Hair a temesváriaktól

Mindennek megvan a maga ideje. Ha aHair (Haj) c., kultikusnak számító rockmusicalt ma állítanák színpadra a világ talán leghíresebb színházi negyedében, a számtalan világhírű produkciót elindító New Yorki-i Brodway-en, vajon befutná-e azt a világkarriert, amit az 1970-es évek óta befutott?

Talán buta kérdés, talán nem egészen: akkoriban, a hippie-korszakban az amerikai társadalom mondhatni napról napra a saját bőrén érezte a hippie-jelenség súlyát és időszerűségét, s még a cseh származású Milos Forman nagyszerű filmje (Hair, 1979) is vadiújnak hatott, főleg az Amerikán kívüli világ számára.

Aztán, mint minden divat, a hippie-korszak is letűnt – „sztárjai” többnyire megállapodott átlagpolgárokká szelídültek –, ma már csak történelem, egy lecsengett életérzés a korszak, amelynek kulturális emléke, dokumentuma többek között Gerome Ragni–James Rado–Galt MacDermot zenés játéka, illetve Forman filmje.

A filmet bemutatása óta sokszor adták, a Hair színpadi (eredeti) változatát időről időre a világon sokfelé felújítják, ami arra utal, hogy mégsem egy múló, efemer jelenségről van szó.

És valóban nem: eredeti „ütősségéből”, közönségre való közvetlen hatásából, témájánál fogva, kétségtelenül veszített értékeiből – hol van már a hippie-korszak, meg a vietnami háború, s az ellene való tiltakozás –, főleg a zeneiekből azonban nem: a zenebarátok döntő többsége ma is örömmel hallgatja, sőt dúdolja több mint három évtized múltán, két-három nagy slágerét a huszonvalahány dala közül. S ha manapság ügyes rendező állítja színpadra, sikerre számíthat.

Természetesen nem láttam Broadway eredeti produkcióját, de a filmet, emlékezetem szerint, kétszer is, kiváló szereposztásban, nagyszerű énekesekkel. A temesvári előadás kapcsán, bevallom, némi kétségeim voltak afelől, hogy egy alapvetően prózai színház hogyan tud majd megoldani egy ilyen (mégis csak) igényes, énekes-tudást igénylő feladatot. Jól esik leírni: kellemesen csalódtam, többet kaptam, mint amennyit vártam. Mert a Temesvári Csiky Gergely Színház Hair-produkciója egészében véve jó, élvezetes előadás. Nem merném állítani, hogy egyes szerepeket (énekesi, sőt prózai színészi vonatkozásban is) nem tudnám jobbnak, hatásosabbnak elképzelni (tekintsenek el a részletezéstől), de hát hány előadásról mondhatná a néző, hogy jobb már nem is lehetett volna? Ami különösen megragadott: az előadás mozgalmassága. Puskás Zoltán rendezésében nincs üresjárat, a cselekmény, a szöveg (helyenkénti) naivságát sok-sok, jól megkomponált, koreografált mozgással, tánccal ellensúlyozza egy egyszerű, nem is látványos, de alkalmas játéktérben. A film terjedelmét bőven meghaladó két felvonás közül az első sikerült kevésbé, a második meggyőzőbb, s végül a néző azzal a benyomással távozik, hogy érdemes volt eljönni az előadásra.

A Hair főbb szerepeiben – a több mint húsz fős szereplőgárdában – Balázs Attilát, Molnár Bencét, Molnos András Csabát, Tar Mónikát, Kiss Attilát, Borbély B. Emíliát, Éder Enikőt, Bandi András Zsoltot, Szász Enikőt, Kocsárdi Leventét láthatja a néző.