A mi nap(ilap)rendszerünk

A könyvnek címet kell adni, találót, kifejezőt. Ha ez jól sikerül, már a cím is „vág” és ragyog, mint a csiszolt gyémánt, a briliáns.

A „150 év a Gutenberg-galaxison” ilyen cím.

Galaxis – csillagrendszer –, nagyszámú csillagból és intersztelláris közegből álló, dinamikailag és fejlődéstörténetileg összetartozó rendszer. A galaxisokat képük szerint szabálytalan és szabályos csoportokba sorolják. A szabályosak elliptikusak vagy spirálisak. A mi Tejútrendszerünk spirális, csigavonalú, mint az órarugó.

Megdöbbentő, hogy a galaxis ismérvei mennyire ráillenek arra, amit sajtónak, újságírásnak szokás nevezni. Költői kép a Gutenberg-galaxis. Ebben helyezkedik el a számos „bolygót” magába foglaló aradi magyar nap(ilap)-rendszer is, holdjaival, a folyóiratokkal együtt.

Johannes Gutenberg (kb. 1400–1468) a nyomdászat feltalálásával teremtette ezt a csillagrendszert, álló- és hulló-, de mindenképpen fényesen világító csillagokkal.

A könyvek, újságok sokszorosításának technikája hamarosan elterjedt és sokáig változatlan maradt. Ennek a galaxisnak a napja valóban leáldozóban van?

Tenni kell ellene!

Puskel Péter könyve és az aradi magyar sajtó 150 évének megünneplése ezt a célt is szolgálja.

Nagyvonalúan számolva – 1861-től kalkulálunk csak – az aradi másfélszázad, igaz csak esztendő-hosszal, de megelőzi az első váradi újságot, a Bihart (1862).

A nagyváradi magyar újságírás, az aradi is (!) főszerepet játszott sajtótörténetünk folyamában.

Indig Ottó Váradi parnasszuscímmel foglalta össze a Körös-parti újságírás történetét.

Nem hasonlítgatok, a súlycsoportokra nemcsak az ökölvívásban vagyok tekintettel. Értékelem én egykori iskolatársam szorgalmát, s amit meg kellett, azt már régen megbocsátottam neki.

Könyvének címét értelmezve is lett néhány gondolatom.

Parnasszus (Parnasszosz) 2400 magas hegység Phokisban Delphoi közelében, amely az ókorban Apollón istennek és a múzsáknak volt szentelve. Átvitt értelemben a költők hegye, amely csúcsának elérése a poéták célja.

A poétáké és az újságíróké.

Magam ezt a két „foglalkozást” egymás mellé helyezem – volt bőven példa az átfedésre a Parnasszus történetében –, aláhúzom, amit Puskel Péter könyvéből is kiérzek: az újságíró is a csúcsra törekszik, másképpen fogalmazva tágítja a galaxis spirálját, úgy, hogy az ne lazuljon, inkább keményedjen.

Ezek a megállapítások csak képek, a Parnasszus világát körüljáró gondolatok.

Valóság viszont Puskel Péter könyve, amely ércnél maradandóbb emléket állít, papírba vésve, azoknak, akik Aradon magyar nyelven újságot csináltak.

A könyv szerkezete jellegénél fogva adott, de pergő, a fölösleges mellékmondatokat kizáró stílusa már egyértelműen a szerző sajátja, érdeme. Olvastatja magát, mint egy jól szerkesztett újság.

Ha egy könyv sok évszámmal és névvel – összegyűjtésük komoly munkával járhatott – olvastatja magát, csak jó lehet.

Az olvasók, az ismerősök, a barátok tábora az elmúlt hetekben különböző fórumokon találkozott Puskel Péterrel. Meggyőződhettünk sokoldalúságáról, minden vonatkozásbani eleganciájáról. (Néhány évvel ezelőtt a legelegánsabb aradi újságírónak tituláltam.)

Ha már az eleganciáról is szó esett, ezt a jelzőt a belbecs mellett a külcsínt illetően is kiosztom az Irodalmi Jelen Könyvek írásomban méltatott példányának.

