„Az egykori rosszak ma milliomosok, és nem csak Romániában”

Csütörtökön délután az utolsó felvonása zajlott az Osztrák kultúra aradi napjainak, amelya megyei tanács, a megyei kulturális központ rendezésében, a Musikforum Europa, a bukaresti osztrák nagykövetség hathatós támogatásával elsőrangú rendezvényeket, személyiségeket hozott Aradra.

Az utolsó napon, csütörtök délután Robert Dornhelm filmrendező volt a főszereplő.  Ami számunkra azért is különleges, mert Dornhelm Temesváron született, 14 éves korában (1961) szüleivel innen kivándorolva futott be a filmszakmában, s azért is, mert Rekviem Dominicért című, Aranyglóbusz díjjal jutalmazott alkotása Temesváron játszódik, 1989 decemberének véres napjaiban. A filmet romániai premierként láthatta az aradi közönség.

Megnéztem csütörtökön délután a Moise Nicoară Főgimnáziumban a rendező másik két alkotását, az Anne Frank című, világszerte ismert témát feldolgozó és a Bohéméletc. Puccini-operából készült filmet (a harmadikra nem sikerült eljutni). Jó filmek, amelyektől azonban nem ájul el a néző. Azért is vártam érdeklődéssel a hazai premiert, ami egyáltalán nem okozott csalódást: a sok lehetséges megközelítés egyikét nyújtotta a romániai „forradalomról”, amelyről az azt átélt nemzedéknek minden bizonnyal megvan a sajátos (és egymástól esetleg nagyon eltérő) véleménye.

Robert Dornhelm néhány hónappal (!) 1989 decembere után Temesváron forgatta filmjét (ha jól érzékeltem, benne eredeti dokumentum-felvételekkel), amely nem a forradalommal kapcsolatos átlagos és sablonos extázis-érzést fogalmazza meg. A történet, röviden: egy osztrák állampolgárságú, németajkú férfi 1989 decemberében, a forradalom kitörése után visszatér Temesvárra, gyermekkori barátjához, hogy őt, karácsonyra, családostul Bécsbe vigye, közös ünnepelésre. Meglepetéssel hallja azonban, hogy barátja, a román Dominic „terrorista”, „szekus”, aki 80 ember haláláért felelős. Nem hiszi (majd amikor majdnem mindenki egyöntetűen állítja, majdnem mégis elhiszi), de magánnyomozása eredményeként kiderül, hogy teljesen másról van szó, az igazi bűnösök (régi receptek szerint) bűnbakot keresnek, másra hárítva a felelősséget, saját felelősségük eltusolására. Az ártatlanság kiderül, de Dominic pár nap múlva belehal az embertelen bánásmódba.

A bemutatót követően az egykori szabad európás Emil Hurezeanu, ez a nagy tudású, kivételes tehetségű, nagyszebeni születésű újságíró beszélgetett a film szerzőjével (akinek nevéhez köthető, társrendezőként, egyebek között, a Háború és béke c., olasz–francia–német–orosz–lengyel négyrészes sorozat is), s a párbeszéd ugyanolyan érdekesnek bizonyult, mint maga a film. Hurezeanu, bevezetőként, felemlítette, hogy a filmben szereplő (valóságos figurából ihletődött) újságírónő könyvet írt a Securitatéról, s ennek következtében Romániában hosszú ideig nemkívánatos személynek nyilvánították, egy másik újságíró a jugoszláviai háborúban halt meg, a főszereplő Dominic fia pedig egy év múltán öngyilkos lett. 1991-ben az a furcsa helyzet állt elő, hogy Dornhelm Dominic és Lucian Pintilie Kiért szólnak a harangok, Mitică? című, Caragialeból ihletődött filmje egyszerre került rá az Oscar-díjra javasoltak listájára. A Romániát 53 éve elhagyott Dornhelm (akinek apja öt évig romániai börtönben sínylődött) elmondta: felemás érzés visszatérni szülőföldjére, amely egyszerre idézi a nehézségek ellenére is kellemes gyermek- és fiatalkort a barátokkal, a fasorok illatával, ugyanakkor azzal az érzéssel, hogy ma sem szolgáltattak igazságot az egykor üldöztetéseket elszenvedetteknek. Filmje is ezt a felemásságot tükrözi: a diktatúra és a szabadság közötti átmenet bizonytalan határán mozog, ahol a jót félreállítják, bár az nem vész el. „Azt tapasztalom, hogy a volt rosszak ma milliomosok, s az átmenet nem mindig igazságos, szüleimnek sem szolgáltattak igazságot”, mondta a hosszú ideje Kaliforniában élő rendező, hozzátéve: barátainak ma is sokszor román ételeket főz. De nagy keserűség is visszatérni, mert nem találja azt a Temesvárt, ahol az emberek több nyelvet beszéltek, nem volt különbség a nemzetiségek között, és nyoma sem volt az antiszemitizmusnak. Nem érti, miért annyi a megvesztegetés, a kétértelmű törvény; Románia egy furcsa világ, fogalmazott. Végül, kérdésre, így válaszolt: nem tudja behunyni a szemét, ha szomorú és igazságtalan dolgokat lát.