Három Kiemelt Aranyminősítés birtokosai

Iacsitz Florentinával, a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus egyik vezetőjével a szép sikereket elért csapatnak a megszületéséről, a koronavírus járvány előtt kifejtett aktív közművelődési tevékenységűről beszélgettünk. Az egész úgy kezdődött, hogy Tornyán a Pro Pir Kult Egyesület nevében a Tóth Piroska és Suttyák András szervezte Nemzetiségi Hagyományőrző Találkozók pozitív tapasztalataira alapozva, 2008-ban a jelzett programban Florentina magának egy népviseleti ruhát varratott, illetve szervezett egy kis népművészeti kiállítást. Ugyanakkor a betanításával egy kislány és egy kisfiú, ugyancsak népviseletbe öltözve, a kultúrotthonban megszervezett ünnepségen szavaltak. A kis program megtetszett más gyermekeknek is, akik megkeresték Florentinát: ők is szeretnének szerepelni. Az ötletet jónak tartotta, ezért további gyermekeket toborzott a bemutatandó műsorhoz, amihez azonban népviseleti ruhákra is szükség volt, ezért szerveztek egy jótékonysági mulatságot. Annak a bevételéből 12 gyermek számára megvarratták a ruhákat, de a műsorukhoz zenei aláfestésre is szükség volt, ezért felnőttek, főként asszonyok is jelentkeztek éneklésre. Tekintve, hogy a hagyományőrzőkkel közösen szervezték, a helybeli hagyományok újraélesztésén dolgoztak. Vagyis aratási, lakodalmi, szüreti szokásokat elevenítettek fel, amelyekben a gyermekek mellett a felnőttek, főként az asszonyok is részt vettek. Időközben a gyermekek felnőttek, Aradra kerültek, otthon csupán az idősek maradtak, ezért az asszonykórus folytatta a munkát. Lassan az asszonyok is elfogytak, ezért úgy döntöttek: szövetkeznek a Pintér András vezette nagyvarjasi Vadrózsák kórussal. 2014-ben alakult meg a közös, vagyis a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus.

Út a sikerekhez

Kisiratoson Juhász Kálmán magyarországi citeraoktató vezetésével, a Kisiratosi Polgármesteri Hivatal támogatásával citeraoktató tanfolyamot szerveztek, ahova a Tornyai Hagyományőrzők részéről Iacsitz Florentina, míg a Nagyvarjasi Vadrózsák Asszonykórus részéről Pintér András is beiratkozott. A kisiratosi Rónasági citerazenekarral együtt indult citeraoktató tanfolyam a Kisiratoson évente megszervezett Citera- és Népzenei Tábor programjában működött. A nyaranként három hétig tartó tanfolyamon naponta részt vettek, és megtanultak a citerán játszani. A megszerzett citeratudások nagyon sokat segített az énekpróbák megszervezésében, hiszen a hangszerek közreműködése nem csupán a színvonalat emelte, hanem a citerával az énekek alaphangját is megadhatták.

Részben a kisiratosi összeköttetések által, közeli kapcsolatokat sikerült kiépíteniük magyarországi népzenei csoportokkal, köztük a Battonyai Gyöngyvirágnak a tagjaival is. Tőlük tudták meg, hogy Magyarországon Nemzetközi Népzenei és Népdalfesztivált szerveznek, ahova az időközben Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus nevet felvett társaság is benevezhet. Alaposan felkészültek, beneveztek a versenyre, ezzel elkezdődött a csapatnak a minősítő versenyeken való részvétele is.

Nem a ruha teszi az embert

Ami a fellépő öltözéküket illeti, egyetlen rend ruhájuk van, amit a Tornyai Hagyományőrzők szervezte jótékonysági bál bevételéből előbb a tornyai gyermekcsoportnak, majd az asszonykórusnak is varrattak egy rendet. Amikor azonban azt tapasztalták, hogy a tornyai fiatalok Aradra kerültek, illetve az asszonykórus is megfogyatkozott, 2014-ben Tornyai és Nagyvrajasi Asszonykórus néven egyesültek a Nagyvarjasi Vadrózsákkal, akik ugyancsak megvarratták maguknak a fellépő ruháikat. Mivel a magyarországi minősítő versenyeknek a helyszínei változtak, a részvétel miatt elég sokat kellett utazniuk.

Tekintve, hogy Tornya Pécska városhoz, Nagyvarjas viszont Nagyiratos községhez tartozik, a magyarországi utazásaikat felváltva Antal Péter pécskai, illetve Papp Attila nagyiratosi polgármesterek támogatták.

