Fények és színek

Időnként, ha csak pár percre is, be-benézek a Blaga utcai parányi Takács Galériába, hogy elgyönyörködjem a falakat borító, szívet-lelket simogató, ragyogó fényben és színekben tobzódó festményekben, a Takács házaspár alkotásaiban.

Néhány napja a feleség, Takács Flory megkapó szépségű virágcsendéletei uralják a galériát.  

Az elmúlt héten zsúfolásig megtelt a megyei múzeum Klió terme. Itt rendezték meg az amatőr festőművésznő sokadik egyéni kiállításának ünnepélyes megnyitóját, s aztán egy nappal később a tárlat gazdag anyagát, 65 olajfestményt, átköltöztették a galériába.

– Sokan jelezték, barátok, jó ismerősök, hogy ott akarnak lenni a tárlatmegnyitón. A galériába tucatnyian, ha elfértek volna. Nem akartuk, hogy vendégeink az utcán álldogáljanak. Arra gondoltunk, hogy az eseményt a Klióban tartjuk. A múzeum vezetősége felkarolta elképzelésünket – mesélte Takács Flory, miközben a termet járva a fotózáshoz kerestünk minél „tetszetősebb” helyet. Tanácstalanul nézett körül, majd szinte restelkedve bevallotta, hogy ő tulajdonképpen egyik festményével sem elégedett… Illetve három-négy kivétel talán akad.

– Most, hogy itt együtt látom őket, úgy érzem, szinte mindegyiken lehetne még javítani, igazítani, egy színt, egy árnyalatot felvinni… Azon gondolkodom, miért éppen így festettem meg azt a virágot, miért nem más szögből közelítettem meg a témát?! – Félhangos tépelődéseit a férj, Takács Mihály festőművész szakítja meg: – Nézze azt a virágos sétányt (a terem hátsó falát uraló, ragyogó színekben pompázó parkrészletet ábrázoló kép – szerk. megj.), tegnap teljesen átfestette, s még akkor is alig tudtam meggyőzni, hogy elhozza. Túl igényes, túl szigorú önmagához. 

Pedig a festmény a tárlat egyik legszebb munkája. Ezt bárki, aki látta, megerősítheti.

Flory csak akkor nyugszik meg kissé, amikor a megnyitóra érkező vendégek őszinte elragadtatást tükröző arcát látja, fogadja a jókívánságokat.

Pedig nem tartozik a kezdők közé. 27 évvel ezelőtt, 1984-ben iratkozott be az Aradi Ion Andreescu Képzőművészeti Körbe, s azóta az egyik legtevékenyebb tagja, a kör egyetlen közös tárlatáról sem hiányoznak a nevével fémjelzett festmények. 1985-tól kilenc éven át minden esztendőben részt vett a Palermóban megrendezett amatőr képzőművészek hagyományos kiállításán (egész Európából érkeznek ide festmények), és már első alkalommal elnyerte az ASLA (Szicíliai Irodalmi és Művészeti Egyesület) díját. Aztán minden évben elhozott valamilyen díjat: a külföldi művészek kitüntetését, ezüstérmet, a zsűri különdíját, díszoklevelet, különdíjat stb. Közben természetesen itthon is több egyéni kiállítást rendezett, 1992-ben és 1993-ban Orosházán és Békéscsabán állított ki, a csoportos kiállításokat már nem is említve.

Visszatérve a kezdetekhez: Takács Flory életében az 1984-es év azért is foglal el nagyon fontos helyet, mert ott, a képzőművészeti körben ismerkedett meg későbbi férjével, Takács Mihállyal:

– Ő volt a mesterem, az irányítom, tőle tanultam, tőle lestem el a festészet minden csínját-bínját. Hogyan bánjak az ecsettel, a színekkel, a fénnyel… Remek tanító! Csak figyelnem kellett rá – emlékezik Takács Flory. – Együtt jártunk tanulmányutakra. Felfedeztette velem Nagyszeben, majd Segesvár szépségeit, együtt voltunk Párizsban, Brüsszelben, a Baleári-szigeteken, Németországban… Mindenütt festettünk, festettünk. Eleinte én is főként tájképeket festettem, s csak később, évek múltán ragadott meg a virágok gyöngéd szépsége, próbáltam vászonra vinni érzéseimet. Ma már szinte csak virágcsendéleteket, virágok uralta tájképeket festek. Nem szeretném, ha nagyképűnek tekintenének, de nekem nagy öröm, hogy sok-sok festményem került hazai, magyarországi, spanyolországi, németországi, franciaországi, belgiumi, ausztriai, olaszországi, izraeli, amerikai egyesült államokbeli magángyűjteményekbe.

Az utóbbi hónapokban megfestett munkáiból kiválogatott és a nagyközönség elé vitt 65 olajfestményének java része azt bizonyítja: Takács Flory kiváló tanítvány volt, sikerült felnőnie mesteréhez, életének párjához, miközben arra is volt és van energiája, hogy férje, a kitűnő festőművész számára megteremtse, fenntartsa a gyümölcsöző alkotómunkához szükséges nyugodt családi hátteret.  

Kívánunk mindkettőjüknek hosszú-hosszú életet, kiapadhatatlan alkotókedvet, munkabírást – a művészetkedvelők örömére.