Kínai–orosz összefogás Washington ellen

Szokatlanul nyers, már-már kioktató hangon reagált Kína a Dél-kínai-tengeren található szigetcsoportokkal kapcsolatos vietnámi igényekre. Peking hangerejét egyrészt a déli szomszédjával szembeni katonai fölény érzete, másrészt újsütetű északi „szövetségese” magyarázza – vélik megfigyelők.

A szövetséges nem más, mint Oroszország, amellyel számos nemzetközi kérdésben – Irán, Szíria, Afganisztán – „egy követ fúj” a kínai vezetés. A két hatalmas birodalom közeledésének alapját a Nyugattal szembeni fokozódó bizalmatlanságuk képezi, amely ugyanakkor nem oldja fel, hogy vetélytársai is egymásnak.

„Kína és Oroszország egyre negatívabban viszonyul az Egyesült Államokhoz és a Nyugathoz. Ez a felismerés készteti őket arra, hogy túltegyék magukat a kétoldalú viszonyukat terhelő feszültségen és az egymás iránt táplált kölcsönös bizalmatlanságon” – vélekedett Jonathan Holslag, a brüsszeli Kína-kutató Intézet munkatársa.

A brüsszeli elemző szerint a Nyugat erősödő neheztelést provokált ki Moszkva részéről több kérdésben, kezdve az Európába tervezett rakétavédelmi pajzstól a líbiai katonai beavatkozáson át a taktikai atomarzenál korszerűsítéséig. Peking és Washington viszonya elsősorban kereskedelmi kérdések és a tengeri biztonsággal kapcsolatos eltérő nézetek miatt romlott meg az utóbbi időben. Vagyis Moszkva és Peking közeledése mögött egyértelműen a Nyugattal szembeni idegenkedés áll – mutatott rá Holslag.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) június első hetében rendezett pekingi tanácskozásán a kínai és az orosz államfő a széles nyilvánosság előtt demonstrálhatta nézeteik azonosságát, nem törődve azzal, hogy irritálják a Nyugatot. Hu Csin-tao és Vlagyimir Putyin ismét támogatásáról biztosította a szíriai rezsimet, dacára annak, hogy az arab ország városaiban rendületlenül folyik a polgári lakosság mészárlása.

Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjaként már több ízben megakadályozta vétójával, hogy a testület a damaszkuszi rezsimet elítélő határozatot fogadjon el. Emellett azon fáradoznak, hogy megszilárdítsák diplomáciai befolyásukat olyan nemzetközi fórumokon, amelyek mentesek Washington dominanciájától – például a SESZ vagy a BRICS csoportnak nevezett fejlődő tömb (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika).

„Úgy tűnik, hogy Kína és Oroszország erős nyomást érez Washington részéről, amely kivonul Irakból és Afganisztánból, hogy erőit ezentúl inkább a dél-ázsiai és csendes-óceáni térségre összpontosítsa. Ez készteti őket arra, hogy közös frontba tömörüljenek” – vélekedett Willy Lam sinológus.

A közös front jól látható kifejeződéseként Putyin a kínai fővárosban a kétoldalú katonai együttműködés elmélyítése mellett tette le a garast, a közös hadgyakorlatok számának növelését szorgalmazva. Sikeresnek minősítette az orosz és a kínai haditengerészet egységeinek áprilisban a Sárga-tengeren lezajlott közös manővereit. „Jelentős szerepet tulajdonítunk az ázsiai–csendes-óceáni térség biztonságának fokozását célzó közös kezdeményezésünknek, s ennek alapján folytatjuk a haderőink közötti együttműködést” – fogalmazott az orosz elnök.

Négy nappal Putyin nyilatkozata előtt jelentette be Leon Panetta védelmi miniszter, hogy az Egyesült Államok átcsoportosítja haditengerészeti flottáját. Az évtized végéig a hadihajóknak 60 százalékát vezénylik át az ázsiai–csendes-óceáni térségbe. Jelenleg a hadiflotta egységeinek 50 százaléka állomásozik a növekvő stratégiai jelentőségű térségben.

Panetta az is közölte, hogy a jövőben is hat amerikai repülőgép-hordozó tartózkodik majd a régióban. Az amerikai haditengerészetnek 11 ilyen egysége van, ám a hat csendes-óceáni hordozó száma rövidesen ötre csökken, mivel kivonják a hadrendből a USS Enterprise-ot. Helyét egy új egység veszi át 2015-ben: akkor bocsátják majd vízre a Gerald R. Ford néhai elnökről elnevezett repülőgép-hordozót.

Az amerikai haditengerészet márciusban 282 egységgel rendelkezett. Ez a szám két éven belül 276-ra fog csökkenni, mielőtt ismét növekedni kezd, hogy a nemrég nyilvánosságra hozott 30 éves fejlesztési terv értelmében elérje a 300 egységet.

Kína hosszú ideje bizalmatlanul figyeli Washington szándékait. A kínai Népi Felszabadító Hadseregen belüli „héják” nem győzik hangoztatni, hogy az Egyesült Államok „Kína bekerítésére” készül, így akarva megakadályozni annak fölemelkedését.

A gyors ütemben korszerűsített kínai haditengerészet aggodalmakat kelt a szomszédos országokban, beleértve Délkelet-Ázsiát. A térség több államának területi vitája van Pekinggel a Dél-kínai-tenger némely szigetcsoportjával kapcsolatban. Bár Kína e tenger teljes egészére, így az ott fekvő szigetekre is igényt tart, a Spratly-szigeteket Vietnam, Tajvan, a Fülöp-szigetek és Malajzia is magának követeli. A Paracel-szigetek hovatartozása állandó vita forrása Kína és Vietnam között. A térség fontos hajózási útvonalakat érint, vizei halban gazdagok, ráadásul a talapzatban jelentős kőolaj- és földgázkészletet sejtenek.

Panetta szingapúri előadásában óva intette hazája ázsiai szövetségeseit attól, hogy az erősödő amerikai jelenlétben bízva „hajba kapjanak”, azt remélve, hogy majd Washington rendezi a problémákat. Szükségesnek nevezte egyfajta „viselkedési kódex” elfogadását és olyan regionális fórum létrehozását, amelyen tisztázni lehet vitás kérdéseket.

A szingapúri konferencián részt vevő kínai delegáció vezetője, Zsen Haj-csüan altábornagy „rendkívül összetett, bizonyos szempontból komoly fejleménynek” nevezte Panetta bejelentését az amerikai haderő átcsoportosításáról. Mint fogalmazott, Pekingnek „fokoznia kell veszélyérzetét, s föl kell készülnie arra, hogy bonyolult és komoly fejleményekkel kell majd megbirkóznia”.

(hirado.hu/MTI)