Esterházy Péterrel nyitott a Kamaraszínház

Szokatlan fogadtatásban volt része hétfőn este az Aradi Kamaraszínház 2011–2012-es évadjának megnyitójára érkezőknek: a nagyszínház színpadán a Transsylvania kvartett várta kellemes szalonzenével a közönséget. 

Tapasztó Ernő, a kamaraszínház vezetője rövid megnyitójában örömmel mondhatta, hogy idén, a negyedik évad előtt kétszer annyi bérletet adtak el, mint tavaly, ami – teszem hozzá – részben az évad gazdag kínálatának tulajdonítható, de annak is, hogy a színház az elmúlt három évben számos emlékezetes előadással nyerte meg a színházkedvelőket.

Bemelegítésként a műsorra, Harsányi Attila felolvasta Esterházy Péter A szocialista embertípus c. rövidprózáját, s a közönség aligha lepődött meg, amikor a szerzőtől később megtudta: a „szocialista realista” történetet egy 1990-es romániai látogatása ihlette.

A Nótáros Lajossal folytatott, közel egy és háromnegyed órás beszélgetés során sokat megtudhattunk a mai magyar irodalom egyik, Magyarországon és külföldön is legismertebb, számtalan irodalmi díjjal és kitüntetéssel elhalmozott írójáról, akinek műveit húsznál több nyelvre lefordították. 17 éves piarista gimnáziumi diákként („unalmas jó tanuló voltam”) ismerte meg az alkotás örömét, amikor házi feladatként novellát kellett írnia (addig mindig „problémát okozott a fogalmazás”, akár egy iskolai kirándulásról szóló beszámoló is). 21-22 évesen írta első könyvét, a Fancsikó és Pinta c. elbeszéléskötetet, azután pedig, mesélte, „beültem a szobába, és azóta is ott ülök”. Természetesen nem tétlenül, rendszeresen naponta 7-11 órát dolgozik (a könyvek befejezése előtti időszakokban akár 15-öt), és vallja: író nem lehet az, akiből hiányzik a szorgalom és kitartás.

A beszélgetés során szó esett Heisenbergről és a boldogságról, a hazafiasságról, a futballról (maga is űzte e sportágat, öccse pedig válogatott labdarúgó volt), matematikáról (egy Esterházy grófot akkoriban eltanácsoltak a bölcsészkartól, a tanári pályától, ezért aztán matematikát végzett), a családról (négygyermekes családban nőtt fel és magának is négy gyermeke van), az édesapjához való viszonyáról – mindezek pedig befolyással voltak-vannak munkásságára, műveinek témáira is. Rendkívül érdekesen beszélt a játékról, közelebbről a labdarúgásról, a hétköznapi gondolkodástól eltérő módon közelítve a témá(k)hoz. S mivel aradi közönség előtt ült, felolvasott egy olyan részletet Harmonia caelestisc. nagyregényéből, amelyben néhány mondat erejéig Mácsáról, anyai nagyanyja szülőhelyéről, az oda látható aradi hegyekről (a Hegyaljáról) is szó esik. (A saját alkotásaikat előadó írók, költők többségétől eltérően a kamaraszínház vendége kitűnő felolvasó.) A végére tartogatott egy hosszabb részletet ugyanebből a műből, s a közönség hosszas vastapssal köszönte meg a szép estét, amelyen Esterházy Péter – közvetlen modorával, szimpatikus öniróniájával, s nem utolsósorban az ízelítőként elhangzott írásaival – bizonyára újabb híveket, olvasókat szerzett.