Kölcsey-képtár, 10., Eisele Szűcs Zoé-kiállítása

Aranyban, vörösben úszó léleklenyomatok

Írta:
2017. november 15. 16:38 (szerda) /

A felcím teljes mértékben alulírotté, a cím idegen tollakkal való ékeskedés, Siska-Szabó Hajnalka aradi festőművésztől származó „kölcsönzés”: ő írta ugyanis, hogy (Eisele Szűcs Zoé) „Művei aranyban és vörösben úszó transzcedentális vizuális léleklenyomatok, amelyeket erőteljes kékek ellenpontoznak, meditatív hangulatba hozva a szemlélőt”.

Laikusként három hét alatt sem tudnék ilyen, egyébként általam is elfogadott mondatot kiötölni – de hát minek is, amikor nálam sokkal hozzáértőbbek már megfogalmazták.

Kedden este az Arad Megyei Múzeum legreprezentatívabb kiállítási (2. emeleti, Ovidiu Maitecről elnevezett) termében nyílt meg Eisele Szűcs Zoé mondhatni retrospektív kiállítása, amely egy jelentős képzőművész („az aradi képzőművészet nagyasszonya”, mondta az egyik méltató) eddigi életútját méri fel.

35 festmény, 43 (régebbi, sok közülük fiatalkori) grafika, rajz a tágas kiállítótér két termében. Bizonyára több is lett volna, ha beférnek.

Az Aradi Kölcsey Egyesület, a kiállítás kezdeményezője – amint azt Fekete Károly alelnök (a nagyszerű, és méltán nagy sikerű kiállítássorozat ötletgazdája) elmondta: öt évvel ezelőtt indította el a sorozatot, amely 2017-ben immár a tizedik tárlat megrendezéséhez vezetett. Ezúttal első alkalommal fordul elő, hogy sikerült (egy régóta tervezett) katalógust kiadnia, amely aligha – szerintem biztosan nem – lehetett volna megvalósítható a támogatók, az Arad Városi Tanács, az Aradi Polgármesteri Hivatal (személy szerint Bognár Levente aradi alpolgármester) és az Aradi Közművelődési Központ segítsége nélkül.

Eisele Szűcs Zoét régóta ismerem (még azokból az időkből, amikor az Aradi Bábszínház díszlet- és bábtervezője volt), olykor furcsa, kivételesen egyéni és karakterisztikus (ezer közül felismerhető) festményei révén.

Nagyszemű, sokat mondó, legalábbis sejtető női portréi (a Nő egyik kedvenc témája), aranyszínben-vörösben-kékben megjelenő figurái, lovai, szürreális alkotásai révén.

A kiállítás (nagy számú) közönsége számomra azt jelzi: a művésznőt mások is igen nagyra becsülik. Méltatása nálam minden bizonnyal hozzáértőbbekre hárul.

Hozzászólások