan fejlődik. Kiderült: parlagfű, és majd elájult, amikor megtudta, hogy kígyót melengetett keblén.

A parlagfű ugyanis mutatós, mondhatni szép, és gyorsan fejlődik. Naná, hogy tudott volna különben olyan széles körben elterjedni utak, vasutak mentén, és mindenütt, ahol, például építkezések kapcsán, a földet megmozgatták – nagyon bírja a friss talajt, és a szél gondoskodik arról, hogy rendkívül ellenálló, akár évtizedekig (!) csíraképes magjait akár száz kilométerre elvigye.

Ha pedig virágzik, és szétszórja pollenjét, őrizze meg a fennvaló az arra érzékeny embert.

Nem tudok arról, bár rosszul tudnám, hogy nálunk szorgalmaznák, s ha igen, komolyan, a parlagfű irtását, büntetik-e „tartását”. Két-három évvel ezelőtt, amikor érdeklődtünk ez ügyben, az illetékesen jószerivel nem is hallottak róla. Pedig szép summába mernék fogadni, hogy Aradon, egyetlen nap alatt, legalább 50 helyen találnék a szép, erőteljes, embermagasságúra is megnövő növényből.

A kedves olvasó azonban, felszólítás nélkül is, irtsa, ahol éri, hogy legalább ne érlelje, egyetlen növényre számítva, tízezerszámra (!) a magjait, s ne dőljön be azoknak a híreszteléseknek, hogy gyógynövény lenne. Nem az, hanem kimondottan és erősen ártalmas.