***

Az előre jelzett és már nagyon várt ajándékküldemény, valami különös időzítés folytán akkor érkezett meg, amikor Puskel Péter könyvéhez fűzött gondolataim írását befejeztem.

Ez az 56 oldalas, Irodalmi Jelen méretű kiadvány is a magyar sajtótörténet egy részét, 1940 augusztusának és szeptemberének néhány hetét érinti.

„Töredékek a Képes Vasárnap 1940. augusztusi és szeptemberi számaiból.”

Pontosabban a 32., 33., 34., 36., 37., 38. számokból nyomtak újra és fűztek össze oldalakat. A látszat szerint még a korabeli papír minőségét is utánozni kívánták.

A kiadóra az utolsó oldal alján olvasható www.pytheas.hu alapján következtettem. A honlap szerint ez egy korábbi családi vállalkozás véglegesített formája, a 2004-ben alapított Pytheas Könyvkiadó és Nyomda.

A Képes Vasárnap a magyar fővárosban kiadott Pesti Hírlap (1878–1944) heti képes melléklete.

A megjelenés időszerűségét – ez a kiadvány kézbevételekor azonnal kiderül – a hét évtizeddel korábbi belvederi döntés évfordulója jelenti.

Nem az esemény, nem a gazdag képanyag, még csak nem is a neves szerzők, – többek között Bónyi Adorján, Cholnoky Jenő, Dutka Ákos, Gulácsy Irén, Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc, József Ferenc kir. herceg, Márai Sándor – késztetnek az IJK könyv és a Képes Vasárnap „összekapcsolására”. A 34. számban (1940. augusztus 25.) megjelent kétoldalas, gazdagon illusztrált Arad című írás mozgatott.

A szerző számos színdarab és elbeszélés, a Förgeteg, a Hamueső, a Fekete vőlegények, a Pax vobis, A kállói kapitány, Nagy Lajos király, Jezabel című regények írója, Gulácsy Irén.

„Egy darab Rónaság látogatott be abba a zárt és eszményileg egységes tömbbe, ahol pedig már csipkézettek a tájak és másfélére ütik a házakat s az élet szigorúbb módjait. Úri méltóságteljes nekiterjeszkedéssel fekszik el a Maros jobb partján az erdélyi hegyvidék palánkjáig ez a három oldalról alföldi város.”

Nem ez a lírai hangvétel lett számomra elsősorban érdekes, hanem az a néhány sor, amit Arad „szokatlanul igényes napi sajtójáról” ír.

„Iskoláin és közművelődési intézményein kívül még valamiről emlegették gyakran Aradot. Vidéki állapotához képest szokatlanul igényes napi sajtójáról. Három figyelemreméltó lapja volt már a régi békevilágban is. Itt volontőrködött Gárdonyi Géza. Itt szerkesztett Reviczky, majd később Szudy Elemér. A nagy világváltozás után meg éppen lendületes versenyre gyürkőzött az aradi újságírás, úgyhogy még a hirtelen országos rangba került kolozsvári nagy lapok szerkesztőségeiben is illett mindennap az aradi újságokat átnézni.”

Nem marad ki beszámolójából a Kossuth Lajos megfogalmazta mondás – Arad pedig a magyar Golgota –, és az sem, ami e mögött a gondolat mögött húzódik.

Olvashatunk Noirmoutier csendes hőséről, Kuncz Aladárról, a Fekete kolostor ragyogó tollú írójáról is.

Nem szeretném félrevezetni az olvasót Gulácsy Irén írásának és az egész kiadványnak a szellemiségét illetően. Éppen ezért, bár most nem ezt tekintem lényegesnek, idézem a szerző írásának záró sorait is.

„1901. július 22. … Arad régi Purgly-kuriájából magyar módra való négyesfogatok gördülnek elő. Itt, Arad áldott falai közt esküdött örök hűséget a nemzet jövendő nagyasszonyának, a százszorszép Purgly Magdának egy nagyrahivatott ifjú, egy karcsú, daliás sorhajóhadnagy ma kormányzónk: az országnagyobbító Horthy Miklós.”