Az azonnali kikapcsolódáson, feltöltődésen túl hosszú távú gazdagodást eredményez

Augusztus közepén Kolozsváron jártunk a Magyar Egyházzenei Fórumon, melyet a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartottak meg. Valójában véletlenek sorozatának eredménye ez a szerencsés együttállás: a fesztivált évekkel ezelőtt kezdte el szervezni Selmeczi György zeneszerző, karmester, de a járvány közbeszólt. A fórumon zeneszerzők és kórusok, kórusvezetők léphettek kapcsolatba egymással, nemcsak a műveken keresztül, hanem szemtől szemben, személyesen is. A koncertek után és között a karvezetőknek és zeneszerzőknek egymással is lehetőségük nyílt az eszmecserére, kötetlenül, ebéd vagy vacsora közben. A hangversenyek mellett ezek a beszélgetések is intellektuális élményt, szakmai gazdagodást biztosítottak, hiszen nem gyakori, hogy ilyen sok, egyházzenében jártas művész, akiket talán ugyanazok a kérdéskörök foglalkoztatnak együtt lehet.

A rendezvény nyitóhangversenye augusztus 12-én, pénteken hangzott el a Szent Mihály-templomban. A kolozsvári Szent Cecília kórus és a fesztivál idejére életre hívott Fórum zenekar előadásában, Potyó István vezényletével hallgathattuk meg Horváth Márton Levente erre az alkalomra komponált művét, a Kolozsvári misét (amely a másnapi ünnepi szentmisén is elhangzott) és Szent Mihály-himnuszát, Vajda János Te Deumát, illetve Selmeczi György Locus iste című motettáját. Az ünnepen közreműködött Miklósa Erika (szoprán) és Horváth István (tenor). Szombaton a Szent Mihály-templom megáldása következett: évekig tartó restaurálás ért véget, melynek során számos értékes freskót találtak meg, és hoztak helyre. Ez utóbbi miatt lett igazán ünnepi és áldott ez a mise, melyen jelentős egyházi és világi méltóságok vettek részt. A fesztivál nyitásához hasonlóan ünnepélyes volt a zárókoncert is: öt kórus énekelte Orbán György Ite, missa est három kórusra komponált misetételét, a szerző 75. születésnapja alkalmából. Isten éltesse sokáig!

A fórum során igen változatos palettáját láthattuk a kórusoknak: szolgálatot végző templomi énekkarok és professzionális együttesek egyaránt jelen voltak. Három koncertet emelnék ki, amelyeket magam is meghallgattam. Szombat este lépett fel a Nyíregyházi Cantemus Kórus: elképesztő profizmussal mutatták be a mai magyar egyházzene fő vonalát, melyben valamiféle egységes stílusirány is kirajzolódott.  Többek között elhangzottak olyan fiatal zeneszerzők művei, mint Kutrik Bence, Gyöngyösi Levente, Andorka Péter, Ott Rezső és Szabó Barna.

Igen emlékezetes koncert volt a Szent Efrém Férfikar előadása, Bubnó Tamás és Bubnó Lőrinc vezényletével. Itt a zenei stílusok sokkal nagyobb változatosságot mutattak, talán az összes koncerthez képest is: az ószláv nyelvű ortodox liturgikus zenétől az erdélyi kortárs zeneszerzők művein keresztül a populáris zenéig, egészen Leonard Cohen Hallelujah-jáig jutottunk. A koncert során érdekes volt hallani a különböző hangszínek váltakozását a zenei stílusokkal párhuzamosan.

A legmeghittebb pillanatokat sokan a Lux Aurumque Kamarakórus koncertjén élhettük át. A csíkszeredai énekkar több mint családias kórus. Ványolós András karnagy felesége és gyermekei is gazdagítják a hangzást, sőt, az est egyik legjobban sikerült darabját egy kórustag zeneszerző, Szalay Zoltán írta kifejezetten az együttesnek (a szólókat pedig a kórusvezetőnek és feleségének). Az estén elhangzottak még Fekete Gyula, Zombola Péter, Beischer-Matyó Tamás, Nógrádi Péter és Horváth Márton Levente darabjai is.

Az itt felcsendült művek közös célja a liturgiában használható, viszonylag könnyen énekelhető, a hívek által is befogadható muzsika létrehozása. Ez a pár nap tökéletes alkalmat biztosított arra, hogy a szerzők láthassák, a műveik milyen nehézséget jelentenek a kórusoknak, illetve mennyire illenek bele a liturgiában kijelölt helyükre. Szentmise keretében szólaltatta meg a pécsi székesegyház Palestrina kórusa Csemiczky Miklós Missa terra tremuit című művét, a nagyváradi székesegyház Szent László Kórusa Tempfli Zsolt Missa brevisét, a kolozsvári Refektórium Énekegyüttes Andorka Péter Missa jubilata című miséjét. Barabás Árpád, Csíky Boldizsár, Márkos Albert és Hans Peter Türk művei szintén az istentiszteleteken hangzottak el.

Egy ilyen rendezvénysorozat hatása általában utólag érezhető igazán: a megváltozott, megerősödött kapcsolatokon, szakmai együttműködéseken, illetve a későbbi új zeneműveken, koncerteken, azok műsorain. Biztos vagyok benne, hogy a fórum minden résztvevő számára az azonnali kikapcsolódáson, feltöltődésen túl hosszú távú gazdagodást is eredményezett. Köszönjük a szervezőknek!

Dénes Mónika, az ELTE doktori hallgatója