Erdélyi magyarok vagyunk, s ez mindent megmagyaráz

Bár újságírást tanult, most már nem igazán tartja igazságosnak, ha újságíróként említik, ugyanis már régen nem újságíróként dolgozik. Inkább író, tanár, szerkesztő, és nem utolsó sorban erdélyi magyar nő. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakának egyetemi adjunktusa, a Helikon irodalmi folyóirat online változatának a szerzője.

Botházi Mária írásait, stílusát régiónkban kevésbé ismerik, de aki találkozott már írásaival, az minden bizonnyal keresni fogja a következőt.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívásának köszönhetően október 12-én Aradra érkezett Botházi Mária, hogy legújabb, harmadik kötetéről meséljen az érdeklődőknek. A szerzővel Pálfi Kinga riporter-szerkesztő beszélgetett.

Az új kötet lényegét így fogalmazták meg: mi erdélyi magyarok vagyunk, és ezzel sok minden megmagyarázható. Például az, hogy miért foglalkoztat akár egy életen át a kivándorlás kérdése, miért tekintjük természetesnek azt, ha valami nehéz, és gyanúsnak, ha valami könnyű, és miért mondjuk blokknak a panelházat? Egyáltalán: hogyan élünk, cselekszünk, gondolkodunk, és miért úgy, ahogy? A Fűnyíró a Tündérkertben karcolatai a hétköznapok erdélyi emberét láttatják különböző élethelyzeteiben, sok-sok humorral, iróniával, olykor pimaszul akár, de mindvégig derűvel és együttérzéssel.

A könyvbemutató közvetlen, kellemes hangulatban indult és a bő egy óra alatt egyre oldottabb légkörben, egyre több poén, irónia/önirónia, és rengeteg humor társaságában folytatódott.

A humor hozzátartozik az életéhez, s ez nagyban meghatározza írásait. Jellegzetes, egyedi stílusával könnyedén eléri, hogy könnyesre kacagjuk magunkat – persze, ehhez megfelelő humorérzék szükséges. Elmondása szerint írásaiban alapvetően két témával foglalkozik: a nőiséggel, a női-férfi lét hétköznapiságával, és az erdélyiséggel, az erdélyi életmóddal.

Ez utóbbi mutatkozik meg és kel életre Kovácsék tolmácsolásában a Fűnyíró a Tündérkertben című harmadik kötetében.

„A kortárs erdélyi létre próbáltam rávilágítani, megjelentetni a blokkok szegélyezte, olykor kissé lepattant, balkánian urbánus, de mégiscsak számunkra a Tündérkertet jelentő Erdélyt, mely itt merőben más, mint a móriczi értelemben vett Tündérkert… és hát, amikor az ember nyugodtan tölthetné hétvégéjét csendben, heverészve, de a szomszédban folyton megszólal a fűnyíró, a körfűrész, az ütvefúró és egyéb hangos gépek, belerondítva így a szép Tündérkert harmóniájába” – magyarázta a kötet címét a szerző.

Elárulta azt is, hogy az írások felerészt személyes történetek, felerészt megfigyelt, lejegyzett sztorik. Kovácsék mindenütt vannak, voltak és lesznek, de vannak nekik szomszédjaik, rokonaik, akik mind-mind erdélyi magyarok, akiknek nagyon nehéz az élet, de hát az erdélyi magyarnak az a természetes, ha nehéz, az a nem természetes, ha könnyű. 

Pálfi Kinga kérdésére bevallotta, hogy a határidők sokat segítenek neki az írásban, mivel alapvetően halogatós típus, és megtudtuk azt is, hogy megszokta már a kommenteket, szereti a komoly kritikát és verset biztos nem fog írni.

„Összeállítottam egy kötet-tervet, amit a jövőben szeretnék, párkapcsolati/kapcsolati dolgokról szóló novellák vannak benne” – árulta el a kérdésre, hogy lesz-e még fűnyíró a Tündérkertben.

Botházi Mária első, a Boldogság juszt is a tiéd című kötete 2016-ban jelent meg, rá három évre látott napvilágot a Biorobot, és 2023-ban pedig a Fűnyíró a Tündérkertben című kötet, mindhárom a kolozsvári Koinónia kiadónál.

Ha görbe tükröt szeretnénk, és van humorérzékünk, illetve kellő öniróniával rendelkezünk, vagy egyszerűen csak jókat akarunk nevetni, mindenképp olvassunk Botházi Máriát.