Csoportvezetők: Iacsitz Florentina és Pintér András.

Kórustagok: Iacsitz Florentina, Stan Etelka, Szabó Erzsébet, Faragó Rozália, Prokai Katalin, Somoghi Zsuzsanna, Bokor Rozália, Herlo Ildikó, Katona Julianna, Oláh Ileana, Codorean Aurora, és nem utolsó sorban Oprea Rozália.

Közösen kezdték el próbákat heti 1-2 alkalommal, ami nem kis munkával járt. Arra törekedtek, hogy a kórus repertoárja autentikus népdalokból legyen összeállítva, egy-egy népdalcsokorban ugyanabból a tájegységből legyenek összeválogatva a dalok. Ez azért volt nagyon fontos, mert tudták: ha egy népzenei minősítő zsűri elé viszik a csoportot, csak így érhetnek el szép eredményeket.

Így születtek meg azok a népdalcsokrok is, amelyek Tornyának, Nagyvarjasnak és bátran állítható: egész Arad megyének hoztak három Kiemelt Arany Népzenei Minősítést. Erre nagyon büszkék, mert tudják: megyénkben nem sok magyar kultúrcsoport van, amelyik ilyen szép eredményeket ért el.

Az első Kiemelt Arany Minősítést 2014-ben, még a csoport alakulási évében szerezték egy Dunán-túli népdalcsokorral, amelybe olyan népdalokat válogattak, mint: „Szombat este elmentem a kútra”, „Nem ám az, az asszony”, „Három kéve leveles nád”, „Béres legény”, „Béres vagyok, béres”. E dalokkal hatalmas sikert arattak az asszonyok. Jó volt látni rajtuk a sikerélmény őszinte örömét.

A második elismerést 2015-ben, egy Matyó-földi népdalcsokor betanulása és előadása hozta számukra olyan dalokkal, mint: „A kistardi kislányoknak nincs párja”, „Ha felkötöm piros bunkós kendőmet”, „Nincs is olyan betyáros élet” , „Kistard falu körül van ibolyával”…

A harmadik Kiemelt Arany Minősítést egy sárközi népdalcsokor előadásával szerezték, amiben a „Rég hallom már azt a szelet fújni”, „Horgas hídja négy lábon áll”, „Ha kimögyök én a rétre kaszálni”, „Kis kertömben szödik a virágot”, „Érik, érik a csörösznye” kezdetű népdalokat énekelték.

Lelkierőt az újrakezdéshez

A legutóbbi sikerük 2019 februárjában volt, amikor még nem tudták, hogy talán ez volt az utolsó lehetőség egy nemzetközi minősítő versenyen megmutatni a csoport munkáját.

Az a felemelő érzés, amit az ember akkor érez, amikor a faluja nevét a dobogó legfelső fokara emeli, és a teremben lévő 200-300 ember vastapsa jelzi: az a rengeted munka nem volt hiábavaló. Sajnos, mára mindez csak emlék maradt.

A 2020-as világjárvány számukra is a csoport munkájának az ideiglenes megszüntetését hozta. Az óvintézkedések betartásával minden érintkezés megszűnt, nincsenek már próbák, nem tudnak egymással találkozni, közösen alkotni, továbbvinni azt, amit oly nagy szeretettel eddig tettek. Ez a jelenlegi helyzet talán visszafordíthatatlan károkat okozott a falusi kulturális életben, különösen olyan csoportok számára, mint a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus, ahol az átlag életkor 70 év.

Mert lehetetlen közösen alkotni, érintkezés nélkül. Egy csoport motorja az együttlét, a jókedvben közösen töltött idő azt jelenti: közös asztalnál együtt vannak és örvendenek egymásnak, nem félnek egymás társaságától.

Ezzel együtt, bizakodók és imádkoznak minden csoporttagunknak az egészségéért. Azért, hogy ezt a borzalmas helyzetet mindenki egészségben vészelje át, és maradjon mindenkiben elegendő lelkierő az újrakezdéshez.

Nagyon fontosnak tartják az újrakezdést, mert pont ezek az összejövetelek, a próbák voltak azok, amelyek távol tartottak minden idős csoporttagot a magánytól, az egyedülléttől, ami egy koros ember számára nagyon sokat jelent – mondta el érdeklődésünk nyomán Iacsitz Florentina, csoportvezető.